Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 27. szám (1977)
Zelk Zoltán: Eljő (vers) - Zelk Zoltán: És eljő (vers)
ZELK ZOLTÁN Első Eljő az éjszaka, mikor a vakok egy seregbe gyűlve fehér botjukat térdükön kettétörik, s rakják halomba és fölgyújtják, aztán a tűz körül, a máglyára vetett vakság körül úgy ugrálnak, úgy hajtogatnak: recseg az égbolt, mint az ablak s a szilánkok fölvérezik az alvók homlokát! S mikor a tűz csitul, apad, és már csak parazsa hunyorog az ég parazsaira, ők elindulnak fölfedezni a gyermekek arcát, és a zöldet, az avart és a zúzmarát, s lábuk mellett, mint addig, most is a rájuk fölnéző ragaszkodás, a fenyőgyanta tekintetű kutyák. És eljő És eljő majd az éjszaka s az éjszakában az a pillanat, mikor az ágon alvó madarak mind fölrebbennek s egy csapatban úsznak a boldog ég alatt. Nem! Nem, ők nem a Holdra tartanak! nem a szomszédos Marsra, Jupiterre: halottaink lakta messzi szigetre! a szentek, az istenfestette piros, kék, szürke, fekete, smaragd és arany tollú madarak! 3