Pintér Jenő: A magyar irodalom története 2. A magyar irodalom a tizenkilencedik században (Budapest, 1938)
A tizenkilencedik század utolsó harmada
Justh Zsigmond (szül. 1863. Szentetomnya, Békés megye, megh. 1894. Cannes, Franciaország) földbirtokos. Éveket töltött a francia fővárosban, hallgatta Taine előadásait, megismerkedett számos kiváló íróval. (Coppée, Daudet, Anatole France, Sully Prudhomme.) Tüdőbajának gyógyítása végett bejárta a Földközi-tenger partvidékeit, járt Afrikában és Ázsiában, egy ideig Indiában élt. Ha betegsége engedte, részt vett a budapesti szalonéletben, máskor békésmegyei tornyai kastélyában töltötte napjait. Tornyán könyvtárat állított a falusi nép számára, színházat épített parkjában, színtársulatot szervezett a parasztlegényekből és parasztleányokból. Nem mindennapi esemény volt, amikor az értelmes jobbágyutódok Shakespeare és Moliére színdarabjait játszották messze környéküri vendégei előtt. Justh Zsigmond rajongással tekintett parasztjaira : «Nézd az Alföldet és nézd földet túró népét. Az övék a magyar jövő, ők az igazi magyarok érzéseikben, lábukkal mélyen az anyaföldbe gyökerezve, magasba néző tekintetükkel.» Magyar fajisága összeütközésbe hozta az 1890-es években sártadózó nemzetközi írói törekvésekkel is. Eleinte Kiss József folyóiratának ünnepelt munkatársa volt, később elfordult a Hét szellemi irányától. Külföldi barangolásai közben arra a meggyőződésre jutott, hogy amint a francia arisztokrata vagy a párisi író nem tágít fajiságától, a magyarnak is soviniszta hazafinak kell lennie. Harmincegy éves korában halt meg. Utolsó kívánsága szerint tornyai paraszt-színházának földje alá temették. — Káprázatok. Elbeszélések. Budapest, 1887. — A puszta könyve. Budapest, 1891. (Francia fordítása három kiadásban jelent meg.) — A pénz legendája. Regény. Budapest, 1893. — Delelő és egyéb elbeszélések. Budapest, 1894. — Faimus. Regény. Budapest, 1895. — Gúnyts Julcsa. Regény. Budapest, 1895. Malonyai Dezső (szül. 1866. Pest, megh. 1916. Budapest) budapesti állami reáliskolai tanár. Évekig élt Párisban, figyelte a francia művészetet. — A gyáva. Regény. Budapest, 1893. — Vergődés. Regény. Budapest, 1894. — Az utolsó. Regény. Budapest, 1895. — Judit könyve. Novellák. Budapest, 1900. — Az ordító tanyán. Novellák. Budapest, 1901. — Elnémult harangok. Színmű. Budapest, 1905. (Rákosi Viktorral. Nemzeti Színház.) Sebők Zsigmond (szül. 1861. Párkány, Esztergom megye, megh. 1916. Budapest) fővárosi hírlapíró, a Jó Pajtás gyermeklap szerkesztője. Mint ifjúsági író különösen Mackó-történeteivel szerzett ritka népszerűséget. — — Alakok. Novellák. Szeged, 1887. —Elbeszélések. Budapest, 1893. —Pusztai élet. Novellák. Budapest, 1909. — Rajcsányi de eadem. Novellák. Budapest, 1909. — Ifjúkor. Novellák. Budapest, 1913. — Színfoltok. Novellák. Budapest, 1915. Thury Zoltán (szül. 1870. Kolozsvár, megh. 1906. Budapest) fővárosi hírlapíró. Emberszemléletének tengelye a szociális gondolat volt, meséit az elesettek és gyámoltalanok védelmének nemes szándéka sugallta. Színdarabjait sikerrel játszották a fővárosi és vidéki színpadokon. Katonák című színművét a Vígszínház mutatta be 1898-ban, de külföldön betiltották a darab német és olasz előadásait, mert szocialista felfogását veszedelmesnek tartották a hadsereg szellemére. — Novelláinak, rajzainak és tárcáinak gyűjteményei : Regénymesék. Budapest, 1894.— Tárcanovellák. Budapest, 1894. — Bolondok. Budapest, 1897. — Ulrich főhadnagy és egyéb történetek.