Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 40. szám (1980)

Szabó T. Ádám: Határok nélkül - anyanyelvünk szolgálatában

ményeink két tenyérben elférnek. Az, hogy Berlinben élő leányom és német férjének két gyermeke anyanyelvi fokon beszélnek magyarul, szívet melegítő ráadás. TROMBITÁS DEZSŐ (USA: Határok nélkül — anyanyelvünk szolgálatában Az I. Anyanyelvi Konferencia óta eltelt tíz esztendő alatt sikerült a magas színvonalú magyarországi kulturális élet és a világ minden táján szétszórt ma­gyarság szakemberei között megteremteni és kiépíteni a kapcsolatot. Az a munka, amelyet a magyar kulturális élet kiemelkedő személyiségei indítottak el, s mely­nek célja a magyar nyelv és a magyar kultúra megőrzése, ápolása és fejlesztése, ma már nem egy országban jelentős sikereket ért el. Az anyanyelvi konferencia legelső céljai között szerepelt és szerepel a vi­lágba szétszóródott magyarság nyelvoktatóinak összefogása, támogatása, tan­könyvekkel, szemléltető anyaggal való ellátása. E tevékenység sikerét az első tíz év elteltével több, elsősorban a gyermekeknek és a fiataloknak szánt képes-, játékos-, verses- és meséskönyv dicséri. Ezek eljutnak Ausztráliától Kanadáig és Svédországtól Argentínáig a világ minden tájára. A további feladatok közé — úgy érzem — olyan, az egyetemi oktatásban jól használható kézikönyvek összeállítását is be kellene sorolni, amelyek a nyel­vünk iránt érdeklődő fiatalokat és felnőtteket gyorsan, érthetően, hatásosan be­vezetik a magyar nyelv világába, felkeltik bennük az érdeklődést nyelvünk és kultúránk iránt. Gondolok itt olyan magyarságtudományi kézikönyvekre, ame­lyekkel még adósak vagyunk. A Tankönyvkiadó ugyan igen sok jó kézikönyvet adott ki, ezek azonban gyakran éppen Kelet-Közép-Európát, közvetlen szomszé­daink magyar és nem magyar kulturális közösségeit hanyagolják el. Jó lenne kiépítenünk kapcsolatainkat a Kárpát-medencében élő más ajkú népek, a románok, a szlovákok, a szerbek és a horvátok, az ukránok és az oszt­rákok kultúrája felé. Hogyan is látják ők, saját szemszögükből a magyar tör­ténelem, kultúra egy-egy eseményét. Bartók és Kodály nyomdokain haladva pl. magyar—román—szláv népballadagyűjteményt adhatnánk ki német, angol vagy francia, orosz fordításban és eredetiben, így válhatunk mi közvetítővé a világ felé, s folytatói Bartók és Kodály nemes munkájának, hídépítőkké a nyelv, a történelem, a néprajz, az archeológia, az építészet területein. Nyelvünk eredetét illetően tisztázódott, hogy az európai államalkotó népek közül a finnek és az észtek rokonaink. Alapszókincsük és nyelvi szerkezetük rokon a magyaréval, finnugor. A nyugaton élő magyarság körében részint e finnugor rokonságtudattal párhuzamosan, részint ezzel szemben más nézetek is vannak. Van olyan, aki Mezopotámiában keresi a magyar nyelv őshazáját. Ez nem lenne baj, hiszen Körösi Csom­a Sándor a Himalája hegységben kereste, s ha nem is találta meg, azért maradandót alkotott. A baj ott van, hogy a kere­séshez alapos képzettségre van szükség. Ez a Nagyenyeden tanult Körösiben megvolt. Ilyen irányban kellene továbblépnünk, haladnunk. Valószínű, hogy az őshazát Mezopotámiában akkor sem találjuk meg, ha minél több jó magyar sumerológust képezünk ki, de a sumerológiában viszont olyan világszínvonalat érünk el, mint azt a maga korában Körösi Csom­a Sándor, aki korának legjobb

Next