Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Szántó éva: Néhány vitatott kérdés a fonéma modern vizsgálatában 445

Néhány vitatott kérdés a fonéma modern vizsgálatában 1. A nyelv objektivitásának kérdésével szakirodalmunkban számos eset­ben foglalkoztak. TELEGDI ZSIGMOND (Általános nyelvészet, stilisztika, nyelv­járás történet. Budapest, 1956: 66) és ANTAL LÁSZLÓ (Nyr. 84: 353) gondolatait ismételve azt lehet mondani, hogy a materialista felfogásban a nyelv mint objektív jelenség az elsődleges; az egyéni tudatokban tükröződő „nyelvek" pedig ennek a létező, valóságos kategóriának a szobjektív lenyomatai. A nyelv objektív valóságából adódik az a következtetés, hogy a nyelvi kategóriák is objektívak abban az esetben, ha nyelvészeti interpretálásuk objektív. Ez a helyesnek elismert gondolat azonban a nyelvi kategóriák konkrét meghatáro­zásában számos nehézségbe ütközik. (Pl. a szó, a mondat stb. konkrét meg­határozása). Már DE SAUSSURE felhívja a figyelmet arra, hogy ,,a nyelv különös és meglepő tulajdonságához tartozik, hogy az első pillanatra megkülönböztet­hetőnek tartható tények nincsenek benne megadva, ugyanakkor azonban nem lehet létezésükben kételkedni, hiszen e tények együttműködése (kölcsönhatása) alkotja a nyelvet. Ez a tulajdonság különbözteti meg a nyelvet minden más szemiológiai rendszertől. (SAUSSURE, Cours de linguistique générale. Paris, 1922. 149.) A fonéma is nyelvi kategória, obj ektivitása két egymással összefüggő aspektusban észlelhető: fizikai realitás, mely a hang—fonéma közötti összefüggés eszközfonetikai vizsgálatán keresztül közelíthető meg, és pszichikai realitás, mely a megkülönböztető funkción keresztül észlelhető és vizsgálható. Magától értetődő, hogy mindegyik fonológiai irányzatra jellemző, hogyan határozta meg a fonémát és a fonéma—hang közötti összefüggést. A fonéma meghatározása többek között azt is jelenti, hogy meghatározottnak kell lennie annak az alapkérdésnek, hogy mi is az azonos, illetve különböző egység. A kérdés még ma is problematikus volta HALLE egy mondatával illusztrálható, aki 1959-ben megjelent könyvében ezt írja: ,,. . . még ma sincs válasz arra a kérdésre, mi is értendő azon, hogy két hang azonos." (The sound pattern of Russian. 's-Gravenhage, 1959. orosz ford. Novoje v lingvisztyike II. 1962. 304.) Különböző fonológiai koncepciók meghatározásainak lényegét JAKOBSON öt nézetben sűríti össze: 1. Pszichológiai szempont, mely szerint a fonéma a beszélő szándékában létezik, s mint ilyen szemben áll a konkrétan kiejtett hanggal. A fonéma pszi­chofonetikai jelenség, míg a konkrét hang fizikofonetikai tény. A konkrétan elhangzott hang tehát a pszichikai szándék ekvivalense. Az eltérés a fonéma és a hang között a szándék relaizálásakor jön létre. 13 Nyelvtudományi Közlemények LXV. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék