Nyugat, 1930. július-december (23. évfolyam, 13-24. szám)
1930 / 14. szám - VÁSARHELYI-SELTMANN REZSŐ: GANDHI ÉS A FORRONGÓ INDIA
GANDHI ÉS A FORRONGÓ INDIA Ha a heroikus történelmi felfogás hívei lennénk és kizáróan egy kimagasló személyiség köré csoportosítanánk mindazt a paradoxont, amit az indiai film a mai kor embere előtt leperget, akkor azt az állítást is meg lehetne kockáztatni, hogy egy félmeztelen gnóm forradalomba vitt és céltudatosan a törvénynek való ellenszegülésre nevel egy 320 millió lelket számláló, geográfiailag különálló földségnek több, mint a felét. A szétálló fülű, törpe, aszkézistől kiszáradt, rozoga testű, idomtalan fejű gnóm, aki idáig tudott juttatni 200 millió embert. Mohandasz Karamcsad Gandhi, londoni diplomával bíró ügyvéd, jelenleg 61 éves, úgyszólván gyermekkora óta nős, több gyermek atyja, hinduktól és ellenfeleitől, a mohamedánoktól egyaránt Mahatmának, szentnek nevezett férfiú, akinek megnyilatkozásaira ma az egész világ felfigyel. Ha naponként több óráig tartó meditációjából, amelyben senki és semmi meg nem zavarhatja, feléled a külső világ számára, akkor sötét, de végtelen szelídséget sugárzó szemeinek pillantása fékező erőt jelent milliók számára. A lemondásnak és teljes önzetlenségnek ez a világszerte tisztelt mintaképe annyira őszinte tudott lenni, hogy ő, akire a hírnév teljesen közömbös, saját maga írta meg életrajzát The Story of my Experiments with Truth (Az igazsággal való kísérleteim, Ahmedabad, 1929) címen. Valójában igazi etikai mű ez, nem biográfia, hisz a külső életadatok általánosan ismeretesek. 21 éves korában ügyvéd lett, miután hosszas családi tanácskozás után elengedték Londonba, de nem minden feltétel nélkül. Atyja puritán egyszerűségű miniszter volt egyik északnyugati fejedelemségben és egyetlen rúpia örökséget nem gyűjtött családjának; anyját pedig Augustinus anyjához, Monicához hasonlítják jámborsága miatt. Mielőtt Gandhi útrakelt, fogadalmat kellett tennie, hogy nem eszik húst s ő vegetáriánus maradt Londonban is, később is, sőt máig is a brahmán étkezési törvények alapján állva a marhahúsevés ellenzője és a tehén szentségének egyik elismerője — oly körülmény, amelynek fontossága igen nagy, mert ez 200 millió ember számára parancsot jelent. Húsz évig a délafrikai Natal brit gyarmaton élt Gandhi és jelentős ügyvédi praxisával már vagyont szerzett, amikor egy szép napon... Egy szép napon az történt vele, ami Kipling Zunger Book-jának miniszterével, Dászsszal történt. Az történt, ami Indiában már oly gyakran meg szokott történni és ami Buddhával is megtörtént: egy szép napon bevágott az átalakulás, a teljes, tökéletes lelki átalakulás és ahogyan Dász miniszter őexcellenciája ledobta magáról a díszes ruhát, eldobta magától a vagyont, címet, rangot, nevet, családot, az egész külső világot, mindent, hogy nekivágjon mezítláb és félmeztelen, mint erkölcsi tőkés létesülést, nirvánát kereső yogin, a dzsungeleknek, falvaknak és városoknak, egynapi morzsánál többet el nem fogadva, meditálva, tanulva, taszítva és példát adva. Gandhit szó szerint úgy kapta el az atavisztikus átalakulás, mint Kipling miniszterét, akkor ütött le rá, amikor in florikus volt és ő egyik napról a másikra félredobott mindent, elsősorban a vagyont, amelyet a natáli kiszipolyozott indiai munkások közt osztott fel. Ezeket még védte, de már mezítláb, közben Tolsztojjal levelezett, a búr háborúban betegápoló szolgálatot teljesített, egy honfitársát, aki félrevezettetve, ellene merényletet követett el, ő maga védte a bíróság előtt, a világháború előtti évben pedig hazament végleg és szűkebb hazája