Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Szinnyei József: Fonétikus írás a finnugor nyelvek számára 95

FONETIKUS ÍRÁS A FINN­UGOR NYELVEK SZÁMÁRA. 95 II. Több dologban nem értek egyet BALASSÁval, így pl. a k, g, rj nem a magyar ty,gy, ny jele akar lenni, hanem a palatalizált k, g, z]-é, a­milyenek (legalább ]í, g) pl. a mordvinban vannak. A magyar ty,gy, ny jele a FUF. mássalhangzótábláján i, d', n. — A jésítés jelének alkalmazásában nem látok következetlenséget, mert a p, b', t\f, m nem kettőshangok, ha­nem, mint PARSONENnek levélbeli szíves közléséből tudom, épp olyan egyszerű mássalhangzók, mint a többi ékezetesek (fi, t\ a', s, é stb). V. O. SIEVERS, Grundzüge der Phonetik 4, 451. s köv. §§. — A magánhangzók tábláján az alsó nyelvállású hangok elhagyását egyáltalában nem tarta­nám helyesnek, mert e különbségtevésre szükség van. Ha ugyanis az a a finn a jele, akkor a magyar nyilt e-vel azonos hang jelölésére más betűt (pl. e-t) kell használnunk. Ilyen, a finn e és a közötti e hang van a votják­ban (v. ö. WICHMANN, Zur Geschichte des Vokalismus der ersten Silbe im Wotjakischen VI. 1.), és ha nem csalódom, az a vogul hang, a­melyet MUNKÁCSI az a-val váltakozó a-tól megkülömböztetve e-vel jelöl, szintén ilyen. — A magyar k. g, rj szerintem nem medio- és postpalatalis, hanem prae- és mediopalatalis, tehát a jelük nem k, g,­­q és k,, g^ -q^ hanem h, g­, zj, és k, g, rj. — Ezein kívül BALASSA mássalhangzótáblázata ellen még néhány kifogást lehet tenni; nevezetesen nem volt helyes elhagynia a palatalizáltakat, mert azok, mint mondtam, szintén egyszerű hangok; a dorsalis és a coronalis képzés megkülömböztetése czélszerű, de a denta­lisok közül néhány hiányzik. Viszont a FUF. táblázatán nincs meg a l'. Külömben a FUF. hang­jelölése általában czélszerű, rendszeres, következetes és — a­mi nagy előnye — a megállapított elvek szerint tovább fejleszthető. Azon kis következetlenséget, a­melyről egyszer már említést tettem (NyK. XXXI. 358), hogy némely esetben a kényelmesség okáért kétféle jelölést enged meg, fc. i, n = g, ö = ö, ó = o, é = e, könnyű megérteni és menteni; az alul nyitott és a fölül­ pontos betűket nyilván azért választották a ter­vezők, hogy némely esetben ne kelljen az alsó mellékjeleket halmozni, pl. o, (= ‹•ο). Én részemről szívesen elfogadom az ó, é, o, fi betűket, mert czélszerűbbek az aluljelzetteknél. Nem szeretném azonban a w-t /5-val helyettesíteni (mint már megtörtént); az nem volna ugyan baj, hogy a ° az újgörögben nem bilabiális, hanem dentilabialis spiráns, mert hiszen más betűket is alkalmazunk ismeretes hangértéküktől eltérőleg, s az nem okoz zavart (pl. az TJ az n-hez való hasonlóságánál fogva igen alkalmas a

Next