Nyelvünk és Kultúránk - A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának folyóirata, 164-167. szám (41. évfolyam, 2011)

2011 / 3 - Tanulmány - Beder Tibor: Mikes Kelemen Törökországa

TANULMÁNY a gondolatokban az akkor még mindig tartó székelyföldi tatárjárások népi emlékezete jut kifejezésre. Mielőtt elkísérjük a bujdosókat rodostói lakhelyükig, hadd szóljunk egy pár szót az ak­kori Oszmán Birodalomról. A mai modern Törökországot járó ember nehezen tudja elképzelni, hogy milyen is lehe­tett ez a hely Mikes idejében. Egészen másra figyelünk ma, és megint más érdekelte az ak­kori kor emberét. Gallipoliban (Gelibolu) szemügyre vennénk a Dardanellák tengerszoro­sát, Uzunköprünél megcsodálnánk a hidat, Edirnében pedig elgyönyörködnénk a Selimye dzsámi lenyűgöző szépségén, amelyet az oszmán építészet csúcspontjának tartanak. Nem hagynánk ki a Kervan Sarayt, az egész európai terület akkori legnagyobb vendégfogadó­ját, vagy az Eski Sarayt (Régi palota) a török szultánok hajdani székhelyét, amikor Edirne volt még a főváros. Mikes idejében bár mind megvoltak, és kellett látnia ezeket, leveleiben még sem tesz említést róluk. Gallipolit a szép várost „puszta kies szomorú lakóhelynek ” látja. Útban Drinápoly felé az 1444-ben épült 174 szemű, 1392 m hosszú kőhídon (Uzunköprü) áthaladtak a bujdosók is. Érdeklődését viszont csupán a nagy szőlőszemek látványa kelti fel, s amint írja: „Olyan nagy szőlőtőt láttunk vala, mint egy nagy szilvafa. Abban sem hazudok, ha azt mondom, hogy a szőlőszem is volt rajta olyan nagy, mint egy nagy szilva. ” Fontos megjegyezni, hogy a bujdosók odaérkezésekor az Oszmán Birodalom Bizánctól Szigetvárig tartó fénykora leáldozóban volt. Kanun­ Szülejmánnal sírba szállt az utolsó nagy szultán. Utódai már nem rendelkeztek azzal a képességgel, amely egy ekkora birodalom ve­zetéséhez kellett volna. Tevékenységük központjában nem a birodalom sorsa, hanem a trón megszerzése és megtartása állt. A hanyatlás II. Szelimmel, Szülejman utódjával kezdődött, majd IV. Mehmet uralkodása idején következett be a török birodalomnak területi veszte­ségekben is kifejezésre jutó hanyatlása. 1686-ban megtörtént Buda visszavétele, és pár év alatt majdnem egész Magyarország felszabadult a török uralom alól, helyükre az osztrákok nyomultak. Az 1699-ben megkötött karlócai béke volt az első olyan nemzetközi szerződés, amelyben Törökország területet vesztett. A szultáni udvar hivatalos irányítói azonban nem értették meg, hogy a birodalomnak nincs már meg az a katonai és gazdasági ereje, hogy az elveszett területeket visszaszerezhesse. Ezért a következő évtizedeket a háborús és békepárt belső küzdelmei jellemzik. Ebből az időszakból III. Ahmet uralkodását (1703—1730) kell kiemelnünk. III. Ahmet a békés fejlődés embere volt. Uralkodása alatt kezdődött meg az ún. Tulipán-korszak­ (Lale Devri), amely a birodalom kulturális felemelkedését tűzte ki célul. Jelvénye a tulipán volt, innen az elnevezés. Az ő hívására érkeztek Törökországba a bujdosók, akiket végül is Ro­dostóban telepített le a szultán. A mozgalom élén a nagy műveltségű Damat Ibrahim pasa nagyvezír állt. Ebben az időszakban nyitotta meg az első török nyomdát a székely szárma­zású Ibrahim Müteferrika is Isztambulban. A kulturális felvirágzás azonban nem tartott sokáig. Az 1730-ban kitört lázadással a háborús párt kerekedett felül. Ibrahim pasát kivé­gezték, III. Ahmet szultánt pedig letették a trónról. A birodalom hanyatlása gyors ütemben folytatódott. Egymást követték a janicsárlázadások. A janicsárság ekkor már nem volt az a NYELVÜNK ÉS KULTÚRÁNK 2011/3

Next