Katolikus Gimnázium, Nyíregyháza, 1924
I. Keressük a hibát! (Dr. Néveri J. igazgatónak a szülői értekezleten tartott előadásából.) Az iskolának úgy kell a tanítás munkáját végeznie, hogy az a tanulóra nézve eredményes, sikeres legyen. Ebben szülő és tanár egyetértenek. Az iskola munkája azonban nem minden tanulóra nézve jár sikerrel, legalább a bizonyítványok tanúsága szerint nem. Keressük a hibát, a sikertelenség, az eredménytelen munka okát. Ezen a téren már nem mindig ért egyet a szülő a tanárral. Igyekezzünk egymást megérteni. A jó szülő érdeklődik fia előmenetele iránt. A tanár felvilágosítása sokszor elszomorító. A fiú nem tud felelni. Ilyenkor a szülőktől gyakran hallunk ilyen kijelentéseket: „Szinte hihetetlen, hogy a fiam ne tudja a leckét, hisz alig engedek neki szabad időt. Egész délután a könyv mellett ül és azzal a tárggyal foglalkozik legtöbbet, melyből a legkevesebb eredményt mutatja fel, a tanár úr állítása szerint.“ Ebben az esetben két oka lehet az eredménytelenségnek : a) Tanulónak nincs kedve és hajlama a tanuláshoz. Nem tudja vagy nem is akarja figyelmét a tanulásra koncentrálni. A könyv mellett ül és esze közben másfelé kalandozik. Ha hangosan olvassa a leckét, akkor sem figyel oda, legfeljebb csak a fülével és nem az eszével tanul. Amit a gyermek gépiesen csak a fülével tanult meg, azt egyrészt elfelejti, másrészt meg ilyen készülés mellett az iskolában folyó tanultatás közben feladott kérdésekre nem tud felelni. Az ilyen helytelen tanulásnak sokszor csak a szellemi lustaság az oka. b) De lehet az eredménytelenség oka az is, hogy a tanuló, bár meg van benne a jóakarat, nem tud tanulni. Nem tud tanulni azért, mert fáradt, vagy mert nem érti azt, amit tanul. Ha fáradt, pihentetni kell, közben más irányban kell foglalkoztatni. Keresni kell a szellemi fáradtság okát és azt lehetően meg kell szüntetni. Ha nem érti azt, amit tanul, akkor lehet hibás az iskola is, amely helytelenül tanított. De lehet hibás a tanuló is, aki az iskolában nem figyelt, szellemileg nem vett részt a tanításban, nem követte a tanítás gondolatmenetét. Az ilyen tanulóra nézve az az idő, melyet az iskolában töltött, teljesen kárba veszett. A figyelmetlenségnek nagyon sok oka lehet: értelmi fejletlenség, játékos természet, idegizgató, a fantáziát és az emlékezőtehetséget megterhelő olvasmány, mely a tanulót az iskolában is foglalkoztatja és figyelmét elvonja az iskolában végzett munkától. Nem is szólva arról, hogy kedvenc olvasmányát az iskolába is magával hozza a tanuló, a tízperci szünetben, sőt a pad alá tartva, még a tanítás alatt is olvassa. (Nagy létszámú osztályokban ez is — 2