Operaélet, 1995 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1995-09-01 / 4. szám

Mahler „rendkívül precíz, ugyanakkor magas hőfokon izzó előadásokat nyújtott”. Beniczky levélben fejezi ki megelégedését és háláját. Néhány név a két előadás­ból: Wotan - Ney Dávid, Siegmund és Loge - Broulik Ferenc, Fricka - Henszler Helen és Fleissig Mariska, Donner és Hunding - Szendei Lajos, Sieglinde - Maleczkyné Ellinger Jozefa, Brünnhilde - Szilágyi Arabella volt. A magánénekes-csoport legjobbjai. A kritikák Mahler dicsőségét zengik. A soha nem hallott pontosságot, az átérzett szenvedélyt. 1889. január 25-e a magyarországi Wagner-kultusz kezdő­napja. Még azok a zenei lapok is, amelyek eleve elítélték Mahlert, meg­szelídítették tiltakozó kó­rusukat és nagy elisme­réssel szóltak Mahlerről és teljesítményéről.­­ Carl Krebs írja A karmes­teri pálca művészei című német nyelvű könyvé­ben, hogy Mahler valósá­gos „energia-halom” volt. Csalhatatlan stílusérzéke, végtelen precizitása, a művek minden szépsé­gét felmutató, tévedhe­tetlen ritmusérzéke teszi igazán naggyá Mahlert, a karmestert. Mahler érdeme, hogy az Operaház egyszerre három Erkel-operát is játszik: a Hunyadi Lászlót, a Bánk bánt és a Brankovicsot. 1889. március 31-én Mahler bemutatja Maillart fran­cia szerző Villars dragonyosai (A remete csengettyűje) című, hatásos vígoperáját. A bírálók kiemelik, hogy igazgatójuk ebben a műfajban is otthon van. Áprilisban Rossini operáját, A sevillai borbélyt vezényli nagy sikerrel, a hó végén felújítja Mozart Figaro lakodalma című vígoperáját. A címszerepben Ney Dávid szerepel, kiválóan, Almaviva gróf jelmezében pedig a már kissé megkopott olmützi barát, Jacques Manheit énekel nagy rutinnal. Kiváló a Grófné és Susanne szerepében Maleczkyné Ellinger Jozefa és Bianchi Bianca (eredeti neve Berta Schwartz), aki minden szerepét megtanulja magyarul. Április 28., Fővárosi Lapok: „a bámulatos nyugodtsággal, odaadással vezénylő Mahler egész új világításban mutatta be a régi művet.” Mahler a nyarat aktív pihenéssel, értsd komponá­lással tölti. Szeptember 14-én, az évadnyitón Mahler magyarul üdvözli Beniczkyt. Próbálni kezdi Wagner Lohengrinjét, amit korábban Erkel Sándor vezényelt. Felzúdul a Mahler-ellenes csoport, akik az Erkelek ne­ve alatt szervezkednek az Erkelek részvétele nélkül. Mahlernek egyébként is nehéz ez az időszak. Egy éven belül meghalt édesapja, húga és édesanyja. Nővére, Justine beköltözik Mahler Teréz körúti laká­sába. Az idegbeteg nővér és a - Thomas Mann sza­vaival élve - „sorvasztóan intenzív” karnagy együttlé­­te nem lesz hosszú életű. Szeptember 15-én Mahler a Lohengrinnel megnyitja az új évadot. A Zenelap írja: „Az előadás valósá­gos premier-számba ment, nem ismertünk reá a Lohengrinre... Az együt­tes hatás olyan mérték­ben volt érvényre juttat­va, minőre operánkban még aligha volt eset.” Erkel Sándor már egy idő óta tárgyal a berlini operával. Most megfelelő összeget kínálnak neki. Sándor el akar menni, de sem Mahler, sem Benicz­ky, sem a minisztérium, sem a király nem enge­dik megválni posztjától. Az évadban Mahler utolsó előadása, A wal­­kür, a már megszokott precíz és mélyreható meg­szólaltatásban. Hozsanna a sajtóban, de egy gyengéd figyelmeztetés is a Pesti Hírlapban Antalik Károlytól: „az igazgató jól tenné, ha erélye mellett meg tudná nyerni a tagok rokonszenvét is.” 1889. május 7-én Mahler nyilatkozik a sajtónak: a Lohengrin mellett tervezi Wagner Siegfried és Az iste­nek alkonya című műveinek bemutatását is, így a tel­jes Tetralógia bekerül az Operaház repertoárjába. Gondolkozik Gluck Iphigenia Aulisban című operája és Goldmark Merlinjének bemutatója felett, de biztos, hogy előadja­­ mintegy ellensúlyként - Auber Az ör­dög része és Lortzing A fegyverkovács című könnyed művét. A parlament is elégedett Mahler munkájával, csu­pán egy papképviselő tart attól, hogy az Operaház személyzete­­ elzsidósodik... 1889. október 24-én Nicolai operája, A windsori víg nők előadása hatalmas siker. November 19-én a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekari hang- OPERAKI­­HT 1995. SZEPTEMBER - OKTÓBER

Next