Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Szántó Éva: Megjegyzések egy beszédtagolással foglalkozó elmélethez 151

154 SZÁNTÓ ÉVA tető jegyek nyalábja. Ezek a megkülönböztető jegyek azonban nem lineárisan következnek, hanem együttesen, egymásba fonódva kétdimenzionálisan alkot­ják a minimális nyelvi egységet — a fonémát. Mindezzel összefügg Dukelszkij­nak az az értékes következtetése is, hogy a beszédfolyamatban az információ eloszlása általában nem egyenletes: az átmeneti szakasz hírértéke meghaladja az ugyanolyan hosszúságú kvázis­statikus fázisét, akár a magánhangzó kvázi-statikus, akár a mássalhangzó alapfázisáról van szó (i. m. 124). Mindezt a szerző azzal magyarázza, hogy a rövid idő alatt ható ingerekre a fül egy időegységen belül kétszer vagy négy­szer több impulzussal reagál, mint a hosszabb ideig ható ingerekre. (Vö.: A. Galambos és M. Davis „The respons of single auditory nerve fibers to acoustic stimulation: Journal of neurophysiology VI—1943. 39­.) 2. 3. Szorosan összefügg a fent említett gondolatokkal DuKELSZKunak az az állítása is, hogy a megkülönböztető jegyekről szóló elmélet szerzőinek egyik alaptétele kiegészítésre szorul. Szerintük a megkülönböztető jegyek közvetlenül levezethetők bizonyos akusztikai és artikulációs adatokból. DUKELSZKIJ véleménye szerint viszont a hanghullámokban, az artikulációban nincsenek „kész formában" adva a megkülönböztető jegyek. Ezek csupán közvetve alakulnak ki az emberi észlelés révén az akusztikai, illetőleg az arti­kulációs tényekből. A megkülönböztető jegyeket Dukelszkij véleménye szerint nem lehet közvetlenül összeegyeztetni bizonyos meghatározott akusztikai sajátságokkal (i. m. 125). Ebből kifolyólag a szerző a megkülönböztető jegyek­ben történő osztályozást absztrakt modellálásnak tekinti, amelynek alapegy­ségei közvetett viszonyban állanak az artikulációs, illetőleg akusztikai tények­kel. Itt Dukelszkij lényegében hasonló álláspontot képvisel mint N. CHOMSKY (vö. N. CHOMSKY recenzióját R. JAKOBSON and M. HALLE „Fundamentals of language című munkájáról „International Journal of American linguistics", Vol. 23 N° 3, July 1957, p. 239). 2. 4. DUKELSZKIJ nem tartja elfogadhatónak akusztikai szinten a dicho­tomikus osztályozást. Az artikulációs tényeket sem lehet szerinte binárisan szembehelyezni egymással (i. m. 126). A szovjet fonetikusok közül nemcsak Dukelszkij képviseli ezt az álláspontot. A. R. Reformatszkij részletesen elemzi, miért elfogadhatatlan a bináris oppozíció az artikuláció szintjén (A. R. PeCop-MamcKun, flHxoTOMHMecKaji KJiaccH(])HKauHfl AH^epeHUHajibHbix npH3HaK0B H 4)0HeMaTimecKaH MOBejib H3biKa. Bonpochi Teopan H3biKa B coBpeMeHHOH 3apy­ 60KHOH JIHHTBHCTHKe. M. 1961, 106—122). 2. 5. DUKELSZKIJ az auditív szintet tartja elsődlegesnek a beszédfel­ismerés mechanizmusában. Ebben azonos nézetet vall R. JAKOBSONnal. Ugyanakkor azonban DUKELSZKIJ a motorikus szintnek lényegesen fontosabb szerepet tulajdonít, mint JAKOBSON a beszédfelismerésben és a beszédtevékeny­ségben, mert az — véleménye szerint —, az auditív szinttel kölcsönös kapcso­latban áll, s a két szint kölcsönös együttműködése következtében megy végbe a kódolás ellenőrzése és szükség esetén a kiejtés korrigálása. Ismeretes, hogy a szovjet kutatók között olyan állásponttal is talál­kozhatunk, amely a beszédfelismerés mechanizmusában az elsődleges szerepet a motorikus szintnek tulajdonítja, s nem pedig az auditívnak (77. A. Hucmo-6UH, KjiaCCHI^HKaUHH 3BVK0B peMH IipH MX 0blCTpOM nOBTOpeHHH. AKVCTH^eCKHM­­KypHaji 1960/XI. 392—398). Hazai nyelvészeink közül FÓNAGY IVÁN írt a motorikus szint elsődleges szerepéről a nyomaték felismerésében (A nyoma­ték hangos vetülete, NyK. LXIV. 159).

Next