Nyugat, 1939. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)

1939 / 6. szám - Justh Zsigmond: Párizsi naplójából (Közli Halász Gábor)

JUSTH ZSIGMOND PÁRIZSI NAPLÓJÁBÓL 1887-et írunk, a fiatal harmadik köztársaság két válság között a gondtalan élet illúziójának engedi át magát és iparkodik a legiti­mista, orleanista, bonapartista, republikánus elemeket összeforrasz­tani. Mint a társadalmi rétegcserénél mindig, a hatalmat vesztők a társaság ragyogásában keresnek kárpótlást, a kifinomult és deka­dens légkör pedig egy időre teljesen hatalmába ejti a szellem kép­viselőit is. Az író érdekes emberekkel találkozik s analitikus lesz és pszichológ, a művész a szalonok félhomályába szállítja különle­ges hangulatú képeit. Páris megint kozmopolita, mint az előző szá­zad végén, irigykedve utánozza az angolokat és titkon erőt szeretne ellesni a nyersebb, fiatalabb népektől, akik, oroszok, lengyelek, magyarok, most kerültek legjobban bűvkörébe. Justh Zsigmond is a «puszták» küldötteként aratja sikereit, míg ő a «nagyvilágiság» csodáiért jött. Akárcsak Proust, a huszonnégy éves Justh megszál­lottan, reggeltől éjszakáig járja a társaságokat, a megfigyelés szen­vedélyétől fűtve. De amire nála is eljöhetne a teremtő feldolgozás ideje, a tüdőbaj elviszi; harmincegy éves akkor, dilettáns, aki még nem tudta igazolni magát a remekművel. Talán ereje nem is futotta volna rá, az elkészült művekből legalább erre következtethetünk. Váratlanul felbukkant naplója friss hevületével kárpótol a regény­író gyengéiért; érdekes, gazdag, szellemes arcképsorozat. Félévi, napról-napra élvezettel és könnyed iróniával gyűjtött anyagából, mondain és irodalmár élményeiből adok az alábbiakban néhány sze­melvényt; a címek tőlem valók. Mindenkit meg akart ismerni és mindent meg akart magyarázni; naplója így lett egyszerre doku­mentum és műalkotás. SZALONÉLET Január 3. kedd Villásreggeli után bateau mouche-on a város túlsó végére a Read-ek­­hez. Gyönyörű tavaszias nap, tán 10° meleg. Legtöbb ember felöltő nél­kül. A quai és a Szajna elragadó színben. Madame Read, dacára hogy nem volt fogadónapja, elfogad. MII. Louise nincs honn. Igen melegen üdvözöl. Szó van Bourget-ról, kinek «Mensonges»-át legjobb művének tartja. B. egy más fiatal író kíséretében Corfuba ment, honnan csak egy hónap múlva jő vissza. Beszél Rollinat-ról, kitől most egy füzet újabb dal s egy kötet vers jelent meg. Elmondja, hogy mennyire örül az újabb union de Gerando Telekinek. Ezután de Gerando Teleki grófnéhoz, ki olyan mint volt, une momie ambulante. Tőle Jablonowskához, kinél sokan, többi között az a nő is, ki teg­nap Cresse Diane-nál oly ékesszólóan rántotta le a Jabl. Bernhardt házasságot.* Most itt (elfelejtve, hogy tegnap én is jelen voltam, vagy tán megvetve ezt az apró detailt) elragadja heve ismét s most nem talál szavakat bámulatának kifejezésére: «Mais princesse vous étiez admirable, la plus belle de toutes, et Sarah------cette simplicité------­puis les fiancés. Tout­e ja m’a touché, mais touché d’une manière que je * A társaság friss szenzációja ekkor Sarah Bernhardt fiának, Maurice B.-nak és Jablonowska hercegné Terka leányának házassága.

Next