Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-09-12 / 37. szám
HI új évfolyam. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, PincE-utcza a Komló melletti házban, .. , a•» flórmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt minden háromhasábos garraoadsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. 37 szám. Előfizetési díj : A kiadó hivatalban egész évre 6.50 Házhoz vagy postán küldve . 6.— Félévre................................8.— Évnegyedre .......................1.60 Hirdetések dija: minden öthasábos petitsor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4, bélyegdij 30kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Szerk. pl. bm. h. Nyíregyháza, szept. 11. Megyénk másodalispánja által beküldött és lapunk 35-ik számában közlött czáfolat — a börtönökre vonatkozólag — több figyelmet érdemel, mintsem hogy az végképen elejtessék. A folyó év február 3-án tartott bizottmányi gyűlés jegyzőkönyvének egyik pontja így szól : „A másodalispáni jelentés stb. — Továbbá szomorú tudomásként vétetett az, hogy a börtönökben a rabok száma annyira szaporodott, hogy némely szobába 36 egyén is van zárva stb. A bizottmány jelentő alispánt megbízza, azonnal — a lehetőségig — intézkedni kellő ideiglenes helyiségről. A börtönök átalakítása vagy bővítése pedig egy küldöttségre bizatik, s az véleményes jelentését a jövő bizottmányi gyűlésre terjessze be.“ Ezen jegyzőkönyvi kivonatból látható, hogy a lapunk 33-ik számában közlött hír nem egészen alaptalan. A börtönök átalakítása vagy bővítése végett — tudomásunk szerint — még eddig véleményes jelentés nem érkezett be, vagy legalább fel nem olvastatott, pedig azóta már három ízben volt bizottmányi gyűlés. Nincs szándékunkban a többször említett küldöttség feladatába avatkozni, mert úgy lehet fontos okoknál fogva (?) nem készülhet el azon véleményes jelentés, mely még az ápril 3-án tartott gyűlésre beterjesztendő volt, de a megyei érdekek előmozdítása mellett felszólalni kötelességünk, s egyedül ezen okból közöltük a 33. számban, a többször említett és biztos kútfőből merített czikket. Hogy biztos kútforrásból merítettük közlésünket igazolja az, hogy határozottan kijelenthettük, hogy egy rabra alig jut 20 köblábnyi jég — miről ezideig másodalispán urnak talán tudomása sem volt — mely csekély és büzhödt romlott légkör által a scrofula származott. Itt helyreigazítjuk, hogy : nem a börtönben találtatott egy időben 413 scrofulosus egyén, hanem a megyében, de ezek mindnyájan a börtönből nyerték ezen — nemzedékünkre sajnos — betegséget. Másodalispán úr czáfolatát — úgy látszik — nem hidegvérrel irta, mert még azt is valótlannak mondja, mit közlésünk soraiból nem olvashatott , t. i. hogy a küldöttség eredménytelenül szétoszlott. Az erre vonatkozó passust ismételjük, nehogy olvasóink kénytelenek legyenek a 33-ik számot újra felkeresni, mely következőleg szól : „Azóta mindössze csak egyszer ült össze e küldöttség, de ekkor is minden eredmény nélkül stb.“ Ezzel úgy hisszük nincsen mondva hogy eloszlott, hanem inkább az van mondva hogy szíveskedjék összeülni. Végre ami a kínzó kamarákat illeti, nem a rég időben használt kínzó eszközök általi kínzást értjük, hanem igenis értjük azon kamarákat, melyek alig 15 embert foglalhatnak és melyekben 36-nak kell megférni; szerintünk ez nagyobb kin, mint a botozás vagy korbácsolás. Óhajtjuk hogy a legközelebb jövő bizottmányi gyűlés után mindezeket megczáfolhassuk. A papság állása a társadalomban. A papság társadalomtól különvált szerkezetének a kasztszerüség adott életet: azon kasztszerüség, mely az ember isteni rendeltetése, öröklött jogai ellenére kifejlett a társadalmakban, s mely mint véres szalag huzódik keresztül azoknak történetén, — azon kasztszerüség, mely az öntulbecsülés, elbizakodottság, kevélység és a legvastagabb önzés méhében fogamzott, s melynek tömör fallá épitése és lerombolása érdekében annyi százezerek vére locscsant szét ama tömör falak hideg kövein! A kasztszerüség papi uralma a többi minden osztályok zsarnoki letiprásával, a lelkiismeret, szabad gondolkozás, szabad akarat romjaira lépve, különösen előbb Egyiptomban a pogányság, majd Rómában a keresztyénség életében ünnepelte legfényesebb diadalát. ■— Ott mint itt a papság felhasználva a tudományokkal egyedáruskodást, a társadalmi élet legszédítőbb magaslatára emelkedett, s hideg megvetéssel hordozta szét büszke tekintetét a lábainál porba boruló lelki szegények elvakított táborán. Évszázadokon keresztül hallatott az eltaposottak siralmas nyögése a lelki zsarnokság kínzó békjaiban, de e nyögés a Vatikán vastag falán be nem halhatott; a gyenge szellő, mely csak elfojtott sóhajokból származott, meg nem ingatható a „servus servorum domini“ halántékain ragyogó tiarát. De a nyögés és sóhajok mind élesebbekké lőnek, míg végre oly földet rázó viharrá nőtték ki magukat, mely bezúzta a Vatikán ablakait, végig üvöltött a fényes termeken, megdöntötte a büszke trónt. Háromszáz éve már mióta e büszke trón aláfelé bukik, de oly magasan és oly szilárdan állott alapjain, oly mélyen bocsátotta gyökereit a vakhit, tudatlanság és babona neveletlen földébe, hogy az aláhullásra, a gyökérszálak végképeni elvagdalására háromszáz év kevés idő volt! Az újjáalakító a szilárd trónt megmozgató erő volt a reformatio, mely tűzhalmok vérnadok áldozatainak hamvaiból és véréből merítette világrendi fő erejét és hatását, mely egészen megváltoztatá a papság szerkezetét. És mi történt a győzedelmes reformatio folytán? Minő lett a változás melyet a papság kebelében előidéztetett ?... A reformatio, mely a papi uralom és visszaélések elleni oppositio vala, önakaratlanul is előállította a végletek érülkezését, a mennyiben azon papi osztály helyébe, mely mindeki felett uralkodni akart, egy oly papság szervezetére nyújtott alkalmat, mely felett mindenki uralkodni akar. Mind a két tan lealázó, amaz a társadalomra, ez a papságra nézve. A római papság nagy része még mindig küzd, hogy kasztszerű ordója méltóságát föntartsa s nem akar a társadalomba elvegyülni, jóllehet a korszellem fenhangon követeli tőlük, hogy a haza más polgáraihoz hasonlókká legyenek; — a más, a reformatio szellemébeni papság nem akar külön osztályt formálni, hasonló akar lenni minden kiváltságok nélkül, a társadalom többi tagjaihoz, ezt meg nem akarják engedni bevegyülni, erőnek erejével osztályt akarnak belőle faragni. Amott a magasság, itt a mélység terjeszti ki karjait s a két kar egymást érinti a papság ® fogalomban. Nem csoda ha ily körülmények között a jelesebb tehetségek futnak e pályától s nem tudják reászánni magukat, hogy akár a magasságra emelkedjenek, honnan le akarják taszítani, akár a mélységbe bocsátkozzanak, honnan nem akarják felemelni; odafent jogaitól, kiváltságaitól akarják megfosztani, odalent pedig a mindenekkel közös polgári jogokat sem akarják megadni neki! Így lesz a papságról a fogalom a legélesebb ellentétek és végletek érülkezési pontjává ! És ez nem merész állítás; ha az életben kissé széttekintünk, ezernyi példában fogjuk látni ezen állítás igazságát. A papság társadalmi állását ugyanis az emberek, vagy vallásos bigott elveik, vag felvilágosodott műveltségük, vagy politikai pártállásuk, vagy leggyakrabban saját önző érdekeik szerint fogják fel és ítélik meg. Lássunk néhány példát! A felvilágosodott r. katholikus mosolyogva nézi papjának tarka hivatalos öltönyeit s gondolja, mennyivel szebb egy protestáns pap egyszerű fekete köntösében, a ki hivataloskodása fő sulyját a szellemiekre fekteti, nem pedig a külső szemkápráztató czifraságokra, midőn az ő papja már csak megjelenésével is vakítani akar, hogy a külfény takarja el a szellemet; — egy félművelt protestáns pedig, aki a czivilizáczió jelenkori eszméivel sehogy sem tud kibékülni, szánalommal nézi papjának egyszerű öltönyét, s elgondolja : mi szép, mi imposáns alak egy r. katholikus pap hivatali ornatusának teljes fényében, mily tiszteletre gerjesztő csillogó megjelenése, mennyivel buzditóbbnak tetszik az egyszerű beszéd is annak ajkairól, önkéntelenül hajolni kezdenek az ember térdei a méltóságos alak láttára, mig az egyszerű köntösből hatás nélküli lesz a legnagyszerűbb beszéd 1 . (Folytatjuk.) Tisztelt szerkesztő úr ! Van szerencsénk a Pesten tervezett kiállítás ügyében működött ideiglenes bizottság munkálatát azon kérelemmel közölni, hogy azt becses lapjában közzétenni szíveskedjék. E munkálat e napokban terjesztetett a földművelés, ipar- és kereskedelmi miniszter úr elé, az előleges megközelítő költségtervezettel együtt, mely szerint a kiállítás kiadásai 901,000 frtra, bevételei pedig 601,000 frtra vannak előirányozva. Pesten, 1869. szeptember 4-én, Mudrony Soma, Steinacker Ödön kiállítás-bizottsági jegyző, iparegyesületi igazgató. Nagyméltóságu miniszter ur! Az orsz. m. iparegyesület, orsz. gazdasági egyesület és o.rsz. képzőművészeti társulat küldöttei Nagyméltóságodnak f. é. 4008. és 10130. számú leiratai nyomán ideiglenes kiállítási bizottsággá alakulván, működésüket Nungod óhajtása értelmében megkezdették, és munkálataik eredményét a következőkben bátorkodnak előterjeszteni. Hogy a bizottság munkálataira nézve tájékozást nyerjen, és név szerint a kiállítás által érdekelt termelő osztályok hangulata iránt némi megbízható támpontokat szerezhessen, legelső feladatának tartotta az ügyet a nyilvánosság terére vezetni, és a hazai termelőket felhívni, hogy előleges tájékozás végett kiállítási szándékukat a bizottsággal közöljék. E czélból a bizottság az összes hazai lapok szerkesztőségeit fölkérte, hogy először az y alatti, azután pedig a y. alatti felhívásokat közzétegyék. Az előleges jelentkezésekre tűzött határidő azért szabatott oly rövidre, hogy a várt nyilatkozatok halasztás nélkül küldessenek be, és midőn e határidő lejárt, czélszerűnek véltük azt meghosszabbítani, mely czélból a % alatti közlemény küldetett az összes hazai lapokhoz. Egyidejűleg azonban jónak látta a bizottság az országban fennálló gazdasági és iparos egyleteket, kereskedelmi és iparkamarákat, valamint más alkalmas testületeket a kiállítás eszméje iránti érdekeltségbe bevonni és e czélból a y alatti körlevelet bocsátotta szét, amellyel hasonló értelemben (y. alatt) az egyes városok polgármestereihez is körlevelet menesztett. A bizottság mindezen felhívások közzétételekor igen jól tudta, hogy a beérkezendő jelentkezések a szükséglendő hely iránt nem fognak precise adatok nyerésére vezetni, mivel a részvétet minden kiállítás iránt előbb helyi bizottságok alakítása által kell felkelteni és tetterős elhatározássá éleszteni. Azonban egy czélt valóban elérhetni véli a bizottság e felhívások által; azt, hogy a beérkezendő jelentkezésekből meg fogja tudni, van-e már most is oly érdekeltség, mely mintegy csíráját képezheti a részvét felkeltésére czélba veendő agitationális szervezetnek, s abból kiindulólag a nemzet összeségétől várt közreműködésének. És e czért a bizottság el is érte. A nyilvános felszólítás folytán, az idő rövidségéhez képest, elég tekintélyes számmal beérkezett előleges jelentkezésekből, valamint a bizottság által lehetőleg tág körből merített tudósításokból és az egyes bizottsági tagokhoz az ország különböző részeiből bejött nyilatkozatokból kétségtelenül kiderül, hogy a tervezett kiállítás eszméje a termelő osztályoknak majdnem osztatlan részvétével találkozik és minden oldalról mint valóban korszerű eszme üdvözöltetik. E tényt örömmel constatálván, a közvetlenül vagy közvetve érdekelt köröknek e kedvező hangulatában biztos zálogát látjuk annak, hogy a kiállítás bő részvétnek és látogatottságnak fog örvendeni, s ennélfogva bizonyára sikerülni fog és hazai termelésünkre üdvös hatást gyakorlatil, a mi elég hatalmas indok arra, hogy annak megvalósítása erélyesen megkezdessék és végrehajtassák. A bizottság ily módon azon meggyőződésre jutván, hogy az ország termelő osztályaiban megvan vagy felkelthető azon hajlandóság, amely szükséges, hogy a kiállítás sikeresen létesíthető legyen, további munkálatainak czélszerű és gyakorlati keresztülvitele végett mindenekelőtt tekintetbe vette a czélt, melyet a kiállítás által elérni akarunk és ezen czélhoz képest kívánta az eszközöket megválasztani, illetőleg azon kiindulási pontokat megállapítani, melyekből az előmunkálatok a megközelítő költségtervezetig sikeresen vezethetők. A kiállítás közvetlen fő czéljaiul felismerte a bizottság , tetését;1) a hazai termelés megismerését és megismert) a termelés előmozdítását azáltal, hogy tapasztalásra és okulásra alkalom adassák. Ami az első czélt illeti, nem csak az érett megfontolás, hanem az illetékes szaktekintélyek nyilatkozata és az iparos köröknek majdnem egyhangú véleménynyilvánítása azon meggyőződést keltette és szilárdította meg bennünk, hogy a kiállítást az 1871. év tavasza előtt megtartani nem volna tanácsos, de tahni lehetséges sem. Mert ha a kiállítás elébb tartatnék meg, először is a physikai idő nem volna elégséges, hogy a kiállításban való részvét felkeltése végett a kellő szervezések megtörténhessenek , a kiállítandó tárgyak rendszeresen csoportosittathassanak, továbbá bog' a kialh-