Nyugat, 1930. július-december (23. évfolyam, 13-24. szám)

1930 / 14. szám - ZELK ZOLTÁN: BUCSU - ZELK ZOLTÁN: ELHULLÓ SZAVAK

BÚCSÚ Ne szánakozz rajtam, ha keserű is távozásod — mily szép az emlék, mit bennem felejtesz s a fájdalom, mivel visszagondolok reád mosolyként bólogat szikkadt ajkamon. S látlak majd, ahogy mellém ülsz s úgy csüngnek lábaid alá, mintha patakban fürösztenéd őket s úgy nyúlsz az oktalan cigaretta után, mintha gyümölcsöt tépnél lehajtó ágról. Lám, el se megy te, csak énekké válsz: lombosodó ének árnyában fekszem én­e­s ajkaim közt, mint csiklandó virágszál örökös nyílásra kifakad neved. ELHULLÓ SZAVAK Elég egy szó, egy mozdulat, egy tekintet, hogy szerelemmé érődjék bennem: elmondhatatlan verssé. Micsoda szél az, mit a halk lehelet zudit arcomba! Micsoda vihar zúdul erdeimben! Hajlongnak fáim s magasba röppennek álomból riadt madaraim. Szív, hogy bírod el e fákat! s hogy bírod el könnyed lépteit a lánynak, ki megbontott hajjal járókés erdeidben, benned jár és dalol. E dal suttog most számban, sápadt visszhang! s félszeg fájdalmam csak pernyére e tűznek, mely lassan kihuny, s tán végső lobbanása e néhány szó: néhány keserű gyümölcs. Lányka, ha elmégy, kötényedben vidd magaddal őket. ZELK ZOLTÁN ZELK ZOLTÁN

Next