Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Ismertetések - Simonyi Zsigmond: Petőfi kritikai kiadása (Havas jegyzeteivel) 465

PETŐFI KRITIKAI KIADÁSA: 46- hez az időképzők járulnak. Az imperativus -kg, -ga képzője szerzőnk nézete szerint szintén névszóképző, még pedig azonos a -kB, -ga prsesensképzővel, s így az imperativus nem egyéb, mint interjec­tionálisan használt prsesenstő (­ eredetileg igenévi tő). Ennek a föltevésnek a jogosultságát a két képző alaki egyezésen kívül, amely esetleges is lehetne, az is bizonyítja, hogy az ugorságban külöm­ben is nagyon közönséges némely prassens-alakoknak, nevezetesen a többesszámi 1. személynek és a finnségben a passivum imperso­nalénak fölszólításkép való használata, pl. észt láheme induljunk (tkp. indulunk), vót lahemmá va., vepsz muamme adjunk (-juk) el, karj. panemma tegyünk (tegyük); cser. laktena induljunk; zürj. munamö, votj. minomi menjünk; finnS. láhdetaan induljunk stb. Érdekes a szerzőnek az a föltevése, hogy a finn és a lapp II. im­perativus vagy optativus, a­mely a fölszólításnak enyhébb formája, az I. imperativusból képzett deminutivum. A conjunctivusi alakok részint praesensek, részint praeteritu­mok, a­melyekben az időképző a conjunctivusi tőhöz járult. Mint­hogy pedig az időképzők deverbálisak, a conjunctivusi töveket ige­töveknek, s így a conjunctivusi képzőket igeképzőknek kell tekin­tenünk. Ebben szerzőnk fölfogása szintén találkozik a Budenzéval (vö. NyK. XXIII. 185—188.). Ajánljuk ezen éles bonczoló elmére valló, szigorú kritikával megirt és elfogadható eredményekben gazdag munkát az ugor összehasonlító nyelvtudomány művelőinek a figyelmébe. SZINNYEI JÓZSEF: Petőfi kritikai kiadása. Petőfi Sándor Összes Művei. Első végleges teljes kiadás. Jókai Mór által írt életrajzzal és Havas Adolf irodalmi jegyzeteivel. — Költemények I. Elbeszélő költemények a költő rézfénynyomatú arczképével. 8-r. 8 -­­XCVI + 424 1. — II. Kisebb költemények 1842—46. Petőfi Sándorné rézf. arczk. 6 4- 576 1. — III. Kisebb költ. 1847—49. A Petőfi-szobor rézf. képével. 6 + 720 + XVIII­­. — Budapest 1892—3. Az Athenaeum részvénytársulat kiadása. A három kötetnek ára 10 frt. Régi nyelvünk szókincséről számot ad a Nyelvtörténeti szótár három nagy kötete, a népnyelvé össze van gyűjtve az új Tájszótár­nak egymásután megjelenő füzeteiben: ideje volna már többet fog­lalkozni újabb irodalmunk nyelvével is. Hogy ennek fejlődéséről kielégítő képet kapjunk, legalább négy írónkat kellene külön is szótárilag feldolgozni: Kazinczyt, Vörösmartyt, Aranyt és Jókait. Ezeknek volt nézetem szerint legnagyobb hatásuk mai irodalmi nyelvünk kifejlesztésében. Hozzájuk jelentősségre nézve első­sor­ban Petőfi csatlakozik. «Petőfi a magyar népköltészet formáit, ki­fejezéseit, szó- és szívjárását juttatá assthetikai tökélyre. A magyar népköltészet humorában, borongásában, képleteiben sajátszerű önalkotta jelleggel bír. Ez támadt fel Petőfi költeményeiben)) NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK, XXIII. 30

Next