Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-09-12 / 37. szám
IV évfolyam. Kiadóhivatal Illincz Gyulai könyvkereskedésében NYÍREGYHÁZÁN. Szerkesztői iroda: ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében debreczenben. Bérmentetlen levelek einem 1637. szám. Hétfő, szeptember 12. 1870. Nyilt tér alatt minden három hasábos garmandsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre..............................3.— Évnegyedre .... 1.50 Hirdetések dija : minden 5 hasábos pettt sor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr.gadtatnak. Vegyes tartalmú hetilap. Előfizethetni Nyiregyházán Illincz Gyula (előbb ifj. Csáthy Károly) könyvkereskedésében főpiacz. Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében, P esten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál és Petrik Gézánál hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Az ideiglenes tanitóképezdékről: Contra „Sz. K.“ A „Tiszavidék“ 36. számában Sz. K. ur .az ideiglenes tanitóképzdék“ czim alatt egy bombasztikus vezérczikket közöl, melyben tévesztett alapelvből indulva ki, felületes viszgálódás után, elhamarkodott következtetéssel igyekszik pálczát törni amaz intézmény felett, mivel czikkíró ur kegyeskedett N.Kálló nevét is minden indokolás nélkül odadobni, nehogy a nagy közönség azt vélje, mintha Sz. K. úr az ezen czikk megírásánál felhasznált adatokat, az itten létesített id. tanítóképezdéből vette volna, bátor leszek az idézett közlésre észrevételeimet megtenni. Hogy pedig Sz. K. úr gyanús szemekkel ne nézzen reám, mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a kormánynak sem csatlósa, sem párthíve nem vagyok sőt, bármi pártbeli kormányforma alatt semminemü állásral aspiratioim nincsenek; még azt is kijelentem, hogy az 1868-diki közoktatási törvények ki nem elégítenek , és mégis el nem titkolhatom, hogy Sz. K. ur czikke bennem mint a nevelésügy egyik barátjában, a legnagyobb indignatiót költötte; — mily érzelmeket kelthet azokban, kik amaz intézmény létesítésén a legnemesebb indokból fáradoztak, azt csak képzelni tudom ! Nem tartozom azok sorába, kik mindenből pártkérdést csinálnak; előttem különösen a nevelésügy nem pártkérdés, hanem az összemberiség ügye, azon talán egyetlen közös ügy, melynél semmiféle idegen kicsinyes érdeknek nem szabad előtérbe tolatni; s minden előhaladást e téren, legyen bár egy porszemnyi, örömmel kel üdvözölnünk, mert egy lépéssel közelebb visz a czélhoz, ha egy lépéssel nem, legalább egy vonallal közelebb, s ez is nyeremény: azért csak szánni tudom az olyan embereket, kik a negativitás kényelmes útján haladva, a kákán is görcsöt, lapon figét, kórén virágot keresve, hamis elvekből indulnak ki, s felületes okoskodásaikkal gáncsolódnak oly intézmények felett, melyeket talán távolról sem próbáltak megismerni, s mégis csattanós, csakhogy már véghetetlen triviális parazisokkal azt iparkodnak elhitetni a világgal, hogy a dolog csakugyan úgy van; N.Kállóban — habár ott soha nem voltak is, — a mint ők Felkán nagy bölcsen elgondolják. (Ha ugyan e lapok Sz. K. jegyű felkai levelezőjét ( s a kérdés alatti czikk írójában egy és ugyanazon személyt van szerencsém tisztelhetni?) térjek.De ideje, hogy ezen előzmények után a tárgyra N.-Kállóban, az ideiglenes tanítóképezdei tanfolyam e hó 1-jén bevégződött, a tanítók visszaköltöztek tűzhelyeikhez, vivén magukkal pályájuk folytatására mindenesetre több elméleti és gyakorlati ismeretet, mint amennyivel ide jöttek, kiki a maga szorgalma és igyekezete arányában, s ily körülmények között e sorok írója, már nem üres sophismákból, de tapasztalásból mondhat ítéletet a Sz. K. ur nézetei felett. Sz. K. ur azt mondja idézett czikkében „állítattak országszerte ideiglenes tanító képeidék, azaz oly iskolák, melyekben magukat tanításra képtelennek érző és ezt önként bevalló tanítók nyernek oktatást.“ Nem tudom, hogy czikkíró ur nem valamelyik felvidéki tótajku tanfelügyelőnek magyarra rosszul fordított felhivásából-e, vagy épen a levegőből meritette-e az id. tanító-képezdék czéljának ezen meghatározását, de annyi igaz, hogy ekként fogalmazott felhívás mellett, egyetlen tanító sem jeletkezett volna; s czikkiró urnak e kifejezése, már magában meggondolatlan sértése azon tiszteletre méltó tanítói testületnek, melynek sok, már a férfi kor delén túlhaladó, az ősz derével behintett, sőt elerőtlenedett tagjai is, elhagyván családjokat, elhagyván épen a legszorgosabb időben kis gazdálkodásukat: jöttek és nem szégyenelték hogy ők tanulni akarnak, jólehet sokan közzülök, — hogy épen csak a hitfelekezetünkhöz tartozókról szóljak, mit kitűnő tanitók, már több évben voltak egyházmegyeileg körözve; sőt bátran mondhatom, hogy az Sz. K. úr nézetével merően ellenkezőleg épen azon tanitók jöttek ez ideiglenes tanfolyamra, akiknek keblében hivatások fontosságának eleven érzete honolt; jöttek épen azok, akikben éget a tanulási vágy, tudván hogy tanulni soha nem szégyen, akik a gyakorlat terén már eddig is szerzett tapasztalataikat növelni igyekeztek, a nevelés terén maguknak kitűnő érdemeket szerzett férfiak ajkáról ellesett ismeretekkel; és nem jöttek az elbizakodottak; nem jöttek azok, kiknél a tanítás csak kenyérkereseti ág, szakmány, anélkül, hogy lelkükben hivatásuk fontosságának érzete által át volnának hatva. Tisztelet azért azon derék tanítóknak, kik megértve a kor szózatát, mely őket előbbre hívja, igyekeztek a népnevelés érdekében felhasználni a kínálkozó alkalmat, mely őket a tökéletesedésben elébb vivé; és én teljesen reménylem, hogy a tanítói változásoknál egyházaink elsőséget adnak azoknak, kik tanulni nem szégyeneltek. Nem a tanításra képtelen és ezt önként bevalló tanítók hivattak tehát be, mint Sz. K. úr véli, hanem behivattak átalában mindazon tanítók, kik a praeparandiai rendes tanfolyamot be nem végezvén, az uj tanmódszerben nem bírtak kellői jártassággal; s be hivattak azért, hogy míg egy újéíreről tanáraik által, a tanitanüő tárgyak terjedelmesebb és magasabb ismeretére vezettetnek, más részről, az e czélra berendezett gyakorló iskolában gyakorlatilag is megismerkedhessenek a tanításnak a réginél sokkal sikeresebb új módszerével. Jól tudja azt Sz K. ur, hogy tanítóink nagy része, még azok is, kik harminczas életévüket élik, praeperandiák nem létében nem végezhetők a képezdei tanfolyamot, s mint későbbi intézményt, nem sajátíthatták el az uj tanmódszert; ezt pedig a levegőből nem tanulhatja meg senki! És épen azért azt mondani, hogy az uj tanmódszert kellőleg nem ismerő tanítók a tanításra képtelenek, és akik annak megtanulására előállanak, képtelenségöket vallák be: oly meggondolatlan kifejezés, melyet csak a múlt időkkel teljesen ismeretlen, az uj rendszerben növekedett, és így a jelen pressioja alatt álló felületes elme lehet eléggé bátor kimondani. Az oktatásügyi m. ministeriumnak még egy egy szabadelvű és jótékonyabb intézkedése nem volt ezen id. képezdei tanfolyamok létesítésénél, mely minden politikai vagy felekezeti pártérdek kizárásával, tisztán a nevelésügy előbb vitelét czélozta, s alkalmat szolgáltatott a felekezeti iskolák tanítóinak is, hogy a kormány költségén magukat képezhessék. És ezen intézkedést Sz. K. ur foltnak tartja a nevelés rongyos ruháján, egyedül azért, mert a praeparandia tanfolyamok csak nyolcz heti tartamúak „Nyolcz hét alatt! — jegyzi meg gúnyosan. — Szép, de micsoda emberek ezek a tanítók, iskolázottak, vagy iskolázatlanok? Ha iskolázottak, és már gyakorlatot is volt alkalmunk szerezni, hogy lehet őket nyolcz hét alatt megtanítani, mikor eddig sem tanultak meg. (Mit?) ha az iskolázatlanok, lehet-e beléjök önteni oly lángeszet, hogy nyolcz hét alatt kipótolják az iskoláztatás hiányát? Ez már ugyancsak a dolog mélyire tekintve van mondva! Sz K. úr a tanítói kart, s annak különösen az ideiglenes tanfolyamot élvező részt, bizonyosan valami tudatlan kanász legényekből összetoborzott csapatnak képzeli, a kiknek tanítását az ábé hüppön kell kezdeni! És ezen igazolatlan állásponton Sz. K. urnak igaza van, mert teljesen üres fejekbe nyolcz hét alatt igen keveset lehet önteni, és ezen esetben az Sz. K. úr által ismert tanítóknak, legalább is 12 éves tanfolyamot kellene nyitni, hogy tanító képesek legyenek, kezdvén az oktatást az ábécén. *) (Folyt, és vége kör) Gyöngyössy Sámuel, ref. lelkész. — Egy pár zsíros hivatalt számlák óznak ismét teremteni, az állam uj adóságainak — lánczhid stb. szem előtt tartására, melyre a pénzügyministeriumnak, mint mondja nincs elég embere. — Egy belügyministeri rendelet által tüzetesek, valamint tüzkári kimutatások készítésére új és czélszerübb minták írattak a hatóságoknak elő. — A lóbeszerzés a hadsereg számára. Említettük hogy Bécsben e lágyban tanácskozások folynak. E tanácskozásokról az „U. Lt.“ a következő részleteket írja : „Egy javaslat mely két évenként történendő leszámlálást hozott javaslatba, elestetett, s a közös hadügyministerium egyelőre be fogja érni azon statisztikai anyaggal, melyet a legutóbbi népszámlálás nyújlon. A magyar korona tartományaira nézve ez annál is inkább elégséges, mert itt a lovakat úgyis a „nehéz“ és „könnyű“ megkülönböztetéssel számlálták össze; a cislajtláni tartományokban a bécsi földmivelési ministerium a gazdasági és lótenyésztési egyletek segélyével mielőbb keresztül fogja vinni ezen megkülömböztetést fajok szerint. A törvényjavaslat, merről szó volt, legegyszerűbb lesz. A tulajdonosok köteleztetnek bizonyos meghatározott kárpótlás mellett, mely fajok szerint előre meg lesz állapítva. Állandó sorozási bizottságok állítatnak, melyekben szakértő becsmesterek is helyet foglalandnak. A részletek utasításban fognak közzététetni, s egyelőre a törvényjavaslathoz mellékelt indokolásban fognak foglaltatni A törvényjavaslat szigorú ugyan, de mivel csak hadi mozgósítás esetére szól, tűrhető, s indokolva is van Poroszország hasonló törvénye által, mely lehetővé tette a rövid idő alatt történt mozgósítást úgy 1866-ban mint most. Külömben a lótenyésztés nemzetgazdasági érdekei elegendőképen meg vannak benne óva. A madridi hírek szerint, több fölkelő carlista banda megveretett és szétragasztatott. A baski tartomány kormányzója e mozgalmat a klérusnak tulajdonítja. Azonban, minden izgatás daczára, a lakosság eléggé csendesen viseli magát. — Khun közös hadügyminister elbocsátását kérte. Isten hírével! — Florenczben roppant lelkesedés közben követeli a nép a Rómába menetelt, a mi meg is lesz. A ministerkrizis folyamatban van. — Grivfch vezérőrnagy, kinek szomorú szereplését a delegatiókban még emlékünkben tartjuk — föbrelőtte magát. — Wimpfen tábornok, ki franczia részről a sedani capitulatiót aláirla, a megsebesült Mac-Mahon helyett 1811. évi szeptember 13-kán született. A saintcyri katonai tanintézetből a gyalogságba lépett be. 1840- százados, 1847-ben zászlóalj-parancsnok volt Algierban, ugyanott 1852-ben ezredes parancsnokká mozdultatott elő. A krimi háborúban részt vett, dandártábornok lett s beosztoták a gárdához. Az olasz háborúban szintén kitüntetéssel vett részt, s e háborúban hadosztály-tábornok rangra emelkedett. Ezen minőségben egy ideig Lyonban volt, de már 1860-ban kineveztelek Oran afrikai tartomány kormányzójává. Wimpfen Manó Bődog tábornok 1855 óta a becsületrend középkeresztessé s 1861 óta a becsületrend nagy keresztessé. A „Norddeutsche Algemeine Zeitung” a császár capitulatiójáról. Bismark lapja szept 4. számában a következőket írja: Napoleon császár elfogatása, bármily nagy örömet okoz is az országban, a hadi események folyamára nézve mégis sokkal kevesebb fontossággal bír, mint Mac-Mahon seregének teljes megsemmisítése. Nem igen lehet feltenni, hogy Bazaine, miután minden remény meghiúsult a szabadulásra, még tovább is meg fogja kísérteni az események folyamát feltartóztatni, miután a franczia sereg harcai dicsősége nem egy véres napon kielégítést nyert. De a császár elfogatásának politikai fontossága is csak közvetett, mert a párisi kormányzóság fel van ruházva a hatalommal békealkudozások kezdésére vagy a háború folytatására, és a császár személye a fogságban bár .) E czikkre megjegyzésünket a magunk részéről mi is meg fogjuk tenni. A Szerk,