Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)
Tanulmányok - Gombocz Zoltán: Egy ismeretlen képző 1
Egy ismeretlen képző. A denominális -dly, -ély (-ly) képző egyike volt a nyelvújítás kedveltebb képzőinek. A sorozatot a XVIII. sz. közepén az estvély nyitja meg, amelyre az első adatot a NyUSz. nyomán a kolozsvári születésű HORVÁT JózseFnek «Emberi okosság» czímű fordításában találom: estvélyhor (33., 34. 1., a latin eredetiben : vespere.)*) És vele BARÓTI SZABÓ is Új mértékre vett verseiben 1777-ben: «Az estvély barnás sátorait sűrűn terjeszteni kezdte». SÁNDOR ISTVÁN 1808-ban szótározza. 1841-ben már mai isoiréejelentésében is előfordul. Nem tartom lehetetlennek, hogy az erdélyi íróknál fellépő estvély népi szó, niszen, mint alább kitetszik, az -ly képzőnek éppen a székelyeknél van legnagyobb divatja. A többi denominális -álv -ély képzős nyelvújítási alkotás mind a XIX. századból való. A szeszélyes melléknév szeszéles alakban KISFALUDY KÁROLYnál bukkan fel a 10-es években; a szeszély DÖBRENTEinél már 1822-ben megvan (vö. GORIUPP, NyF. LXXVI. 38), s 1834-ben KUNOSS Szófüzére szótározza *) A NyÚSz. 449 az estvély szót 1763-ból, ADÁMiból is idézi, csakhogy az ADÁMI nyelvtanához függesztett szótárkában (Wörterbuch der Stammwörter der ungarischen Sprach, 24. 1.) nem estvény, hanem estvény van Abenddämmerung értelmezéssel. TOLNAI VILMOS, aki Nyr. XXXIII. 339 ADÁMI szavára felhívta a figyelmünket, azt hiszi, hogy az estvény talán népi eredetű. Aligha. Már BALLAGI ALADÁR (Régi magyar nyelvünk és a Nyelvtörténeti Szótár 88) kimutatta, hogy ADÁMI főforrása MOLNÁR ALBERT szótárának 1708-as BEÉR-féle kiadása volt. S csakugyan MA. valamennyi kiadásában (s innen PP.-ban) ezt találjuk: estvényén : crepusculo. Nyilván ugyaninnen veszi át SzD.450 estvényén alakban. ADÁMI — BALLAGI valószínű magyarázata szerint — MA. estvenyén szavából metszette el az estvényt. Egyébként az estvenyén képzésmódja nem világos; hasonló származéknak látszik: hő hevenyén. Nyelvtudományi Közlemények, XLV. 1 •