Okos Kata - A Nők Lapja Kalendáriuma, 1962

Sinka József: Űrhajózás 1961-ben

.A­z elmúlt esztendőt az a di­csőséges kísérlet-sorozat jellemzi, amelynek során a szovjet űrhajó­zás tudósai fokozatosan egyre j­obblan birtokba vették a világ­űrt az ember számára. Az első , hősök, akik egészséges szervezet mellett elegendő akaraterővel rendelkeztek a nehéz útra való felkészüléshez, majd az utazások lebonyolításához, örökre beírták nevüket az emberiség történetébe. A világűrbe az ember számára az utat megnyitó hőst, Jurij Alekszejevics Gagarint hazánk is vendégül látta az elmúlt évben. Hatalmas tömegek lelkes sorfala közt hajtott gépkocsiján a repülő­térről szállására. A lelkes, ünneplő­­ közönség sorai olyan emberekből tevődtek össze, akik e diadalát előtt 4—5 évvel talán még meg is mosolyogták volna azokat a »■fantasztákat«, akik már akkor mesterséges holdakról, és a koz­mosznak az ember előtti közeli feltárulásáról beszéltek. Ma pedig mindez már ragyogó valóság, s a hatalmas tudományos jelentőség mellett jelkép is: az emberi tudás határtalan kibontakozási lehetősé­gének, a békés megismerés szolgá­latába állított tudomány fényes jel­képe. A második űrhajós pilóta, Ger­man Sztyepartnvics Tyitov már nem egyszer, hanem tizenhétszer kerülte meg a Földet — több mint 25 órát tartózkodott a világ­űrben! Ez a rohamos fejlődés egy, szinte egyik napról a másik­ra megjelent tudományban ön­kéntelenül is felveti a kérdést: hogyan lehetett elérni ezt a nagy­szerű eredményt ilyen nehéz te­rületen és ilyen rövid idő alatt. Erre a kérdésre szeretnénk vála­­szolni az alábbiakban. Az ember árut ásásának előkészítése a Szovjetunióban már hosszú idő óta folyt. Még nem keringtek mesterséges holdak a Föld körül, s a nyilvánosság sem ismerte az erre irányuló szovjet kísérleteket, amikor az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején már 100 kilométernél nagyobb magasság­ban jártak a Szovjetunióban ma-

Next