Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 40. szám (1980)

Trombitás Dezső: Magyar egyház az emigrációban

előléptető honfitárs szereplési vágyának, inkább vállalva sértődésük következ­ményeit. Az első években, amikor az egyház tagsága még nem volt több félszáz atyafinál, az ún. „szombat esték”-en jöttünk össze. A kevesen való hűség és a vállalt előadásra való felkészülés jellemezte az első, házi irodalmi és kulturális össze­j­öveteleket. Gyülekezetünk létszámának növekedése, valamint a magyar anyanyelv és kultúra érdekében végzett szolgálatunk jó híre eredményezte, hogy mind az emigrációban élő írók, mind a Magyarországról előadó körúton levő tudósok, művészek szívesen vállaltak egyházunknál előadást, szereplést. A 60-as évek végétől kronológiai sorrendben Gábor Áron, Tollas Tibor, Határ Győző, Gömöri György, Kabdebó Tamás, Makkai Ádám és Faludy György írói estjét jegyezzük­ fel jó emlékekkel. Hazai előadóink sorát Lőrincze Lajos nyitotta meg 1970. június 20-án. Hogy milyen légkörben szólt hozzánk, sejteti köszöntésem záradéka: „Akkor, amikor felkérem Lőrincze Lajos professzort, hogy tartsa meg előadását, kérem, hogy Los Angelesből azoknak a portréját vigye el magával emlékül, akik józan tár­gyilagossággal vallják meg magyar voltukat és az óhazával való lelki egységüket”. Ádám Jenő, Czine Mihály, Passuth László, Ignácz Rózsa, László Gyula, Jancsó Adrien előadása, szívet-lelket gyönyörködtető bizonyságtétele népünk tehetségéről, elhivatottságáról felejthetetlen élmény marad. Erdélyből egy előadónk volt: Veres Dániel. Szép magyar beszédében nem­csak székely zamatot hagyott emlékezetünkben, hanem az erdélyi magyarság helytállását is. Szeretetünket, identitásunk ébren tartását munkálják a mai magyar iro­dalmat bemutató kultúrrendezvények. Szabó Magda, Illés Endre, Moldova György nagysikerű bemutatása-megszólaltatása után Kannás Alajos Weöres Sándorról és Juhász Ferencről adott értő-érző jelentést. Az őszre tervezzük Nagy László költői, műfordítói ouvre-jének ugyancsak Kannás Alajossal való fel­­vázoltatását. A magyar irodalommal való kapcsolatot általában, a mai modern irodalom­mal való kapcsolatot különösen ,,kölcsönkönyvtár”-unk biztosítja. Azért tettem idézőjelbe a kölcsönkönyvtár szót, mivel így van kiírva az ajtóra, hogy a mö­götte levő helyiség milyen célt szolgál. 1500 és csak magyar nyelvű regény és verseskötet áll az olvasók rendelkezésére. A könyveket az egyház tagjai adták össze. A Magyarok Világszövetsége, a Szépirodalmi Könyvkiadó és magyarországi barátok ugyancsak hozzájárultak a könyvtár folyamatos gyarapodásához. Kö­­szönetünk illesse — ahogy azt az egyház táján mondjuk — a jókedvű adakozókat. Emigránsnak lenni az első generáció, a hazáját felnőtt korban elhagyó em­berek kiváltsága és nyomorúsága. A mi emigrációnk három meneküléshullám eredménye. Másutt megjelent tanulmányaimban szót ejtettem arról, hogy re­ménytelen vállalkozás a haza elhagyásának okait, a politikai álmok szertefosz­­lását, személyes sérelmeket, önigazolást és gyanúsítást összehangolni. Ahány emigráns, annyi profil és magyarságértelmezés lehetséges. Kinek-kinek szabad döntése, hogy a hazájához való viszonyát, az ott élő embereket, vagy akár a politikai meghatározottságot mint értelmezi és fogadja el tárgyalási alapnak. Az emigrációt végső fokon az utódok, a generációk vizsgáztatják. Tehát nem a retorika, a történelemmel lépést nem tartó, helyben topogó kritika. A Holly­woodi Magyar Református Egyház csinálja a maga dolgát. Ahogy lehet! Ered­

Next