Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-10-10 / 41. szám

II. évfolyam. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Szarvas-utcza 118. szám alatt. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 80 kr. bélyegdijon kívül minden négyszer halálozott garmond-borért 25 kr. o. é. fizetendő. 41. szám. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad . Zeisler M. Pesten. Szombat, október 10. 1868. Előfizetési dij : A kiadó-hivatalban egész évre . Ä fr. 50 kr. Házhoz vagy postán küldve Félévre..........................................3 . 6 „ „ Évnegyedre ....... 1 , 50 kr. Hirdetések dija:minden hathasábos petit sor egyszeri igtatásánál 5 kr., többszö­rinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr. A vidéki lapszerkesztő és az olvasó közönség. A vidéki lapszerkesztő helyzete, ha egyszersmind laptulajdonos és ki­adó — pedig nehányat kivéve mind az, — valóban nem irigylendő, s fő­kép ilyen mozgalmas időben, mint je­lenleg; mert az olvasó közönség vé­leménye igen eltérő egymástól, de mint pártfogó feljogosítva érzi magát követelhetni, milyen irányú legyen a lap, és ezen joggal számosan élni is kivánnak; ha pedig a lap tartalma az olvasó óhajtásával és véleményével ellenkezik, mint nem pártolásra méltó lapot többé nem járatja; hogy azon­ban ne látszassék, mintha nem óhaj­taná a lap fennállását, még egy ne­gyedévre prenumerál azon remény­ben, hát­ha megváltozik a lap iránya. Sokan még többet tesznek; t. i. igye­keznek a szerkesztővel néhány sor­ban tudatni, mit tegyen, hogy lapja közkedvességben és számos pártolás­ban részesüljön. Ezen tanácsokat a szerkesztő nagy köszönettel fogadja, és csak azt sajnálja, hogy némely jó tanácsot nem egészben, mást pedig pláne nem követhet, mert a jó tanács­adók száma igen nagy, és a jó taná­csok többnyire oly különbözők és egymástól eltérők, hogy lehetetlen mindenkinek tanácsát követni. Mit tevő legyen tehát a szerkesztő? főleg ha a jó tanács még egy kis klauzulá­val van megtoldva, mint p. o. „ha pedig t. szerkesztő ur jó tanácsomat nem fogja követni , sokan kénytele­nek leszünk lapjáról lemondani.“ — Ilyenkor már csakugyan felférne a jó, de jó tanács; sokan talán azt fogják kérdeni : miért? azért, mert ilyenkor a szerkesztő, ki egyszersmind kiadó is, képtelen olyasmit kitalálni, hogy a kecske is jólakjon, a káposzta is meg­maradjon, t. i. a tanácsot nem követni és az előfizetőket el nem szalasztani. A számos előfizetőt elszalasztani nem lehet, mert nem lesz miből a nyomdai költséget és a bélyegeket fizetni, a ta­nácsot pedig egészben elfogadni nem lehet, mert vagy a sajtótörvényekbe ütközik, vagy más tanácsadók és elő­fizetők tanácsával ellenkezik, kik szin­tén azt a bizonyos klauzulát a tanács végére oda szúrták. Hogy ez valóban úgy van, arról meggyőződhetik min­denki, kinek kedve lenne csak nyolcz napra vidéki szerkesztővé lenni. Na­gyobb igazolás kedvéért alantabb né­hány olyan tanácsadó levelet közlünk, melyeknek olvasása úgy hiszem a kö­zönséget nem csak mulattatni, hanem talán meggyőzni fogja arról, hogy a vidéki lapszerkesztő helyzete — nem csak hogy nem irigylendő, hanem szá­nandó. A vidéki lapszerkesztő hely­zete továbbá nem irigylendő, mert az előfizetők száma oly kevés, hogy a bejött előfizetési és hirdetési díjból alig fedezheti a nyomdai, lap- és pos­tabélyegek költségét; hogy ez való, következőből látható : a vidéki lapok előfizetői száma rendesen a 300 körül Szerk. pl. hm. h. forog, hol több, hol kevesebb, csere-, tisztelet- és igazolási­ példány legalább 100, tehát a lapot legalább 400 pél­dányban kell nyomatni, ennek kiállí­tási költsége hetenkint legkevesebb 35 írt,tehát 52 hétben teszen 1820írt lap- és postabélyeg együtte­sen hetenkint 8 írt, 52 hé­ten át teszen . . . . 416 frt bevétel összesen 2300 frt s igy marad a szerkesztőnek s kiadó­nak 64 frt; ebből jövedelmi adót és házbért fizetni, és élni? ez valóban nem irigylendő, hanem szánandó. Ezt több helyen a hatóságok és egyletek átlátták, de azt is átlátták, hogy egy helyi érdekű közlöny, ha még oly ki­csi és egyszerű, múlhatatlan szüksé­ges, ennélfogva elhatározták : a lap fentartására évenkint egy bizonyos összeget áldozni, mert ellenesetben lehetetlen volna a szerkesztőnek — hacsak nem gazdag ember, ki privát passióból lapot szerkeszt — azt soká feltarthatni." A vidéki lapszerkesztők nem irigy­lendő helyzetéről még sokat lehetne írni, de én még csak egyet említek fel. Reggel van, kopogtatnak a szer­kesztői iroda ajtaján, szabad! Belép egyvalaki nyájas köszöntéssel. Szerk. Mivel szolgálhatok, talán prenumerálni méltóztatik ? V­alak­i. Oh nem! hanem egy verset hoztam becses lapjába, ha hasz­nálhatja, igen örvendeni fogok, és többet is dolgozom, ha illő honoráriu­mot kapok. Szerk. A verset majd átolvasom, és szívesen közlöm, ha megüti a mér­téket, de honoráriumot nem adhatok, hanem tisztelet-példán­nyal szolgá­lunk. Valaki. Köszönöm, ajánlom ma­gamat. Azzal elmegy, és boszúból, hogy honoráriumot nem kapott, leszólja is­merőseit, hogy ne prenumeráljanak ilyen haszontalan lapra. Megint kopogtatnak. Szabad­ egy másvalaki belép mogorva képpel, nem is köszön. Szerk. egész, nyájasan . Mivel szolgálhatok, talán prenumerálni mél­tóztatik? Valaki. Micsoda? prenumerálni! hogy is ne, azért hogy kiirt engem az újságba? Azt jöttem megmondani, hogy vonja vissza, mert ha nem, majd meglátja a következését! Köszönet nélkül becsapja az ajtót és elmegy. Ismét kopogtatás. Szerk. ez már csak prenumeráns lesz? Szabad! belép.Egy harmadik valaki büszkén .Szerk. Alázatos szolgája, mé­l­­tóztassék helyet foglalni, mivel szol­gálhatok ? Valaki. Maga a szerkesztő ? Szerk. Igenis, szolgálatára; talán prenumerálni méltóztatik ? Valaki. Nem, én nem szoktam olvasni, de ha olvasni akarok, van a bátyámnál újság elég, hanem ezt a levelet hoztam és választ várok. Épen akkor belép a lapkihordá­s­hoz a postáról több levelet s leteszi az asztalra. Ezen levelek közzül egy­néhány egész eredetiben alantabb ol­vasható, de előbb a büszke Valaki által átadottat kell bemutatnom. Első levél : T. szerkesztő úr! Én azon reményben fizet­tem elő lapjára, mert azt hittem, hogy valami érdekes lesz benne, de úgy tele­rakja a lapját a gazdasági egylet és a bizottmányi ülések jegy­zőkönyvével, hogy alig van egyéb benne; h­a ezekről tudni akarok, magam megyek a gyű­lésbe. Fogadja tehát jó tanácsomat és közöljön inkább regényeket, majd meglátja mennyivel több prenumeránsa lesz. Jóakarója N. N. Második levél : Kedves barátom, szerkesztő! Midőn lapo­dat megindítottad, azt hittem, hogy ez megyénk­nek valódi emeltyűje lesz. — A kezdet jó volt, gazdasági, bizottmányi, és borászati czikkek, de már egynéhány hét óta csak versek, rész re­gény, holmi összeszedett hírek és hirdetések — hidd meg barátom, azzal nem fogsz messzire menni; fektesd a fősúlyt a gazdászatra és me­gyei dolgokra, főkép a tisztviselőket kell ütni! úgy érdekkel fogják olvasni lapodat és bizton számíthatsz pártolásra. O. 0. Harmadik levél : T. szerkesztő úr! úgy látszik lapjának ed­digi irányából, hogy nem ismeri a megyei kö­zönséget, mert különben nem untatná olvasóit holmi hosszas gazdasági és megyei czikkekkel, regényekkel, versekkel stb. Bizton hiszem, hogy még egyszer annyi prenomeránsa lesz, ha tisz­tán üzleti dolgokkal, napihírekkel, hirdetések­kel és más életbe vágó dolgokkal fog foglal­kozni. Ennyit egy névnélküli jóakarójától. Negyedik levél : T. szerkesztő! Ön czikkemet fel nem vette, mert bizonyos személy prostituálva lenne, kitől bizonyára fél, hogy lemond a lapjáról; tudja meg tehát, ha az ide mellékelt, most már mó­dosított levelet nem közli, legalább 100 preno­­meránsával kevesebb lesz. A szerkesztő megijed, még jobban módosítja a levelet és a „Nyílt tér“­­ben közli. Ötödik levél : Szerkesztő ur! A polémia minden lapnak halála, az öné is meg fog bukni. X. Hatodik levél : Igen tisztelt szerkesztő ur! Most már hi­szem, hogy lapját érdekkel fogják olvasni, mert higgje el, a polémia fűszere minden lapnak és főkép vidéki lapnak. Itt küldök egynéhány sort, szíveskedjék azt köztem, ebből — majd meg­látja — igen szép polémia fog fejlődni. Y. Hetedik levél : Kedves öcsém, szerkesztő! Azt gondolod, hogy messzire fogsz menni ilyen pletykalappal? hidd el nekem, hogy nem­ fogadd tanácsomat és foglalkozzál politikával; most jön a követ­választás ideje, és annyi prem­mieránsod lesz, mint a raj. Eddig még nem prenumeráltam, de ha tanácsomat elfogadod, mindjárt előfizetek egy fertályra. Jóakaró bátyád 7. (Elfogadom a tanácsot, kedves bá­tyám, de szíveskedjék helyettem 5000 forint kaucziót letenni. Szerk.) Nyolczadik levél : Geehrter Herr Bedakteur! Wenn Sie Ihr werthes Blatt halb deutsch, halb ungarisch re­­digiren wollten, und sich mehr auf das Geschäft verlegen würden, garantlie ich Ihnen um 100 s’rämumeranten mehr. Ein Geschäftsmann. Ilyen tartalmú levelek majdnem naponta jönek, mit csináljon tehát a szerkesztő ? Kérek jó tanácsot! Berkey. kiadás összesen bevétel 300 előfizető után2236 frt 6 frtjával...................... a hirdetések legjobb esetben 1800 frt jövedelmeznek . . . 500 frt Néhány őszinte szó városunk gaz­dálkodásáról. Tisztelt szerkesztő ur! Becses lap­jának alig van oly száma, mely a vá­rosi gazdálkodást illetőleg valamely javaslatot vagy megrovást ne tartal­mazna. Egyik a nevelés ügyét óhajtja még jobban a város által fölkarol­­tatni; másik a roppant s a mai igé­nyeknek meg nem felelő vendégfo­gadó újbóli építtetését sürgeti; har­madik artézi kutak furatásáért és ví­zért kiáltoz; negyedik a városi rend­őrségnek czélirányosabb szervezését indítványozza, stb. stb. Nem azért fogtam igénytelen so­raim írásához, hogy polgártársaimnak városunk érdekében emelt szavát el­némítsam. Nem képzelek ugyanis oly polgárt, ki velem együtt buzgón ne óhajtaná , hogy sok tekintetben hát­ramaradt községünk azon kellékeket megszerezni iparkodjék, melyek egy provinczialis város nélkü­lözhetlen jel­legét képezik. Csupán azon czél lebegett szeme­im előtt, hogy lelkes polgártársaimnak becses figyelmét, kik a v. reformok szükségétől áthatva városunk ügyét nemes szándékkal előre vinni töre­kednek, egy igen lényeges pontra t. i. a városi pénztárra, illetőleg a községi gazdálkodásra irányozzam, mert va­lamint csak ép testben lehet ép lélek, úgy csak helyes pénzügyi viszonyok mellett lehet a kor igényelte reformok életbeléptetését várni, és így közsé­günknek a megkezdett ösvényen to­vábbi fennakadás nélküli haladását bizton remélni. Nem elég a szükséges reformokat csupán kijelölni, hanem a­mi lényeges dolog, az azokra igényelt költségek­nek, honnan és mikénti előállításáról is kell gondoskodni! A „Nyír“ hasábjain gyakran föl­merült vádat, városunk rész­gazdál­kodását illetőleg : nincs szándékom­ban mentségül csak egy árva szót is vesztegetni. Azt azonban leplezetlenül állíthatom, miként a helytelen gazdál­kodás oka nem rejlik ott, a­hol azt sokan keresik. Minden háztartásnál, soha szem elöl nem tévesztendő, általán ismert, de azért vajmi ritkán követni szokott aranyszabály , hogy a bevételek és kiadások közötti kellő önzhang szigo­rúan föntartassék. Valamint egyes háztartások anyagi romlása ezen sza­bály nem elég szigorú megtartásából szokott származni, úgy nem csak a községek, hanem az államok pénzü­gyi ziláltsága a nevezett szabály el­hanyagolásából következik. Egyesek úgy mint testületek va­gyoni hanyatlásának másik, az első­nél nem kevésbé lényeges az életben gyakran előforduló oka : saját hite­leknek túlbecsülésé­ben áll. Egyesek úgy mint testületek sokszor azon té­ves hiedelemben vannak, miként az ő hitelük valami kimerithetlen forrás, valami Croesus-féle mesés kincs,­mely­nek sem határa sem vége nincs.

Next