Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)
Tanulmányok - Beke Ödön: Finnugor mondattani adalékok 1
Finnugor mondattani adalékok. 1. A finnugor nominativus absolutus. Újabb íróinknál mindinkább elharapódzik egy németes állapothatározó szerkezet. Bejött a szobába, kalappal a fején, szivarral a szájában. Ezt a kifejezésmódot már többen is megrótták, így SIMONYI a Helyes Magyarságban (3. kiad. 24. 1.), GRAMMATIKUS (MNyv. VIII. 87), sőt már ARANY JÁNOS is a Szépirodalmi Figyelő 1861-ik évfolyamában megjelent Visszatekintés czímű értekezésében (1. ARANY J. Összes munkái V. 386.). A XIX. század nagy magyar költői még így írtak*): Két ifjú térdel, kezökben a lant (ARANY : Szondi két apródja). Ott Judit asszony, a bársó kezében (AR. Laczikonyha). Etele fölállott, kehely a kezében (Buda halála VIII. é.). Permenyecske jött, korsó kezében (PETŐFI: A Tisza). Csak félig mutatják a betyár alakját, kit éji szállásra prüsszögve visz a ló, háta mögött farkas, feje fölött holló (PET. A puszta télen). Habos lovon fut egy vitéz, vérlobogó kezében (CZUCZOE : Hunyadi). Paizsom öklét teknőként lúgozza a szép nem, mosófa kezében (KISFALUDY K. HŐS Fercsi). Egy szép alak lejt be az ajtón s örömláng szemében (KISF. Víg Besz. OK. 19). Csinosan öltözve, mint azon ünnep kívánja, melyben szíven akarunk triumphálni — Lépfalvi levele zsebemben, különféle érzésekkel Kamatihoz menék (uo. 53). *) L. THEWREWK : Phil. Közi. I. 263, VERESS, UO. H. pótk. 138. SIMONYI: NyK. XXV. 16. Nyelvtudományi Közlemények. XLIV. 1