Nyelvtudományi Közlemények 20. kötet (1886)
Értekezések és közlések - Dr. Kúnos Ignácz: Három Karagöz-játék. – Török szöveg, fordítással. Tárgyi és nyelvi magyarázatok - 1
is KARAGOZ, I. és árnyékukat a függönyre vetteti. A megnyitás kezdetéig e mécses csak halványan világít. A megnyitás azzal veszi kezdetét, hogy a késebeli két zenész egyike rákezd egy kamué (nád) nevű fúvó-hangszeren valami járatos danára, miközben a hajaidéinak láthatatlanul működő keze leemeli a függönybeli képet, gyújtja a mécset és akasztja le a szegről az est bábjait. A megnyitó zene elhangzott, kezdődik a játék. Nagyot ugratva pattantja elé az ügyes hajaldsi a minden játékok megnyitóját Hadservaz apót és hajtogtatja, árnyékát is hozzá illően libegteti a gazelhez, melyet a késebeli másik zenész énekeltet vele zil meg tej (csengős féldob) kísérettel. Hagyományos szokás, hogy minden újonnan fellépő alak sarkival, türkwel vagy bármiféle más dallal kezd szerepéhez. A gazel elhangzott, következik a Prológus. Ünnepélyes mozdulatok közt, válogatott kifejezésekkel kezdi meg erre Hadservat a mondókáját, melyben a közönséget szép látni valókkal kecsegteti, árnyékokkal biztatgatja. De a ravasz haragöz, ki megkezdi már a fészkelődést, közibe csap olykor-olykor a beszélőnek, elébukkan, el-eltűnik és alighogy vége a hivatalos megnyitónak, már nevetteti közönségét a torzonborz főbábu jellemzően tompa hangjával, szót nem válogató életeivel. És folyik e szójáték meg a tréfa, lebben és tűnik az árnyék meg a bábsereg egész a hajnali étel idejéig, mely a farsang berekesztője és a nagy böjt előhirdetője. A ramazáni bohózatok tárgya rendesen a török népéletből van merítve. Sokat veszített ugyan jellemzetességéből, amióta az európaias tiatoro is tanyát ütött mellette, de még mindig hű visszatükrözője a török nép szellemi, különösen pedig nyelvi életének. Egységes tárgyat, kerek egész mesét hiába keresnénk benne. A megválasztott tárgy is csak a keretet képezi, melyben a török népéletnek tarkánál tarkább genre-képei mozaikszerűen illeszkednek egymáshoz. Mily különfélesége a mindennapi élet apróbb eseményeinek, mily találó alakjai a fővárosi társadalom külömböző rétegeinek. A kupolás török fürdő ezernyi apróságaival, keleti kényelmes berendezésével, a díszes nászmenet gangos handabandájával, csengő-bongó kőcserével (zenész-gyerek), a vendéglátó kavedsi (kávés) rigmusba szedett mondókájával, fénylő sor nargiléjével a keleti életet varázsolják elénk, melyet a lépten nyomon felhangzó