Nyelvünk és Kultúránk - A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának folyóirata, 164-167. szám (41. évfolyam, 2011)

2011 / 3 - Tanulmány - Beder Tibor: Mikes Kelemen Törökországa

Be der Tibor Mikes Kelemen Törökországa Nincs olyan magyar aki ne ült volna gyerekkorában legalább egyszer törökülésbe, ne evett volna törökmézet és törökbúzából készült puliszkát, ne hallott volna a háremről, ne olvasta volna az Egri csillagokat, ne basáskodott volna a nálánál gyengébbeken, és ne ismerné a janicsárokat, a törökverő Hunyadi Jánost és Kinizsi Pált, a kenyérmezei hőst. Sorolhatnám még tovább is, de minek?! Mert mindennek a végén ott csúcsosodik az 1526-os mohácsi ütközet, sok-sok bajunk forrása, amikor a magyar sereget szétverte Szulejmán szultán hada. Ezt követte a 150 évig tartó török uralom egészen 1686-ig, Buda felszabadulásáig, majd az ezt követő több mint 200 éves osztrák uralom. Hogyne ismernék a törököket. Hiszen még a magyar himnusz is őket emlegeti. A Him­nusz második szakasza Bendegúz vezérre utal, arra a hun királyra, aki a monda szerint Attila, Buda és Keve apja volt. Márpedig a hunok a török népek családjába tartoznak. A harmadik szakasz a győzelmeinket említi: „Zászlónk gyakran táplálód / Vad török sáncára.” A negyedik és ötödik szakasz pedig a vereséget emeli ki: „Majd töröktől rabigát / Vállainkra vettünk / Hányszor zengett ajkain / Oszmán vad népének / Vert hadunk csonthalmain / Győze­­delmi ének!” Hogy mit tudott Törökországról Mikes Kelemen odatelepedése előtt, csak feltételezések­be bocsátkozhatunk. Apja Zágoni Mikes Pál Thököly Imrének volt az embere, és részt vett a zernyesti csatában, ahol Heister osztrák tábornok seregét a kurucok a törökök segítségével megverték. Árulás folytán Havasalföld vajdája az ott bujdosó Mikes Pált kiadta Heisternek, aki őt borzalmas kínok között Fogaras várában, 1700-ban kivégeztette. A török támoga­tással megnyert zernyesti csata évében, az 1690-ben született Mikes Kelemennek már nem a törökök, hanem az osztrákok voltak az ellenségei. 12 éves volt, amikor elhagyta Zágont, 17, amikor II. Rákóczi Ferenc „belső inasa”, apródja lett, és 21, amikor a fejedelem mellé szegődve elindult a száműzetés hosszú útjára. A bujdosók 1717. október 10-én a Dardanellák európai oldalán fekvő Gallipoliban, a mai Geliboluban léptek török földre. A tengeri hajózástól viszolygó Mikes Kelemen („a hajónk olyan nagy habok között fordult egyik oldaláról a másikára, mint az erdélyi nagy hegyek”) örömmel jelenti ki, hogy „mi jó a földön járni”. De máris újabb meglepetés éri, amikor a fejedelmet a tatár kán fogadja a parton. „Azt gondoltam elsőben, hogy majd elrabolnak bennünket, már csak azt néztem, hogy melyik kötöz meg. De ezek igen emberséges emberek, jó szívvel beszélgettek volna velünk, de oly kevés idő alatt nem lehetnénk tatárokká”. Ezekben 86 NYELVÜNK ÉS KULTÚRÁNK 2011/3 Mikes Kelemen Törökországa

Next