Minorita Főgimnázium, Nyirbátor, 1927
—4 — az intézet elhelyezéséről, bebútorozásáról, fűtéséről, tisztán és jó karban tartásáról gondoskodik. Továbbá megengedte, hogy 25 tanuló jelentkezése esetén az V. osztály is megnyitassék. A község ezen kötelezettség teljesítésére vállalkozott s az V. osztályba is beiratkozott 25 tanuló. Tanszemélyzettel az állam látja el az intézetet.“ Ezek után azt lehetett hinnünk, hogy a gimnázium sorsa véglegesen rendeztetett és többé zökkenés nem lesz. Csalódtunk. Elsősorban az elhelyezés volt az, ami gátolta az intézet zavartalan fejlődését, mert az 1922—23. tanévben is abban a bérelthelyiségben szorongtunk, ahol a minoritarendnek volt 4 osztályú gimnáziuma s mikor a VI. osztály is megnyílott tanterem hiányában a III. és IV. osztály hetenként felváltva délután járt iskolába (1922—23 évi Értesítő). A V. K. Minisztérium jóindulata még ezt is tűrte sőt a következő tanévre a VII. osztály megnyitását is engedélyezte, de sürgette az intézet megfelelő, végleges elhelyezését. Hogy mennyiben haladt előre az intézet elhelyezésének kérdése, álljon itt az Igazgató 1923—24. évi Értesítőben közölt hivatalos jelentése : „Három iskolai év telt el, hogy a nm. V. K. M. a nyírbátori minorita rendi gimnáziumot állami kezelésbe vette azon feltétellel, hogy a község az intézet elhelyezéséről, bebútorozásáról, fűtéséről, tisztán és karban tartásáról s az intézet tanárainak lakásáról megfelelő díjazás ellenében gondoskodik. Három év múltán ott vagyunk, ahol 1921. szept. 1-én voltunk. Az intézet vélegesítésére s állandósítására semmi sem történt. Intézetünk a minorita rendházban van, az öt alsó osztály elég tágas termekben, az ajtók s az ablakok azonban rosszak s igy alig lehet kifüteni s nagy a léghuzat. A VI. és VII. osztály egy—egy kis nedves szerzetesi cellában van elhelyezve. Az igazgatói iroda s tanári szoba egy szerzetesi cellában van összeszoritva. Összes tanszereink egy napot sohasem kapó kis szobában vannak összezsúfolva. A milyen az intézet elhelyezése, olyanok a tanárok lakásai. Ez lehet átmeneti s kényszerhelyzet, egy kultúrintézményt lehet igy egy—két évig fenntartani, de nem állandósítani, mert ezt mind az oktatás s nevelés illetőleg a magyar kultúra sínyli meg s igy a megszállott területeket kultúrával nem fogjuk visszahódítani.