Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)
Tanulmányok - Laziczius Gyula: A finnugor hangjelölés kérdéséhez 219
LAZICZIUS GYULA I A FINNUGOR HANGJELÖLÉS KÉRDÉSÉHEZ 219 A finnugor hangjelölés kérdéséhez. Midőn SETALA megalkotta hangjelölési rendszerét és a meginduló FUF-ben (I, 15) elfogadásra ajánlotta, a magyar tudósok (SZILARI, SIMONYI, BALASSA) majdnem egyhangúlag csatlakoztak az új írásmódhoz, csupán néhány részlet tekintetében ajánlottak kisebb módosításokat. Egyedül MuNKÁcsinak voltak aggályai (vö. KSz. II, 227; FUF. Anz. I, 217), aki jól látta, hogy a SETÁLÁ-féle írás elfogadásával régebbi kiadványainkat az elavulás sorsa fenyegeti, s így indokolatlanul veszendőbe megy mindaz, amit a magyar nyelvtudomány (REDULY, BUDENZ) a finnugor nyelvészet terén alkotott. MUNKÁCSI tudva tudta, hogy szavai nem fogják megállítani a finn iskolát SETALA követésében, ezért inkább a honi tudósokhoz szólott, hogy legalább mi, magyarok maradjunk meg a BuDENZ-iskola hagyományos hangjelölésénél, már csak kegyeletből is a mester iránt. Az ugyancsak BuDENZ-tanítvány SZINNYEI csatlakozása (FUF. Anz. II, 42) azonban eloszlatta az aggályokat. Ettől kezdve a LETÁLÁ-féle átírás nálunk is meghonosodott, s ha az elfogadás bizonyos veszteségekkel járt is ránk nézve, kárpótolt bennünket az a tudat, hogy így legalább biztosítva van az egység a finn és a magyar iskola között a hangjelölés nem éppen mellékes jelentőségű kérdésében. Ezt az egységet megbontani ma sem lehet célunk, ma még kevésbbé, mint 35 évvel ezelőtt. Azonban ha számba vesszük a lepergett negyedfél évtized tapasztalatait, lehetetlen észre nem vennünk, hogy a finn iskola voltakép nem állta a SETÁLÁ-féle egyességet. Formailag használták ugyan a megállapodásos jeleket, de a szellem, amely a hangjelölést áthatotta, egyre szélsőségesebb lett. Valóságos ,,furor phoneticus" szállta meg a lelkeket finn részről: a tudományos pontosság jelszavával minden hangárnyalatot írásba foglalni törekedtek. KARJALAINEN pl. az osztrák nyelvjárások anyagának feljegyzésénél mintegy 40 magánhangzó-jelet használt, pedig maga is kénytelen volt elismerni, hogy „bei manchen durch versehiedene