Nyelvtudományi Közlemények 15. kötet (1879)

Értekezések és közlések - Vámbéry Ármin: A turkománok nyelvéről. Értekezés, turkomán szöveg és fordítása, jegyzetek. 1

A TUKOK­M NYELVÉRŐL ÉRTEKEZÉS, TURKOMÁN SZÖVEG ÉS FORDÍTÁSA, JEGYZETEK. A turkomán­ok nyelve. A turkomán nyelvet még nagyon kevéssé ismerjük,­­ ke­vésbé mint a nagy török nyelvcsoportnak egyéb tagjait, melyek tőlünk keletre és északra jóval messzebb esnek. Ennek fő oka a turkománságnak eddig tapasztalt hozzáférhetetlenségében kere­sendő. E nép között ugyanis, mely az Oxus folyó balpartján terjedő pusztaságon tanyáz, mostanáig kevés európai ember tartózkodott — kivált olyan, a­ki annak nyelvét tanulmányozhatta volna. S alig is van turkomán nyelven valami írott munka, melyet a nyelv­tanulmány biztos alapjául vehetnénk, mert e tekintetben az a tur­komán bibliafordítás, melyet oroszok készítettek, igazi turkomán nyelvérzék nélkül, nem sokat ér. Így tehát bátran reménythetem, hogy a török nyelvek iránt érdeklődő nyelvész-közönség szívesen veszi, ha most a turkomán nyelvnek gyarló tanulmány­ anyagát egy új adalékkal növelem, — oly nyelvmutatványnyal, mely nem fordítás, hanem született turkomán embernek eredeti szerze­ménye. Nem könnyű föladat pontosan megjelölni a helyet, melyet a turkomán a többi török testvérnyelvek között elfoglal. A nagy török népnek olyan ágát illeti e kérdés, a­melynek még közelebbi múltjáról sem igen van történeti adatunk, úgy hogy sem azokat a rokon népelemeket nem ismerjük, a­melyekből a turkomán nép eredt, sem azt az időt, a­mikor a közös törzsektől elvált. A Jomu­tok és Göklenek, a Csandorok és Imrailik mindenesetre már ősrégi időktől fogva lakják a Kaspi tenger keleti partjait, ép úgy mint a NYELVTUD KÖZLEMÉNYEK. XV.

Next