Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)
Tanulmányok - Szántó Éva: Megjegyzések egy beszédtagolással foglalkozó elmélethez 151
154 SZÁNTÓ ÉVA tető jegyek nyalábja. Ezek a megkülönböztető jegyek azonban nem lineárisan következnek, hanem együttesen, egymásba fonódva kétdimenzionálisan alkotják a minimális nyelvi egységet — a fonémát. Mindezzel összefügg Dukelszkijnak az az értékes következtetése is, hogy a beszédfolyamatban az információ eloszlása általában nem egyenletes: az átmeneti szakasz hírértéke meghaladja az ugyanolyan hosszúságú kvázisstatikus fázisét, akár a magánhangzó kvázi-statikus, akár a mássalhangzó alapfázisáról van szó (i. m. 124). Mindezt a szerző azzal magyarázza, hogy a rövid idő alatt ható ingerekre a fül egy időegységen belül kétszer vagy négyszer több impulzussal reagál, mint a hosszabb ideig ható ingerekre. (Vö.: A. Galambos és M. Davis „The respons of single auditory nerve fibers to acoustic stimulation: Journal of neurophysiology VI—1943. 39.) 2. 3. Szorosan összefügg a fent említett gondolatokkal DuKELSZKunak az az állítása is, hogy a megkülönböztető jegyekről szóló elmélet szerzőinek egyik alaptétele kiegészítésre szorul. Szerintük a megkülönböztető jegyek közvetlenül levezethetők bizonyos akusztikai és artikulációs adatokból. DUKELSZKIJ véleménye szerint viszont a hanghullámokban, az artikulációban nincsenek „kész formában" adva a megkülönböztető jegyek. Ezek csupán közvetve alakulnak ki az emberi észlelés révén az akusztikai, illetőleg az artikulációs tényekből. A megkülönböztető jegyeket Dukelszkij véleménye szerint nem lehet közvetlenül összeegyeztetni bizonyos meghatározott akusztikai sajátságokkal (i. m. 125). Ebből kifolyólag a szerző a megkülönböztető jegyekben történő osztályozást absztrakt modellálásnak tekinti, amelynek alapegységei közvetett viszonyban állanak az artikulációs, illetőleg akusztikai tényekkel. Itt Dukelszkij lényegében hasonló álláspontot képvisel mint N. CHOMSKY (vö. N. CHOMSKY recenzióját R. JAKOBSON and M. HALLE „Fundamentals of language című munkájáról „International Journal of American linguistics", Vol. 23 N° 3, July 1957, p. 239). 2. 4. DUKELSZKIJ nem tartja elfogadhatónak akusztikai szinten a dichotomikus osztályozást. Az artikulációs tényeket sem lehet szerinte binárisan szembehelyezni egymással (i. m. 126). A szovjet fonetikusok közül nemcsak Dukelszkij képviseli ezt az álláspontot. A. R. Reformatszkij részletesen elemzi, miért elfogadhatatlan a bináris oppozíció az artikuláció szintjén (A. R. PeCop-MamcKun, flHxoTOMHMecKaji KJiaccH(])HKauHfl AH^epeHUHajibHbix npH3HaK0B H 4)0HeMaTimecKaH MOBejib H3biKa. Bonpochi Teopan H3biKa B coBpeMeHHOH 3apy 60KHOH JIHHTBHCTHKe. M. 1961, 106—122). 2. 5. DUKELSZKIJ az auditív szintet tartja elsődlegesnek a beszédfelismerés mechanizmusában. Ebben azonos nézetet vall R. JAKOBSONnal. Ugyanakkor azonban DUKELSZKIJ a motorikus szintnek lényegesen fontosabb szerepet tulajdonít, mint JAKOBSON a beszédfelismerésben és a beszédtevékenységben, mert az — véleménye szerint —, az auditív szinttel kölcsönös kapcsolatban áll, s a két szint kölcsönös együttműködése következtében megy végbe a kódolás ellenőrzése és szükség esetén a kiejtés korrigálása. Ismeretes, hogy a szovjet kutatók között olyan állásponttal is találkozhatunk, amely a beszédfelismerés mechanizmusában az elsődleges szerepet a motorikus szintnek tulajdonítja, s nem pedig az auditívnak (77. A. Hucmo-6UH, KjiaCCHI^HKaUHH 3BVK0B peMH IipH MX 0blCTpOM nOBTOpeHHH. AKVCTH^eCKHMKypHaji 1960/XI. 392—398). Hazai nyelvészeink közül FÓNAGY IVÁN írt a motorikus szint elsődleges szerepéről a nyomaték felismerésében (A nyomaték hangos vetülete, NyK. LXIV. 159).