Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány - II. 1

A MAGYAR ŐSHAZA ÉS A NEMZETI HAGYOMÁNY 3 A Hungária Maior és Hungária Minor szembeállítására a második JuLIÁN­ előtti vagy legalább JuLIÁNtól független adatot a­­"XIII. század encyclopaedistájánál, a SZENT LAJOS környezetéhez tartozó VINCENTIUS BELLOVACENSIS (VINCENT DE BAUVAIS) compilatiójában találjuk, amelynek a kéziratok Bibliotheca mundi, Speculum május, Speculum triplex nevet adnak. A harmadik rész, a Spe­culum naturale, egy rövid történeti összefoglalással végződik; ez a rész a Pannónia címszó alatt ezt írja: «Pannónia Europae ,est­ provincia, quae ab Hunnis quondam occupata ab eodem populo Hungaria vulgariter est appellata. Quae duplex est secundum Orosium. Maior se. et Minor. Maior quidem est in ulteriore Syria ultra Meotides paludes constituta, a qua Hunni venationis gratia primitus exeuntes per longissima paludum et terrarum spacia et cervorum et bestiarum vestigia insequentes tandem solum Pannoniae invenerunt, qui reversi ad propria collecto agmine in Pannoniam redierunt, et expulsis incolis a primaeva sua origine nomen genti et patria­e indiderunt*. Julián első nagymagyarországi útja. RicHARDusnak, JULIÁN rendtársának a jelentése JULIÁN első nagymagyarországi útjáról egy a XII. század végéről való igen vegyes tartalmú hártya-kódexben maradt fenn, amelyet a vatikáni könyvtár legrégibb, ú. n. angyalvári osztályában őriznek. A kéz­irat címe az első darab után Liber, censuum, szerzője Cencius C­amerarius, a későbbi III. INCE pápa. A kézirat 350—59. lapjain Magyarországot illető, az 1232—3. évekből való okleveleket találunk; a 445a—446. lapokon van a RIcHARDus-féle jelentés.1) A jelentést 1745-ben Jós. VIII. DESERICIUS (DEZSERICZKY) fedezte fel a hírneves orientalista, I. SIM. ASSEMANI segítségével; ugyancsak ő közölte először De initiis ac maioribus Hungarorum commen­tarii (Budae, 1748) c. munkájában. Másolatát ASSEMANUS 1746 febr. 25-én hitelesítette. Azóta a jelentés szövegét gyakran le­nyomatták ;2) legjobb kiadása FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ gondozásában x) MHK. 465. 2) Kevésbbé ismert kiadásai a XVIII. századból: G. PRAY, Annales veteres Hunorum Avarum et Hungarorum (1761) I. 151—3. Solemnia Magistrorum philosophiae et artium creandorum in diem 1*

Next