Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-07-01 / 14. szám

I. évfolyam. Nyíregyháza, 14. szám.____________________Csütörtök, 1880. július 1. JwR VIDÉK. r TÁRSADALMI HETI­LAP. 1 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztői ÁBRÁNYI LAJOS. Előfizetési árak: postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre........................ 4 frt. Félévre.................................. 2 „ Negyedévre.................................................1 >• Egy szám 10 kr. Az előfizetési pénzek, megrendelések, vala­mint a lap szétküldése tárgyában teendő fel­­szólamlások PIRINGER JÁNOS és JÓBA ELEK kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához (szarvas­­utcza 119. szám) intézendők. Előfizetési felhívás! Mai számunkkal lapunk második évnegyede kezdődik. Kérjük az olvasó­kö­zönség további bizalmát és pártolását, s egyúttal kérjük évnegyedes előfizetőinket az új előfizetési pénzek pontos és mielőbbi be­küldésére, nehogy lapunk szétküldésében fenn­akadás történjék, mert igen kevés számú felesleges példányokat nyomatunk. Előfizetési árak: postán, vagy helyben házhoz hordva. Háromnegyed évre.............................3 frt. Félévre.....................................................2 frt. Negyedévre...............................................1 frt. Külföldre minden negyedévi díjban 50 kr. pótlandó. A „NYÍRVIDÉK“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A lap szellemi részét illető minden köz­lemények a szerkesztő czime alatt (szarvas-utcza 102. szám, Ulmer ház) küldendők. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok vis­sza nem küldetnek. Hirdetési dijak: Minden háromszor halálozott petitsor egy­szeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. számittatik. Kincstári bélyegdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr fizetendő. A nyílttéri közlemények dija soronkintin kr. A kishirdető rovata alatt, a tiz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik. Az uj negyedév kezdetén. Felhasználjuk az alkalmat, midőn lapunk második negyedéve kezdődik, néhány szóval megemlékezni a hírlapirodalom működéséről, — mert úgy ismerjük már városunk és megyénk közönségének egy osztályát, s an­nak egyes képviselőit, akik mintegy kitű­zött czél felé, iparkodnak minden tekintet­ben közreműködni, hogy vidékünkön a hír­­lapolvasás minél nagyobb körben megszo­kottá lehessen, és a sajtónak czélszerű be­folyása a közügyek érdekében annál nagyobb erővel érvényesülhessen.­­ E tekintetben nem találjuk feleslegesnek, ha ez alkalom­mal az Amerikában megjelenő „New­ York Herald“ legutóbb érkezett számából kivo­­natilag megemlékezünk néhány adatról a hír­lapírói működésre vonatkozólag, melyek ol­vasóinknak röviden, de kellő tájékozásul szol­gálhatnak a múlt és jelen hírlapok fel­adatáról. Az amerikai egyesült államok sajtó­gyü­lekezete Texasban, máj. 19-én szervezke­dett, melyen minden államok sajtóképvise­lői jelen voltak. Több rendbeli lényeges ügyek letárgyalása után John F. Elliott ezredes, a Dallas Herald szerkesztője hatásos beszé­det tartott a „független hirlapírásról“. Elő­­adó a hírlapok történelmét a legrégibb idők jegyzeteiből kiböngészve; a hírlapszedés több­­rendbeli módozatait és haladását; a hírlap­írói hivatás morális befolyását; a jövendő­beli mechanikai lehetőségeket a jövő hírlap­jaira nézve; a legelsőben kis formában meg­jelent helyi íveket, mely időkben a szer­kesztő, reporter, nyomdász és minden ör­dög egy személyben volt; ös­szehasonlítja a mostani pompás stereotyp kiadványokat, me­lyek élénkbe tárják — a tökéletesített gé­pezet hatalmas működésével — a világ min­den részében előforduló események foglalat­ját. Felemlíti, hogy Londonban a „Daily courant“ czím alatt a 18-ik század elején je­lent meg a legelső napilap, két oldalon, egy-egy hasábos ívén; mily különbség a je­lenlegi hatszoros nagyságú, 24 oldalas és 144 hasábos „New­ York Herald“; A múlt század közepén pedig már a hírlapok számai évenként 7 millió 500000 példányban adat­tak el, — jelenleg pedig csak a „New­ York Herald“ több mint 100000 példányban ada­tik el naponkint. Fejtegeti a sajtó ha­talmát, midőn a valódi hirlapiró — néze­teiben bátran és őszintén vezeti közönsé­gének óhajait; nyíltan védi a sajtó felada­tát és az ellen nyilvánult minden támadá­sokat és ferde bírálatokat; beszél a jelenlegi sajtó függetlenségéről, mi által hatalmát ér­vényesíti, míg a régmúlt időkben a hírla­pok csakis rabszolgái voltak a politikai­, egyházi pártoknak, avagy saját fentartásuk miatt féltékenykedtek egymásra .... „Fel kell magasztalnunk ezen hivatást, — foly­tatja a szónok, — becsültté és tiszteltté tenni; bátran mondhatjuk, hogy egy hírlap a je­lenlegi­ és jövő nemzedéknek mindig leg­nagyobb mestere és népszerű tanítója, — va­lamint a civilizatió és a történeti igazság megkívánja, hogy részrehajlatlanul cseleked­jünk. Ezt pedig, a szó valódi értelmében, kellően — csak a sajtó teljes függetlenítésé­­vel foganatosíthatjuk! állandó összetartás és csak a jogszerűt, igazságost, őszintesé­get és méltányosságot feltétlenül szolgálni és védeni. A hírlapírónak — minden tekin­tetben — meggyőződéssel kell birni; nyugod­tan és szenvedélyektől menten átnézni, — átolvasni az előtte lévő tárgyat és saját való­disága szerint megbírálni — tekintet nélkül szerzője avagy ellenfelére. Az ilyen hirlap­író a napi munkások leghasznosabbika.“ Valóban, ha végig olvassuk az ameri­kai lapokat, látva azoknak terjedelmes for­máját, bő tartalmát, független magatartá­sát, következtethetjük azon nagy kelendő­séget, melynek azok örvendenek. Valódi és hatalmas kinyomata ez egy czivilizált ál­lamnak,— hol nemzetek, milliók tömege napi­szükségleteik közé számítják a hirlap-olvasást. A „NYIRVIDEK“ TÁRCZÁJA. A szabolcsi nemes insurgens lovas-ezred történetének naplókönyve 1809-ik évben. (A megyei levéltár eredeti kézirata után.) Közli: Ujlaky György főlevéltárnok. (Folytatás:) Szent Jakab hava 22-én. Az ezt meg előzött éj­jen a’ Devecseri Zsidó bóltja feltüzetvén, jelentés téte­tett Ezredes Kapitány Ő Nságának, ezen okon, a’ mint éjjel, éjfél után 3 órakor lárma fuvatott, nem tudta senki mi baj, azt gondolta mindenki, hogy az el­lenség közel van. Pakolt minden ember siettséggel, és már négy órakor az egész osztály, marsra felké­szülve, minden szekerekkel kint állott a’ mezőn. Ak­kor minden a’ ki Tiszt nem volt megvizsgáltatott, le pakolt minden ember, le vetkeztetett egészen, és még a nyereg pokrócza is megnézettetett. Hét óra nem volt még mikor mindennek vége volt, és Devecserbe visz­sza ment, semmi sem találtatott senkinél. A’ sebessen való felkészülés is annak jele, hogy a’ katona jól érti kötelességét, s ez oly megkiván­­tató dolog is, hogy a’ mely Ezrednél ez meg nincs, az nem ígérhet magának sok szerencsét. 31-én Nagy József köz Vitéz Tetétleni fi, ispi­­tályba ment és ott meg is halt. Szent Mihály Hava első napjaiban, legfőbb fog­lalkozása volt az exerczirozás, 8-kán parancsolat érke­zett, hogy az Ezred minden szempillantásba, készen tartsa magát a’ Marsra. Itt nem lehet említeni, hogy az Ezred ezen idő alatt különös jó erkölcsel viselte magát, a’ Hadi Ítéletek jegyző­könyve mutatja, mely kevés per volt, és azoknak is, mely kevésnek volt nevezetes tárgya ezt a’ nemes születésnek is lehet tulajdonítani, de le­lehet egyébnek is nagyon sokat tett erre az, hogy a nép fenyítékre, és munkásságra volt szoktatva a’ dicséret és pirongatás által megtanulta az enge­delmességet, a’ visszafeleselgetés egészen megszűnt, és ha Tisztet látott, a’ nép, annak rendi szerént tette a’ maga katonai köszönetét, sokszor m­eghivattattak, a’ magok nemes születésekre, a’ T. N. Vármegye jó hi­­rére, és becsületére, a’ Király, és az Haza iránt való Szeretetre, melynek a’ Nemes emberrel vele kell születni, ’s elő adatott neki, hogy a’ magunk becsületére, ne­mes eredetünk, Királyunk, ’s hazánk iránt tartozó kö­telességünk, és az a’ nagy Czél, mely miatt zászlók alá állottunk, kirekesztik a’ rész erkölcsöt. Megvi­tetett az iránt, hogy felséges Nádor Ispánánunk előtt, a’ ki hozzánk közel van, Ezredünknek nagy becsülete van, és hogy azért is szeret bennünket, mert erköl­csünk ellen is, hozzá semmi panasz nem ment. — De a’ kik csak ugyan, még ezeknek is engedelmeskedni nem akarnak, azokat a Század kormányozok kemé­nyen büntessék. — A ő büntetéseik között legneve­zetesebbek voltak a setét helyre, éhen, szomjan, pipa nélkül, egy ingben, és lábra valóban rövid vason 24 óráig, ’s tovább is tartott lezárás,­­ a’ kézre, lábra rövid vasra való le kötöztetés, és a Század eleibe rö­vid vason öszszekötözve való kivitetés, így a’ kik rosszak akartak is lenni, kénytele­nek voltak javulni, és voltak is olyanok, a’ kik ily büntetések után soha sem adtak többé okot az elle­nek való kemény bánásra. Ugyan ezen az éjszakán parancsolat érkezett, hogy az Ezred reggel Pápa felé útnak induljon, ezen parancsolatba jött meg, hogy a szolgálat,, rendi úgy hozván magával, a’ Generális Báró Vag Ő Nsága Bri­­gadája alól a Szathmári Ezred kivétetik, és helyette a’ Szabolcsihoz „a’ Pesti csatoltatik, melynek Generá­lisa Gosztonyi O Nsága a’ Szathmárihoz által tétetik. Nagy dicsősségnek tartotta azt az Ezred, és a Közvitézség is értette becsét, hogy 0 Cs. Kir. P. Herczegsége annyira megkülönbözteti Szabolcsot, hogy a’ Tisza két kerületjebeli Fel kelt nemes seregek közül ezt választja ki a’ Pesti ezred mellé, mely már hadi koszorúval is megdicsőitette magát sőt nem Sza­bolcsot teszi a’ Pesti mellé, hanem a’ Pestit mi mel­lénk, mint hogy a mi Generálisunk Brigádájába teszi azt, nem pedig minket tesz a’ Gosztonyi C­siga Bri­­gádájában. Egyszersmind észre veszszük ebből azt is, hogy a’ mi kedves Generálisunk, mily nagy kedves­ségben álljon, Ő Fő Herczegsége előtt, és hogy a mi irántunk mutatott nagy kegyelme egét is O Fő Herczegségének, nagyobb részint azon buzgó töreke­­désnek lehet tulajdonítanunk, melyet Generálisunk O Nsága a’ Szabolcsi Ezredre, ha lehetett volna még a’ csillagokat is rá ragasztani. 9-én Megindult az Ezredes Kapitány, és Fő Had­nagy osztálya külön, külön, és az első Noszlopon az Ezredes Fő Strázsa Mester osztályával egyesülvén, ’s az egész Ezred az útban összeállván a’ maga ut-

Next