Operaélet, 1995 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1995-09-01 / 4. szám
Mahler „rendkívül precíz, ugyanakkor magas hőfokon izzó előadásokat nyújtott”. Beniczky levélben fejezi ki megelégedését és háláját. Néhány név a két előadásból: Wotan - Ney Dávid, Siegmund és Loge - Broulik Ferenc, Fricka - Henszler Helen és Fleissig Mariska, Donner és Hunding - Szendei Lajos, Sieglinde - Maleczkyné Ellinger Jozefa, Brünnhilde - Szilágyi Arabella volt. A magánénekes-csoport legjobbjai. A kritikák Mahler dicsőségét zengik. A soha nem hallott pontosságot, az átérzett szenvedélyt. 1889. január 25-e a magyarországi Wagner-kultusz kezdőnapja. Még azok a zenei lapok is, amelyek eleve elítélték Mahlert, megszelídítették tiltakozó kórusukat és nagy elismeréssel szóltak Mahlerről és teljesítményéről. Carl Krebs írja A karmesteri pálca művészei című német nyelvű könyvében, hogy Mahler valóságos „energia-halom” volt. Csalhatatlan stílusérzéke, végtelen precizitása, a művek minden szépségét felmutató, tévedhetetlen ritmusérzéke teszi igazán naggyá Mahlert, a karmestert. Mahler érdeme, hogy az Operaház egyszerre három Erkel-operát is játszik: a Hunyadi Lászlót, a Bánk bánt és a Brankovicsot. 1889. március 31-én Mahler bemutatja Maillart francia szerző Villars dragonyosai (A remete csengettyűje) című, hatásos vígoperáját. A bírálók kiemelik, hogy igazgatójuk ebben a műfajban is otthon van. Áprilisban Rossini operáját, A sevillai borbélyt vezényli nagy sikerrel, a hó végén felújítja Mozart Figaro lakodalma című vígoperáját. A címszerepben Ney Dávid szerepel, kiválóan, Almaviva gróf jelmezében pedig a már kissé megkopott olmützi barát, Jacques Manheit énekel nagy rutinnal. Kiváló a Grófné és Susanne szerepében Maleczkyné Ellinger Jozefa és Bianchi Bianca (eredeti neve Berta Schwartz), aki minden szerepét megtanulja magyarul. Április 28., Fővárosi Lapok: „a bámulatos nyugodtsággal, odaadással vezénylő Mahler egész új világításban mutatta be a régi művet.” Mahler a nyarat aktív pihenéssel, értsd komponálással tölti. Szeptember 14-én, az évadnyitón Mahler magyarul üdvözli Beniczkyt. Próbálni kezdi Wagner Lohengrinjét, amit korábban Erkel Sándor vezényelt. Felzúdul a Mahler-ellenes csoport, akik az Erkelek neve alatt szervezkednek az Erkelek részvétele nélkül. Mahlernek egyébként is nehéz ez az időszak. Egy éven belül meghalt édesapja, húga és édesanyja. Nővére, Justine beköltözik Mahler Teréz körúti lakásába. Az idegbeteg nővér és a - Thomas Mann szavaival élve - „sorvasztóan intenzív” karnagy együttléte nem lesz hosszú életű. Szeptember 15-én Mahler a Lohengrinnel megnyitja az új évadot. A Zenelap írja: „Az előadás valóságos premier-számba ment, nem ismertünk reá a Lohengrinre... Az együttes hatás olyan mértékben volt érvényre juttatva, minőre operánkban még aligha volt eset.” Erkel Sándor már egy idő óta tárgyal a berlini operával. Most megfelelő összeget kínálnak neki. Sándor el akar menni, de sem Mahler, sem Beniczky, sem a minisztérium, sem a király nem engedik megválni posztjától. Az évadban Mahler utolsó előadása, A walkür, a már megszokott precíz és mélyreható megszólaltatásban. Hozsanna a sajtóban, de egy gyengéd figyelmeztetés is a Pesti Hírlapban Antalik Károlytól: „az igazgató jól tenné, ha erélye mellett meg tudná nyerni a tagok rokonszenvét is.” 1889. május 7-én Mahler nyilatkozik a sajtónak: a Lohengrin mellett tervezi Wagner Siegfried és Az istenek alkonya című műveinek bemutatását is, így a teljes Tetralógia bekerül az Operaház repertoárjába. Gondolkozik Gluck Iphigenia Aulisban című operája és Goldmark Merlinjének bemutatója felett, de biztos, hogy előadja mintegy ellensúlyként - Auber Az ördög része és Lortzing A fegyverkovács című könnyed művét. A parlament is elégedett Mahler munkájával, csupán egy papképviselő tart attól, hogy az Operaház személyzete elzsidósodik... 1889. október 24-én Nicolai operája, A windsori víg nők előadása hatalmas siker. November 19-én a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekari hang- OPERAKIHT 1995. SZEPTEMBER - OKTÓBER