Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Gregor Ferenc: A magyar ló és szarvasmarha-tenyésztés nyelvi hatása a szlovákra 397
A MAGYAR LÓ- ÉS SZARVASMARHATENYÉSZTÉS NYELVI HATÁSA A SZLOVÁKRA 409 . Deressista, 1656: Deres Wrycza N. 1. ; 1659: Deressista sama; Deres Vires; 1702: Klusa Deressista ; od Deressky Nád. cs. nádiad. II. Okiratok 620. Deréé (m. murim coloris equus, deres, egér szőrű ló) Bern, Palk, deresisti (= deres) Jancs, deres Vsz, Psz, zapriahni dereáa! Tk (saját gyűjtés). Magyar fakó , fakó a. m. 'fakó színű ló' SSJ, Bern, Kálal, faka, fakovisty Kálal, fakovisti (= fahl, falk) Király, Ost I. 230, fakovi (kón) Vsz (saját gyűjt.), fakó ( = posivkasty kön) Szabó 25, fakó, ( = fakó ló) Jancs, Liptóújvár, 1655: Mocskos Fakó, Fakowata byelochwosta, Fakowata pluta byelochwosta, Moczkos fakowata Hsa, 1657: Moczkos Fakó, 1659: Mocskos fakó Turek, Fakó z Illawy Poslany, Fakowata belochwosta, Mocskos fakowata czernochwosta, 1662: Sargha fakó, Moczkos fakó, Moczkos fakowata, 1663: Mockos Fakó na czele Hwjezda, Fejér Fakó, belő Hriwy bele chwosty, Sargha Fakó czerno Hriwa cerno chwosta, na czele hwyezda, 1678: Ssarghafako, Bjeli Fakó, belő hrywy, 1702: Fakó s Hwezdu konik, od Woznice Facky Sargawy Konik Nád. cs. nádiad. II. Okiratok I. 620. Első adataim erre a színre is a lipótújvári leltárakból származnak, nagy tömegű előfordulásukból azonban arra következtethetünk, hogy a fakó színű lovakat abban az időben már természetes volt a szlovákban is így nevezni. Bizonyosra vehető, hogy a magyaroknál korábban kedvelt világosabb színárnyalatok már a XVII. sz. előtt is fölhívták magukra északi szomszédaink figyelmét. Ahogyan a deréé, úgy a fakojó is elsősorban lószínt jelölt, s ezen keresztül magát a lovat is. Bernolák a ló jelentésű fakot már szólásban is közli: Tahaga Faka, aie Fakó faka ( dedi malum et accept, das Bőse ist mir mit dem Bősen vergelten werden, fakót is vonják, de fakó is vonja). Figyelmet érdemel a mocskos fakó megjelölés. HERMÁN 347 szerint a mocskos a. m. 'bizonytalan szennyes szőr', a mocskos fakót azonban nem ismeri. Magyar holdos, hódos stb. holdos, a. m. ' olyan ló, amelynek a homlokán hold, azaz fehér folt van'. Lipótújvár, 1655: Sargha holdos, Sárga holdos zadnia noha biela, Vircze sárga holdos zadnye nohy byele, 1663: Barna Pej holdos, Vircze holdos czerno Hriwy czerno dhwosty Nád. cs. nádiad. II. Okiratok I. 620. Ezt a kifejezést másutt nem találtam meg, mégis lehetségesnek tartom, hogy a lótenyésztő szlovák nemesség körében közismert volt. Valószínű ugyan, hogy a szélesebb néprétegekbe nem hatolt be — ámbár a további kutatások még itt is hozhatnak ezt cáfoló újabb adatokat — a XVI—XVII. századi kétnyelvű nemesség viszont magától értetődő természetességgel használhatta, több hasonló típusú szóval együtt, amint ezt jól tükrözik az ötven évet felölelő liptóújvári lóinventáriumok is. Amint láttuk, a bielonohy mellett használták a fejérlábút, egyaránt ismerték az egér szőrűt és a missegersty-t vagy Misskasty-t (1702-es leltár), továbbá : 1655-ben Kegyes pejowaty, 1657-ben (más kézzel) Kedess Pey, 1659-ben (más kézzel) Kegyes került a leltárba, az 1676-os inventáriumból pedig Kondor fakó Sywohrywy y chwost-ot másoltam ki, amit Herman sem ismer, holott abban az időben használatos kellett hogy legyen, ha még szlovák nyelvterületen is előfordult. Nincs benne tehát semmi szokatlan, ha a Usy" helyett gyakran találkozunk a holdos-ssd, ugyanakkor természetesen az előbbi meglétére is vannak adataink: 1655: Sargha Hsa, 1657: Barnawa Hsa, Sargha Hsa No. 3., 1663: Barna Hsa stb. Nád. cs. nádiad. II. Okiratok I. 620. Magyar pejo pej(k)o a. m. 'barna színű ló', 'ló általában' SSJ. Liptóújvár, 1655: Kegyes pejowaty, Pejowata cernochwosta, Wirczasta Peycierna.