Nyelvtudományi Közlemények 15. kötet (1879)

Értekezések és közlések - Vámbéry Ármin: A turkománok nyelvéről. Értekezés, turkomán szöveg és fordítása, jegyzetek. 1

2 VÁMBÉRY ÁRMIN: Szarikok, Szalor és Kara turkománok, a­kik már a Szamanidák alatt, nem ugyan mai lakóhelyükön, hanem valamivel jobban ke­letre, nevezetesen az Andkhol és Belkh közti pusztaságon tanyáz­tak. Még az a körülmény is bizonyítja törzsökük közösségét, hogy egykorú irók mind a két osztályt Guz vagy Guzz névvel jelölik. De azt már nem határozhatjuk meg, vájjon ez a szilaj nomádok­nak festett nép csak a Közép-Ázsia iszlamosításával támadt eth­nikai átalakulások folytán nyomult-e be az éjszaki Irán sivatag homokvidékeibe, vagy már az iszlám előtti korszakban telepedett ott meg. Csak a nyelvhasonlítás nyújt itt némi útbaigazítást. Tudjuk ugyanis, hogy a Szeldsukok a 9-ik század vége felé (keresz­tény időszámítás szerint) az alsó Jaxartes terület éjszaki részéből (tehát onnan, a­hol ma a kazákok laknak) fölkerekedve, Tur­kesztán déli pusztaságán át Irán és Anatólia felé vonultak, s mint­hogy a Szeldsukok nyelve, a­melynek 500 éves emléke maradt ránk, jóval inkább hasonlít a turkománhoz mint Közép-Ázsiának egyéb török nyelvjárásai: föltehetjük, hogy a turkománok, eredetü­ket illetőleg, a Szeldsukokkal voltak legközelebbi rokonságban. Csak az út, melyen vándorlásuk közben haladtak, tér el egymástól. A Szeldsukok t. i. a közép Jaxartes-völgyön át Irán éjszaki szé­lére vonultak, míg a turkománok, a­mennyire a népben élő ha­gyományból lehet kimutatni, az Aral­ótól majdnem nyugatra a mai Mangislakon át Uszt-Jort felé, innen pedig részint délre, részint nyugatra mentek. Legrégibben foglalták el mai lakóhelyü­ket keleten a Szalorok, a Jomutok, s a hürkáni sivatagtól nyugatra a Göklenek ; utánuk következnek a Tekkék körülbelül a mongol betörés idejében; a legújabbak pedig az Erszarik, a­kik ma Csihar­dsui és Kerki között laknak. Kiindulva ezen nagyára jogosult föltevésből, mely szerint a turkománok a szeldsukokkal szorosabb rokonsági viszonyban állot­tak, már egy cseppet sem csodálkozhatunk még azon sem, hogy a turkománok nyelve még a modern szeldsukival is, azaz az oszmán-török nyelvvel nagyban egyezőnek mutatkozik, — .természetesen nem tekintve azon hatást, melyet külön a turko­mán nyelvre a szomszéd özbegtatár és perzsa nyelvek gyakoroltak. »...­ AZ imént mondottak bizonyítása végett csak e két nyelvnek egyezéseire egy futó pillantást kell vetnünk. Mindenekelőtt a tur­komán nyelv hangalakján a consonans-lágyulásra való

Next