Nyelvtudományi Közlemények 43. kötet (1914)

Tanulmányok - Kertész Manó: Finnugor jelzős szerkezetek 1

Finnugor jelzős szerkezetek. (Fejezetek a magyar összehasonlító mondattanból.) A magyar egyszerű mondat finnugor sajátságairól való eddigi legfontosabb ismereteink a jelző és a jelzett szó viszo­nyára vonatkoznak; nyelvünknek ilyen ősi sajátsága az, hogy a melléknév jelzői szerepben változatlan marad és hogy a szám­névi jelző után a jelzett szó mindig egyes számban van. A­mit újabban SIMONYI az igenévi szerkezetekről megállapított, jórészt az is erre a mondatbeli viszonyra tartozik. Nem a véletlen játéka, hogy legjelentősebb összehasonlító mondattani ismereteink ebből a körből valók. Azt mondhatnók, hogy a jelző és a jelzett szó viszonya a legállandóbb mondat­beli viszony. Az igének és határozójának egymáshoz való viszo­nyát pl. a jelentésváltozás, főleg a rokonértelmű igék analógiája olyan nagy mértékben befolyásolja, hogy ezen a téren szinte a siker minden reménye nélkül fognánk az összehasonlító kuta­tásba. A régi magyar nyelvből és a népnyelvből száz számra lehetne összeállítani az ilyen kifejezés-párokat: azon törődöm — azzal törődöm; attól függ — abban függ, ha el tudjuk is dön­teni, hogy e kifejezések közül melyik az eredetibb, ki mond­hatja meg, hogy már a történet előtti korban nem szorította-e ki egy új határozós viszony a régi szerkezetet. A határozós viszonyok változása igen könnyen történhetik s az ilyen válto­zásban nagy szerepe lehet a véletlennek. Ez a körülmény az oka annak, hogy nyelvészeti irodalmunknak azok az alapos dolgozatai, a­melyek egy-egy rokon nyelv határozóival foglal­koznak, a magyar összehasonlító mondattan szempontjából szinte teljesen eredmény nélkül maradtak. *) A M. Tudományos Akadémia Marczibányi-díjával jutalmazott pályamunka. Nyelvtudományi Közlemények, XLIII. 1

Next