Nyugati Kapu, 2000 (2. évfolyam, 42-85. szám)

2000-08-04 / 72. szám

Nyugati Kapu Ahol mindig két tál főtt rizst esznek Hazaérkezett a soproni küldöttség Japánból Japán mindenkinek sok meglepetéssel, újdonsággal szolgál. Nemcsak azzal, hogy a szavak értelme olykor komplikált módon változik, hogy nincs egyes és többes szám, viszont a jelzőknek különböző idejük van, hanem jövő idő az nincs, ami érthető, hi­szen ki tudná előre megmondani, mit hoz a holnap. Hazaérkezett a soproni küldöttség Kazunóból. Tagjai már azt is tudják, hogy a japánok mindig két tál főtt rizst esznek - az egyiket a halottakért -, az ebéd és vacsora sima főtt rizzsel fejeződik be. GUGÓ CSABA Tizenhat fős soproni delegáció láto­gatott a múlt héten Kazunóba. A ja­pán város meghívására érkező sopro­niak közül tízen diákok voltak, akik tavaly japán fiatalokat láttak idehaza vendégül, kint járt még öt városi kép­viselő - köztük két alpolgármester - illetve a Pro Kultúra Kht. egyik mun­katársa. A lakossságát tekintve Sop­ron nagyságú település egy 50 kilo­méter hosszú és 7 kilométer széles völgyben terül el, amelyet hat folyó szel át és évente akár 50 földrengés is előfordul. A városban nincsenek ut­canevek, se házszámok, egyfajta hely­rajzi számrendszer ugyan létezik, de például a postások nem ez alapján tá­jékozódnak. Külön érdekessége emel­lett Kazunának, hogy a földben 2000 méter mélyen található forró vízgőzt felhasználva saját energiaellátó rend­szere van a városnak, itt a kemény tél miatt a járdákat is fűtik. A városatyák programjában megha­tározott menetrend szerint intézmé­nyek, üzemek látogatása szerepelt, a diákok pedig a szállásadó családok által szervezett programokon vettek részt. A soproni küldöttség látogatá­sával egyidőben rendezték a soproni napokat, ahol interneten keresztül „vezették végig” a japán érdeklődő­ket városunkon. Dr. Tengerdi Antal alpolgármester elmondta, hogy elő­készületi lépések történtek a test­vérvárosi kapcsolatok felvételét ille­tően és előreláthatólag a japán város­atyák jövő évi soproni látogatásakor aláírásra kerül majd a szerződés. Meg­állapodtak, hogy jövőre folytatják az ifjúsági csereprogramot, emellett tár­gyalásokat folytattak a két város kö­zött közös tudományos projektekről, tanárok, kutatók cseréjéről és további kulturális együttműködésről is. Dr. Payer Erzsébet alpolgármester asszony, aki szintén kint volt Japán­ban úgy látja, hogy egyre erősebbek a kulturális kapcsolatok, immáron har­madik éve érkezik Sopronba japán­­tanárnő, az itteni diákok azóta tanul­hatnak japánul. Korábban járt már két soproni orvos hosszabb tanulmányú­ton Japánban, most pedig egy állator­vos szeretne hozzánk jönni, aki az ős­honos magyar kutyafajtákat tanul­mányozná. Az ország klímája nem al­kalmas szőlőtermesztésre, így kül­földi importból kell a bort beszerezni. Japánban a borkultúra most kezd fej­lődni, nagy érdeklődést mutatnak a soproni bor iránt - modta a polgár­­mester asszony. Tavaly például ami­kor itt jártak a japánok ládaszám vitték haza a soproni bort, ami később ott kereskedelmi forgalomba is került. A polgármester asszony szerint más jel­legű gazdasági kapcsolat iránt is ér­deklődést mutattak a kazunóiak és reményei szerint ezeket a kezdemé­nyezéseket a gazdasági szakemberek is felkarolják majd. A tervek szerint kazunói barátaink­kal jövőre Sopronban ismét találkoz­hatunk. Négyéves a napközis tábor A Máltai Szeretetszolgálat fer­­tőszentmiklósi önkéntesei a Katolikus Népházba hívták a nagyközség és a környék óvo­dásait, iskolásait, hogy gond­talan nyaralásukat segítsék. A táborozás ötletadója, irányítója dr. Istvánffy Miklósné gyermek­­orvos. TÖRÖK M. Néhány évvel ezelőtt vetődött fel a gyerekek nyaral­tatásának a gondolata. Nem mindenkinek van a vakáció ide­jén ráérő nagymamája, rokona, aki ga­rantálja a felhőtlen és tartalmas kikap­csolódást. De ha még így is lenne, egyedül, társ nélkül unalmasan telné­nek a napok. A Máltai Szeretetszol­gálat önkéntesei az Istvánffy család tagjaival együtt segítettek a szervezés­ben. Csatlakozott az egyház, s a tele­pülés számos polgára. A gyerekek a napközis­ táborban na­ponta háromszor étkeznek - az egyik helyi étterem adja az ebédet igen kedvezményes áron -, az önkéntesek készítik a tízórait és az uzsonnát. A lakosság paprikát, paradicsomot, ubor­kát és gyümölcsöt juttat a táborba. Az adakozók, a támogatók közül nem hiányzik az önkormányzat és a gyer­mekjóléti szolgálat sem. Jó volt látni, hogy a negyedik nap­közis tábor minden segítője, óvónők, védőnők, pedagógusok, nyugdíjasok, szabadságukat töltő nagylányok azo­nos ügyért, a maradandó élményt nyúj­tó nyaralásért dolgoztak. A gyerekek a tábornyitást követően szafari társas­játékot készítettek, újdonság volt ne­kik a nemezelés és az üvegfestés. Megismerkedtek a fazekassággal, az origami készítéssel, a növényszövés­sel. Gyakorolták az elsősegélynyúj­tást is, hallhattak az egészséges élet­módról, vitamin salátát készítettek. Sportoltak, énekeltek, zenéltek, sokat játszottak. Laborczy Gábor mérnök-százados vezetésével a Soproni Rendészeti Szak­­középiskola katonái (felvételünkön) látványos fegyver- és katonai bemu­tatót tartottak a gyerekeknek. _____________________, 2000. augusztus 4., péntek Mi van az ékszerdobozban? Versenyben a vendégekért TAKÁCS JUDIT Sopron: Közép-Európa ékszerdo­boza. A településre évről évre több turista látogat el, a város jelentős jövedelmekhez jut. Hogyan lehet növelni a bevételeket? - erről kér­deztük Kovács Árpád idegenfor­galmi és nemzetközi referenst. A hat hete kinevezett tisztségvi­selő a helyi turizmust koordinálja, kapcsolatot tart a regionális és országos szakmai szervekkel, fel­ügyeli a Tourinform iroda munká­ját, figyel a testvérkapcsolatokra. A soproni vállakozók által befi­zetett idegenforgalmi adók nagy­sága évente 30 millió forint. Miu­tán az állam minden idegenfor­galmi tevékenységből származó adóforinthoz további két forintot juttat, 90 millió forint az összeg, s ez növekedhetne tovább a megfe­lelő koncepció révén. Ez augusz­tus végére készül el. A turisztika piacán rendkívül fon­tos, hogy minden városnak önálló arculata legyen, emellett elenged­hetetlen az erőteljes marketing. A város logójára és szlogenére vo­natkozó pályázatát meghirdette a polgármesteri hivatal, a döntés szeptemberben lesz. A turizmus fellendítésének érdekei azt kíván­ják, hogy a médiában, az országos és a nemzetközi sajtóban minél többször forduljon elő Sopron ne­ve, illetve fontos a különböző vásá­rokon, szakmai fórumokon való részvétel is. A fogadás körülményeinek javí­tása ugyancsak lényeges feladat, hiszen egy virágokkal, kirakodó vásárokkal és hangulatos kávéhá­zakkal tarkított, kulturált belváros már magában is vendégcsalogató. Kovács Árpád egyelőre ezt mind hiányolja Sopronból. A környezet mellett természetesen megfelelő kulturális programokat, szórako­zási lehetőségeket kell biztosítani az itt nyaralóknak. Ezen a terüle­ten változtatásra van szükség. A legtöbb turista július közepétől augusztus közepéig látogat a vá­rosba, de ebben az időszakban nem találnak programot, hiszen az ün­nepi hetek rendezvényei ekkorra befejeződnek. Sopron idegenfor­galmának legnagyobb részét je­lenleg a szabadidős turizmus je­lenti. A turisztikai referens­ szerint több lábon kell állni, fej­fése­tve a kultúr-, konferencia- sport- és lo­vasturizmust. A gyógyturizmussal szintén tervei vannak a városnak. TOLLHEGYEN Café nulla-nulla Megvallom, ezt a lehetetlen címet azért biggyesztettem az írás fölé, mert azt mégsem mondhattam, hogy Evett már az illemhelyen? Vala­hogy nem hangzik olyan jól, mint a Szereti ön Brahmsot? Márpedig az olvasóval egy bizarr élményt szeretnék megoszatni, amelyben furcsán keverednek az élet dolgai, nevezetesen az illemhely és a táplálkozás. Ha az ember nem a Fábry-showban vagy a kereskedelmi televíziók reklám­blokkjában találkozik hasonlóval, akkor már csak a bevásárló közpon­tok piktogrammal jelölt félreeső helyei maradnak. Újabban... Szóval újabban a szolgáltató a nyilvános illemhelyre is utánamegy a fo­gyasztónak. Leskelődik, leselkedik, megszólítja a fogyasztót, aki egé­szen mással van éppen elfoglalva. Bár azt lódítja, hogy nem perverz, a vécécsészék felett pezsgő üdítőitalokat, akciókat kínál, ételeket egyelőre még nem, de ez az idő is eljön, megmondta valahol egy találékony ke­reskedelmi menedzser, aki elhatározta, hogy nem hagy­ békét a vásárló­nak még azon a helyen sem, ahova a király is gyalog jár. Ha belesza­kad, mármint a vásárló, akkor is megmutatja neki a gyöngyözően pezs­gő kátránylevet, a Himalája csúcsára szervezett marha jó bulit, a kettőt fizet egyet kap abszolút kifizetődő ajánlatot, ami végleg felszabadít. Nincs messze az idő és nem a pizzériában nyílik illemhely, hanem az illemhelyen pizzéria. Lesz természetesen állva- és ülvefogyasztás, fél­adag és görög repülőjegy hat személyre, nőknek, katonáknak, vakoknak negyedáron. Ne csodálkozzunk semmin, Európa és a fogyasztói társa­dalom irányába törekszünk. Csak hát időnként eltévedünk a nagy tüle­kedésben és egészen máshol kötünk ki. Mondjuk az illemhelyen szem­ben egy táplálkozásra és gutaütésre ingerlő plakáttal. RM. BETYÁRVILÁG - Ide az összes karajt!

Next