A M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Oktatófilm Kirendeltségének hivatalos közleményei, 1940 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
hatást gyakorolna a fejlődő lélekben a jónak a rossztól való megkülönböztetésére, nemkülönben a szépnek az otrombától való elválasztására“. (O. K. 1938. sz. 12. p. 284—286.) Önmaguk teljes egészében az erkölcsi tisztaságot és emelkedettséget, a magasabbrendű életet árasztó filmek minden iskolatípusnak értékei lehetnek. De ha volnának is középiskolai nevelőfilmjeink, azoknak egészen másrendűeknek kellene lenni, mint az elemi népiskolák nevelőfilmjeinek. Játékosság, mesemódszer, mesefilm Másrészt a két iskolatípus tanulóinak korkülönbsége is magával hozza filmjeik nevelő-ismeretközvetítő színezetének a különbözőségét. Cser János, a gyermeki lélek kiváló kutatója írja: „Az oktatófilm és a gyermek“ című tanulmányában. (O. K. 1937. sz. 5. p. 128—130.) „A legalacsonyabb fokon (7—8 év) a szubjektív érdeklődésnek megfelelően a játékosság, az érzelmekbe való beleágyazás legyen a vezető szempont, tehát a beszéd- és értelemgyakorlatok, s amennyiben szó lehet róla, a mese módszere irányadó." A német népiskolai pergőképek között — amint arról Házi Albert: „Jegyzetek a német oktatófilm-katalógus margójára“ című tanulmányában beszámolóhelyet kaptak a mesefilmek is. E mesék szereplői nem élő emberek, „hanem csak stilizált figurák“. (O. K. 1937. sz. 6. p. 156—159.) A közelmúltban az egyik budapesti nagy áruház a karácsonyi vásár alkalmából ízelítőt adott a gyermekeknek a törpék birodalmából. A bámészkodó gyermeksereg gyönyörű lélekrajzát adja Révész Emil: „Hogyan nézzük a filmet“ c. tanulmányában. „Csillogott a szemük a törpék, a tündérek látásán, de csak ott tört ki belőlük az igazi elragadtatás, ahol mozgást láttak." Bühler, a bécsi egyetem kiváló lélektantanára, a filmmel foglalkozva erősen hangsúlyozza, hogy „a meseszerűnek, a tündérinek bemutatására nem lehet tökéletesebb valamit elképzelni, mint a film.“ (O. K. 1937. sz. 4. p. 95—96.) A Münchenben dolgozó Diehl testvérek a kombinált trükk- és marionett-technika egységesítésével bámulatos, művészi hatást értek el mesefilmjeikkel. A mesefilmeknek népiskoláinkba való bevonultatását pszichológiai okok is sürgetik. Vezesse a mesefilm a népiskolai tanulót a komoly oktatófilmek helyes meglátására, elmélyedő szemléléséhez, mert erre is tanítani, erre is nevelni kell. Lapunk hasábjain ezért kapott külön helyet, önálló tanulmány formájában: mese és mondakincsünk a népiskolai filmoktatásban. (Bognár Gy. tanulmánya.) A népiskola oktatófilmjei Arra ma még nehéz felelni, hogy a mesélő filmeket minő típusok váltsák fel, azaz milyenek is legyenek a népiskolai filmek. Elméleti álláspontokat fel lehetne sorakoztatni, de ezek nem tapasztalatra épültek fel. Tény az, hogy a 6—10, avagy a 8 osztályos elemi népiskolára gondolva, a 6—14 éves gyermek a lelki fejlődésnek változatos útjait járja be. Cser J. szerint a 9—10 éves kor a tulajdonképeni filmoktatás kezdete, amint írja: „Az objektív érdeklődésből következőleg e korszak legjellemzőbb vonása a világnak, mint megismerhetőnek a meghódítása, amit nagyfokú befogadóképesség kísér. A filmnek is a tapasztalatszerzés vágyát kell kielégítenie, természetesen bizonyos mértékig még naiv formában." (O. K. 1937. sz. 5.) Analizáljuk azonban tovább kicsiny gyermekeink lélekfejlődését. „A 10—12 éves kor természetben folytatója az előzőnek, azzal a különbséggel, hogy a gyermek aktivitása fokozódik, alkotó kedve erősödik, akarata, figyelme tartósabbá válik. A technikai alkotás és termelés lép előtérbe a természet rovására, az emberi és a szellemi vonatkozásokban pedig a hősi és harci mozzanatok, a kalandosság, térben és időben pedig az .