Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)
Tanulmányok - Szántó éva: Néhány vitatott kérdés a fonéma modern vizsgálatában 445
446 SZÁNTÓ ÉVA 2. A fonéma a kód egysége, míg a konkrét hangok a közlés (message) egységei. 3. A fonéma egyes hangok egész osztálya, mely közös, azonos fonetikai sajátosságokat tartalmaz. 4. A fonéma fikció, absztrakt konstruktum, mely nem realizálódik feltétlenül akusztikai-artikulatorikus síkon. A fonéma tehát tudományos absztrakciós konstruktum. (Cikkemben később erről még részletesen szó lesz.) 5. A fonológia (épp úgy mint az egész lingvisztika) a nyelv algebrája, melynek tárgya az elvontan kijelölt egységek tiszta relációja, függetlenül az, egységek konkrét reális fizikai valóságától. Jakobson mindezeket a nézeteket külső meghatározásoknak nevezi (,,külső" meghatározás azért, JAKOBSON szerint, mert a fonémát elkülöníti a konkrétan kiejtett hangoktól). Ezekkel állítja szembe saját koncepcióját, mely szerint a fonémát immanens, belső struktúrájából kiindulva lehet csak objektívan meghatározni: a fonológia és fonetika összefüggésében és különbségében az alapkérdés abban áll, hogyan válaszoljuk meg a fonológiai egység és a konkrét hangjelenség viszonyának kérdését. A fonéma nem konkrét hang, hanem bizonyos megkülönböztető jegyek nyalábja, melyet a beszélő és a hallgató egyaránt megtanult beszédtevékenysége folyamán artikulálni és appercipiálni. A fonéma immanens meghatározása azt jelenti, hogy a megkülönböztető jegyeket artikulációs és akusztikai aspektusban a konkrét fizikai hangon belül kell kimutatni. (R. JAKOBSON and M. HALLE, Phonology in relation to phonetics, orosz ford. Novoje v lingvisztyike, II. Moszkva, 1962. 238 — 44.) Megemlítésre méltó itt JAKOBSONnak egyik felszólalása, melyben hangsúlyozza, hogy az a tény, hogy a fonéma a megkülönböztető jegyek nyalábja, megdöntik SAUSSURE-nek azt az alapelvét, hogy minden nyelvi egység lineáris. A fonéma tudniillik ezek szerint kétdimenzionális nyelvi egység. (Zeichen und System der Sprache II. Band, 1962. 52.) A jelölő, signifiant síkján JAKOBSON érvelése, véleményem szerint, meggyőző. JAKOBSON dichotomikus elméletében a megkülönböztető (differenciális) vagy releváns jegyek bináris oppozícióba állíthatók. A bináris oppozíciók száma minden nyelvben véges. Az eddig végzett konkrét nyelvi fonológiai kutatások 12 bináris oppozíciót mutattak ki, melyek azonban nincsenek mind jelen egy-egy konkrét nyelvben, mégpedig azért, mert bizonyos bináris oppozíciók különböző nyelvekben komplementáris, vagyis egymást kiegészítő distribucióban állanak. (R. JAKOBSON, M. FANT, M. HALLE, Preliminaries to speech analysis, orosz ford. Novoje v lingvisztyike II. 210—212.) JAKOBSON szerint a megkülönböztető jegyek bináris szembeállása a nyelvi struktúra immanens tulajdonságának következménye. Szerinte a nyelvben általában a megkülönböztető jegyek (az a—o—u típusúak kivételével) dichotomikus szerkezetűek, vagyis bináris oppozícióba állíthatók. (JAKOBSON, HALLE, Phonology in relation . . . orosz ford. N. L. 273 —4.) JAKOBSON dichotomikus elméletének konkrét alkalmazása során arra a következtetésre jutottak egyes nyelvészek, hogy a bináris szembenállás csupán hipotetikus posztulátum, melynek egyedüli célja, hogy a hangok reális fizikai tulajdonságából kiindulva a leggazdaságosabban és a legegyszerűbben lehessen leírni a nyelv hangjai közötti viszonyt, így a megkülönböztető jegyek bináris szembenállása nem fonetikai síkon, hanem fonológiai síkon értendő. (Kibrik, K voproszu o metogye opregyelenyija . . . Voproszi Jazikoznanyija 1962/5, 81. .