Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Ismertetések - Simonyi Zsigmond: Petőfi kritikai kiadása (Havas jegyzeteivel) 465

466 SIMONYI ZSIGMOND. (Jókai az új kiadás előszavában), valamint vele egy időben Arany költeményeiben is, csakhogy Arany a régi nyelvből is fölelevenített sokat, a­mit czéljaira fölhasználhatott. Hogy azonban újabb klasszikusainkkal nyelvészeti szem­pontból is foglalkozhassunk, mindenekelőtt teljesen megbízható szövegkiadásokra van szükségünk. Ezekben pedig, mint mindenki tudja, nem igen bővelkedünk. Toldy kiadásai nyelvészeti czélokra hasznavehetetlenek. Ő számtalan apró változtatást tett a szövegen, hogy a jeles írót még jelesebbé tegye, a­hol Kisfaludy K. azt írja, hogy a kárpit lefordul, Toldy így finomítja: a függöny legördül, s az ilyen változtatások egészen megmásítják az író ábrázatát. Első kritikai klasszikus­ kiadásunk Gyulai Vörösmartyja volt. Példája méltó követőit jóformán a fél kezünk ujjain elszámlálhatjuk .­Szilády Balassája és Régi magyar költői állnak köztük első sorban, azután következnek Arany Jánosnak Hátrahagyott munkái, leg­újabban pedig Bánóczi adta ki a legnagyobb gonddal Kisfaludy Károlyt, Angyal Dávid pedig Kisfaludy Sándort, s hozzájuk soroz­hatjuk Tompa költeményeinek hatkötetes kiadását. Legjobb klasszikus­ kiadásainkhoz méltán sorakozik s egyik­nek sem áll mögötte Havas Adolf új Petőfi-kiadása, melynek rend­kívül fényes nyomása és képdísze is valóban becsületére válik az Athenaeum társulatnak. Havas Adolf rendezte az Athenaeum megbízásából már 1890-ben a második olcsó népies kiadást, s már ebben fölhasználta a teljes kézirati apparátust, hogy Petőfi szövegét tisztán és hami­sítatlanul adhassa. «Minthogy e kiadása, mondja most, «részben a kézirat hitelességével bír, ennek szövegét vette alapul ezen végle­ges teljes kiadás rendezésében is, nem mulasztván el a kétes helye­ken az eredeti kiadások és kéziratok újabb összevetését)­­s lelkiis­meretesen fölhasználva a Petőfi-Múzeum czímű nagybecsű kolozs­vári folyóirat gyűjtéseit s egybevetéseit. Az új kiadást a teljesen megbízható szövegen kívül rendkívül becsessé teszi a kötetek végére tett kimerítő apparátus, mely már terjedelmével is imponál, s melynek különösen két érdeme van. Egyik, hogy megemlíti az egyes daraboknak különböző nyelvekre való fordításait, melyeknek a nyelvész — összehasonlítással — sokszor igen jó hasznát veheti.*) A másik, hogy összeállította az összes variánsokat, melyek bármi tekintetben figyelemreméltók. *) Kár, hogy a finn fordítások nincsenek megemlítve. Le vannak pl. fordítva a köv. költemények: Ha az Isten ekkép szólna hozzám . . . Suonio. Kutyák dala és Farkasok dala — S[uonio] a Lönnrot tiszteletére kiadott Albumban. Füstbe ment terv . . . Genetz. Azonkívül le van fordítva A hóhér kötele svédből (Verm­­holliset czímen, a költő életrajzával, H. Niemitől, Tam­pere 1879. 8-r. 123­­.). Éppen taval jelent meg egy kis finn Petőfi-gyűjte­mény : «Aleksanteri Petőfi, Runoja. Koonnut Severi N. Ynna Petőfin eláma-

Next