Observator de Jimbolia, 1997 (Anul 3, nr. 2-50)

1997-09-19 / nr. 37

8 Draeck EdaE Wallfahrt Zum zweiten Mal in diesem Sommer fuhren die Forumsmitglieder mit 2 Schul­bussen zur Walfahrt nach Maria Radna. Sankt Anna im Juli und Maria Geburt im September sind die Wallfahrts­tage der Hatzfelder. Da wir am Sankt Anna-Tag, nach dem Gottesdienst, den Ausflugsteil, das Besteigen der Burgruine Soimoș, wegen Schlechtwetter nicht bewerkstelligen konnten, wurde dies, diesmal bei herrli­chem Spätsommerwetter nach­geholt. Der Gottesdienst an solch einem Feiertag, leidet zwar an der Menschenmenge die von Nah und Fern­, die Pilger in PKW, Klein und Großbussen, die Gnadenkirche überflutet, aber die Kreuzwegandacht, geführt von Herrn Diplomtheologe ROBERT DÜR­­BACH, "e Hatzfelder Kend", in Gottes freier Natur auf dem Kreuzwegberg, entschädigte die vorherige Rummel­stimmung. Diözesenbischof Msg. Sebas­tian Kräuter, zelebrierte in den drei üblichen Sprachen den Nonstop Gottesdienst. Auf dem Basar wurden die Mitbringsel, Ansichtskarten, Heiligenbilder, Rosen­kränze usw. erstanden und schon ging die Fahrt weiter zur"Soimos". Klein wie Groß, nämlich auch zwei Schülerinen II. und III. Schuljahr, bis zur 74 Jährigen, auch der Theologa bestiegen den Berg, abwechselnd auch auf allen "Vieren". Knie und Hosen­boden wurden auch beansprucht, um das "Alte Gemäuer" zu besichtigen und Gottes schöne Welt von oben zu bewundern. "Wir wollen aber auch noch Heim" hieß es da auf die Uhr blickend, der Theologe konnte ja so schön sowohl die Soimos Geschichte, als auch Natur Beschreiben. Noch zur Mineralwasserquelle in Bad Lipova und pünktlich wie die Abfahrt landeten wir "drhem". Wir danken für den schönen Ausflug. Käthe THEISZEN Die Verwexlung De Hansi vom Rudolfsplatz führt doueilich nach Detta, um die farwischi Fenschfreinde scheensti Friedhof im Banat zu fotografiere. Uf dr Landstroß, in Jebel, gsieht er a junge Mann, de wu an aaner Manilaschnur a Galosch, grad so ähnlich wie dem Chruschtschow seini, mit de wu er in Amerika bei einer Generalver­sammlung de V­ereinte N­atione (UN­O) als Rednerpult gepollert hat, noh sich ziehe un drzu a Melodie pheife tut. Do bleibt er stehn, un froot: "Vetter, was stellt dir do an in aller Herrgottfried, fiehrt Ihr eier Hund spaziere?" Saat der druf, a bisst in seiner Männer­ehr gekränkt: "Dir mißt korzsichtich odr bleed sin! Gsieht Ihr net, des is a ausgelatschte Gummigalosch, de ich aus Zeitvertreib noch mir ziehe tun, un Ihr owerlichtgscheite Städtler, bestimmt so a Elisabethstädtler, seid heint schun de sechs und reisichschte, de so a trächtichi Froog stellt. Grad s­owie selmols, vort etlichi Johre, die des in Amerika gmacht han. Ihr wisst, natierlich, wenn ich drmit meen. Awer, uf alli Fäll, mer kann so sei bißl Freizeit totschlaan, un sich unerhale, weil de Kulturbetrieb do bei uns is sowieso lahm, u­er de Hund kum. Mer lernt derbei so viele nette Mensche kenne, grad so wie Dir aaner seid!" Morje wer ich des mit dem Gummireich auch in Temeschwar ausprowiere. "Awer nor langsam mit dr Braut", meent dem Hansi sei Weib, es Julisch. "Ich denk, unsri Asphaltschwowe möchte so a Mottrwitz schon verstehn, awer was saan die anri Leit, na die retuschierte, ingwanerti Nochberschleit aus der Moldau, die rufe glei, standepet, die SALVARE (Retterdienst), die die Narre in die Nervenheilanstalt in der Văcărescugass transportiere, glei newrm Vetter Jean-Janosch-Johann ULICZAY seim Tanzstudio, wo mer nochc­er in aller Ruh, gemietlich, Micke un Gelse fange kann! Dene vun Nürnberg odr Ingolstadt kann des net passiere, weil die angewlich netmol s­olches Ungeziefer hann, saat de Hansi vum Rudolfsplatz. Awermer muß zugin, daß eem noch keiner so franco ins Gsieht glaat hat, daß er bleed is! Vleicht aach drunf,weil mer do u­­it , lägscht Fasching gfeiert han, un dann is aach so etwas möglich! Temeswar, den 21. Februar 1997 Hans Matthias JUST J OßSCRVRTOR D€ JIMßOUR • Nr. 57 (156) • 19^25 sePt. 1997 Kérdezz - felelek Levelet hozott a posta, névtelen levelet. "Kérem írja meg, mit csináljak, hogy ne vörösödjek el, ne piruljak el folyton, ha egy fiúval beszélgetek. Sokan kinevetnek ezért, csúfolnak. Legszívesebben elmennék innen, oda, ahol nem ismer senki, ott talán könnyebb lenne..." Kar lenne nekiindulni! Önmaga elöl ugyanis nem futhat el senki. Nem az a baj, hogy tudj­ák milyen vagy­ok. A lényeg, hogy én vélekedem magamról. Ugyanis a félelmeimet, a szorongásaimat, a kisebbségi érzéseimet magammal hurcolom, bárhova mennék is. Ezért azt javasolom, maradjon bátran az ismert környezetben, s igyekezzen megérteni és elhinni, hogy egy embert nem azért fogad el a környezete, mert könnyen zavarba jön-e, vagy nem. Ráadásul, ha nem rettegne állandóan a pirulástól, nem venné annyira igénybe a labilis vegetatív idegrendszerét. Így sokkal ritkábban fordulna elő, hogy arcába szökik a vér! A vegetatív idegrendszer működését ugyanis a szorongás igen nagymértékben befolyá­­solja. Az természetes, hogy érzelemtelitett helyzetekben vérkeringésünk felgyorsul, szivünk hevesebben ver, kimelegszünk, s ezt némi börpir is mutatja. Némi gyakorlattal akár viselkedési tréningen is meg lehet szerezni azt az optimális belső biztonságérzetet, ami biztosítja, hogy szokványos, hétköznapi helyzetek ne keltsenek bennünk felesleges szorongást. Mas szóval, azt tanácsolom, hogy minél több fiúval beszélgessen, és meg fogja látni, egy bizonyos idő után, csökkeni fog a pirulások száma, s a végén teljesen el fog tünni. De ha mégsem, akkor megfelelő orvosi kezeléssel a vegetatív idegrendszer labilitása jelentősen csök­­kenthető. SZEGY Próbaházasság Semmiféle írott törvényt nem sértenek azok, akik úgy élnek együtt, hogy kap­­csolatukról nincs pecsétes írásuk, nem szentesitette pap. Az ilyen együttélést mégis törvénytelen házasságnak nevezik sokan még manapság is, csak a megértőbbek - és természetesen az érintettek - mondjuk élettársi kapcsolatnak. Használjuk hát ezt a meghatározást, hozzátéve mindjárt, hogy nem kevés változata van ennek, köztük olyan is, amely talán nem is nevezhető élettársi közösségnek. Mert hova tegyük azt a mostanság eléggé elterjedt együttélési formát, amely csak annyiból áll, hogy - példának okáért - egy szép napon a fui ottfelejtkezik a lányok házánál, lakásában. Aztán megint, és megint, mígnem megszokottá válik ez, és azon veszik észre magukat a szülök, hogy eggyel megnőtt a családtagok száma - a fui betelepedett hozzájuk. Történhet persze fordítva is, a követ­­kezmény ugyanaz. Dehát mi is a követ­­kezmény? Jobb esetben nem egy terven kívüli jövevény, csak a szülök feszengése a rokonok, az ismerősök előtt. A szülök persze azt hajtogatják, hogy az ifjak már tervezik az esküvőt, csak hát ilyen-olyan okok miatt még halasztani kell. A fiatalok valóban tervezik, és az ilyen-olyan okok közé még az autót is besorolják,­­ "majd, ha tudunk venni legalább egy használt kocsit" - a lakást nem, mert az úgyis reménytelen. Jó esetben, mármint a szülők számára jó esetben, valóban összeházasodnak, rövidebb-hosszabb együttélés után. Megesik azonban, hogy mégsem, és ekkor marad a szégyen, a szülök szégyene. Hallottam már olyan esetről is amikor az édesanya, aki hajthatatlan volt, nem engedte meg, hogy a lány udvarlója "ottfeledkezzen". A nagymama, a hajt­hatatlan anya anyósa nem mutatkozott ilyen "maradinak", felajánlotta a fiataloknak, hogy költözzenek hozzá, ő nem ellenzi, hogy a fiú is ott lakjon. Erre persze kitört a családi háború. Az anya nem akarta, hogy a lánya csakugy "összefeküdjön" valakivel. A nagymama, vagyis az anyós bölcsebb volt. Tudta, hogy aminek meg kell történnie, az meg is történik. Tudta azt, hogy az "összefekvéshez" nem kell okvetlenül állan­­dó hajlékot biztosítani, mert akik nagyon akarják, anélkül is megtalálják a módját az együttélésnek, ha pedig így van, miért ne legyenek inkább szem előtt, segítve őket a családdá kovácsolódásban. Így kisebb a veszélye annak, hogy valami felelôtlenséget követnek el. Ezt értette meg a nagymama. Nem kívánok szószólója lenni az ilyen kapcsolatnak, de tudomásul veszem, hogy van ilyen, s ha már van, el kell fogadni. Nevezzük akárminek, netán próbaházas­­ságnak. Mert még mindig jobb, ha egy idő után kiderül, hogy rosszul választottak a fiatalok, mint ha a házasságkötés és a második gyerek után jönnek rá erre. SZEGY Săptămânal editat de S.C. KABOR S.R.L. - Director KABA Gábor Colectivul de redacție: Remus BOCA - redactor șef, Gheorghe AVRAM, BORBELY Ludovic, Ștefan MLEȘNIȚĂ, Petre STOICA, SZEKERES György, Hildegard ZAPPE -redactori colaboratori, Sorina RÂPA -reporter, Claudia ANDRO - secretar. [3 Adresa redacției: Jimbolia, Str. Republicii nr. 29, tel. 25 07­60 Tehnoredactare computerizată: S.C. AUTOCOM S.R.L., Str. Brediceanu nr. 8, Timișoara Tipar: Imprimeria "AL­AS TIPOGROUP" Timișoara,^eK +4056/190339 jj

Next