Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: Egy ismeretlen képző 1

Egy ismeretlen képző. A denominális -dly, -ély (-ly) képző egyike volt a nyelv­újítás kedveltebb képzőinek. A sorozatot a XVIII. sz. közepén az estvély nyitja meg, a­melyre az első adatot a NyUSz. nyo­mán a kolozsvári születésű HORVÁT JózseFnek «Emberi okosság» czímű fordításában találom: estvélyhor (33., 34. 1., a latin ere­detiben : vespere.)*) És vele BARÓTI SZABÓ is Új mértékre vett verseiben 1777-ben: «Az estvély­­ barnás sátorait sűrűn terjeszteni kezdte». SÁNDOR ISTVÁN 1808-ban szótározza. 1841-ben már mai isoirée­­jelentésében is előfordul. Nem tartom lehetetlennek, hogy az erdélyi íróknál fellépő estvély népi szó, niszen, mint alább ki­tetszik, az -ly képzőnek éppen a székelyeknél van legnagyobb divatja. A többi denominális -álv -ély képzős nyelvújítási alko­tás mind a XIX. századból való. A szeszélyes melléknév szeszé­les alakban KISFALUDY KÁROLYnál bukkan fel a 10-es években; a szeszély DÖBRENTEinél már 1822-ben megvan (vö. GORIUPP, NyF. LXXVI. 38), s 1834-ben KUNOSS Szófüzére szót­ározza *) A NyÚSz. 449 az estvély szót 1763-ból, ADÁMiból is idézi, csak­hogy az ADÁMI nyelvtanához függesztett szótárkában (Wörterbuch der Stammwörter der ungarischen Sprach, 24. 1.) nem estvény, hanem estvény van Abenddämmerung­ értelmezéssel. TOLNAI VILMOS, a­ki Nyr. XXXIII. 339 ADÁMI szavára felhívta a figyelmünket, azt hiszi, hogy az estvény talán népi eredetű. Aligha. Már BALLAGI ALADÁR (Régi magyar nyelvünk és a Nyelvtörténeti Szótár 88) kimutatta, hogy ADÁMI főforrása MOLNÁR ALBERT szótárának 1708-as BEÉR-féle kiadása volt. S csakugyan MA. valamennyi kiadásában (s innen PP.-ban) ezt találjuk: estvényén : crepusculo. Nyilván ugyaninnen veszi át SzD.4­50 estvényén alakban. ADÁMI — BALLAGI valószínű magyarázata szerint — MA. estvenyén szavából metszette el az estvényt. Egyébként az estvenyén képzésmódja nem világos; hasonló származéknak látszik: hő­ hevenyén. Nyelvtudományi Közlemények, XLV. 1 •

Next