Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

A vogul nép ősi hitvilága. (Negyedik közlemény.) D) Lélekh­it és halottak tisztelete. Áttérve a történeti tudósítások teréről a vogul nép ősi hitvilá­gának rendszeres tárgyalásához, vizsgálódásunkat legokszerűbben a szellem­hiten kezdhetjük, vagyis ama képzeteken, melyek a lélek testi és testenkívüli életéhez fűződnek, minthogy ezek képezik éppen alapját és kiinduló pontját a vallási gondolkozásnak általában s mindenütt. Kitetszik már az eddigiekből is, hogy ezt az elemi fokát a vallási eszmék történeti alakulásának, melyet különben a maga egyszerűségében nem találhatnánk meg sehol már a föld kerekségén, messze túlhaladta a vogul nép is; sőt hogy az igen kezdetleges és alacsony színvonalú fogalmak sorából kiemelkednek itt egyes fenséges képzetek is, melyek óriási hegycsúcsokként egé­szen a philosophiai vallásos gondolkodás sphserájába nyúlnak a nélkül, hogy ezekkel származati kapcsolatot föltehetnénk. A kép­ben nem ábrázolható Numi-Terém, az istenek istene s minden élőnek jóságos mennyei atyja, ki mindenható hatalmával a világot teremtette, ki igazságot akar e földön, megjutalmazza a jámbort s bünteti a gonoszt, mindenesetre olyan alak, mely nagyon meg­közelíti a bibliai próféták istenideálját s ha mellette egész sereg kisebb hatalmú istenség népesíti világát, ezek mint tőle függő másodrangú s részben az emberiség üdvéért közbenjáró, részben ellentörekvő szellemi hatalmak nem lényegesen külömböznek a monotheistikus vallások angyalaitól, szentjeitől s d­emonaitól, leg­feljebb alakításuk sesthetikája s tiszteletük módja mondható némi­leg durvábbnak. Tulajdonkép nem is annyira az eszmék termé­szete az, mi a pogányságnak itt tárgyalt faját a művelt vallási gondol­kozástól élesen elválasztja, hanem inkább ezen eszmék külömböző értékének és társadalmi jelentőségének tudatossága, tehát az elmél­y NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXX.

Next