Nyelvtudományi Közlemények 49. kötet (1935)

Értesítő - Zsirai Miklós: † Gombocz Zoltán. V

Gombocz Zoltán, 1877. júínius 18 — 1935. május 1. Reszkető kézzel nyúlunk a tollhoz, hogy képet próbáljunk rajzolni Gombocz Zoltán pályafutásáról, munkásságáról és tudo­mánytörténeti jelentőségéről. Idestova fél éve lesz ugyan, hogy itt­hagyott bennünket, mégis reszket a kezünk, mikor róla készül írni, mégis frissen lüktet a seb, melyet május elseji megrendítő búcsúja ejtett rajtunk. Tudjuk, csak halandó porát adtuk vissza az anyaföldnek, hisszük, hogy halhatatlan lelke csillagként tün­dököl majd a magyar égbolton . . . Tudjuk, hisszük mindezt, mégis oly nehéz beletörődni abba a gondolatba, hogy tudományos éle­tünkből hiányozzék az ő megtermékenyítő, irányító, alkotó szel­leme, hogy apró kétségeinkben és súlyos válságainkban hasztalan keressük majd az ő jóságot sugárzó meleg tekintetét, talpraesetten bölcs szavait. Nem tudjuk megszokni a nélkülevalóságot s úgy érezzük, hogy lelkünkben eleven valóságként él ő ma is, mikor már történetté magasztosult, aminthogy történeti tekintélyként tiszteltük akkor is, mikor még köztünk járt-kelt. Gombocz Zoltán a született, az ellenállás, erőfeszítés nélkül hódító és mindenkitől kivételesnek elismert tehetség iskolapéldá­jának, a sokoldalúsága és belső feszültsége ellenére is nyugodt egységbe összhangolódó erő mintaképének látszik. Olyan benyo­mást kelt, mint az egyenes medrében fegyelmezetten tovahöm­pölygő nagy folyam, forrásai kiapadhatatlanok, tiszta vizében messziről, mélyről hozott kincsek vannak föloldva, érvénytelenül sima sodró malmokat hajt, hajókat hord, s folytában fölfrissül a levegő, partján üdül a természet és virul az emberi műveltség. Sopronban, a magyar műveltség nyugati végállomásán szü­letett és élte le gyermekéveit. Otthon és iskola egyaránt elősegítette a túlságosan komoly gyermek szellem-, jellem- és kedélybeli kész­ségeinek kisarjadzását. Édesapja, Gombocz Miklós, a nagymúltú evangélikus líceum kiváló tanára, majd igazgatója, városszerte híres volt filozófiai készültségéről, lényegnéző elfogulatlanságáról

Next