Filmkultúra Muszter, 2009 (7. évfolyam, 1-12. szám)
2009-01-01 / 1. szám
2 EfraSy C JANUAR Hyppolit-öröm a Filmarchívumban Öröm ért minket. Láttunk egy nagyszerű filmet. A Magyar Nemzeti Filmarchívumnak a Magyar Filmlabor közreműködésével, a Magyar Fejlesztési Bank támogatásával sikerült digitálisan restaurálnia az 1931-ben, Székely István rendezésében készült korszakos-kultikus magyar hangosfilmsikert, a Hyppolit, a lakájt. Azt hiszem, érdemes volt, mert ma is jó nézni, különösen úgy, hogy jobban lehet látni és hallani. Feltámad egy furcsa érzés. Az ember, ki tudja mióta, előfizet egy újságra, kiveszi a postaládából, és azt olvassa benne, hogy gondatlanul kezelik a magyar filmállományt. Nézzük a Hyppolitot. Eltűntek róla a harcok. Tónusos a kép, kibomlik a belső terek gazdagsága. Megjelenik Csortos Gyula, ezúttal emberi, nem pedig fehér arccal, bemutatkozik, és így szól: „Mi van a filmállománnyal?” Kabos Gyula visszafogott hebegésbe kezd: „A filmállománnyal? Hát, megvan. Őrizzük... Negatívokat, pozitívokat... Fémdobozokban, hűtött raktárakban, ahogy szokás... Meg azért gyűjtögetjük... Igen... 1998 óta van egy filmes köteleskópia-rendelet... Minden produkciónak le kell adnia egy kópiát. A költség benne van a Magyar Mozgókép Közalapítvány állami támogatásában... Úgyhogy, nyugalom, kapjuk őket szépen.” Hyppolit rezzenéstelenül megjegyzi: „Nézze, rangos helyeken nem lehet így válaszolni. Csak a számok érdekesek, csak a számok.” Kabos előveszi a jegyzetfüzetét, és lapozgatni kezdi: „Csak a számok. Értem... Lássuk csak... Igen. Akkor mondjuk úgy, hogy... 2000 óta 256 magyar játékfilm érkezett, ennyi készült: 193 szalagon, 63 BETA-n, ma már elektronikus technika és hordozó is van... 1035 dokumentumfilm, 5 szalag, 1030 BETA... 184 kisjátékfilm és kísérleti film, 22 szalag, 166 BETA... 296 animációs, ebből 66 szalagos, 230 BETA... És van 63 tévéfilm is.” Azt mondják, az internetben többek között az a nagyszerű, hogy az egyetlen igazán demokratikus fórum. Itt mindenki egyenlő, mindenki kifejtheti a véleményét. Aztán az ember fölmegy rá, hogy ismerkedjen mások gondolataival, és azt olvassa, hogy szándékosan hátráltatja a nemzeti filmvagyon törvény által előírt átkerülését a Filmarchívumba. A Hyppolit megy tovább. Haraszti Mici ragasztások és remegések nélkül odaveti a vacsora alatt Kabosnak: „Drágám, miért nincs még itt ez a filmvagyon?” „Kisfiam, ezt már ezerszer elmagyaráztam. Ez nem egy olyan vagyon, amelyből nyaralót és ékszereket vehetsz magadnak...” „Akkor meg mi értelme?” „Az, kisfiam, hogy azok az egykori magyar állami produkciók, amelyeket annyira szeretsz, például a Körhinta vagy a kedvenced, a Veréb is madár, állami tulajdonban maradjanak. Mert ha száz részre privatizálják őket a világ minden tájára, akkor nem lesz egyszerű látnod őket se tévében, se moziban, se DVD-n. Mit szólnál, ha a Nemzeti Galéria képeit kiárusítanák, és aztán úgy kéne ideszervezni őket, mint a Van Gogh-kiállítást?... Ugye érted?... Mindegy, a lényeg az, hogy sokakkal sikerült elérni, hogy az Országgyűlés által 2004-ben egyhangúlag elfogadott Filmtörvény úgy rendelkezik, hogy ez a vagyon a Filmarchívumhoz kerül. Később megszületett a Végrehajtási Utasítás is az átadásról. De akármit olvasol is, ez még nem történt meg. Várjuk... Úgy tudom, 2009 első hónapjaiban kerül rá sor.” Felemelő érzés. Parlamentáris demokráciában élünk. És mindenki figyelheti otthon a törvényhozók munkáját. Az ember még mindig érdeklődik, bekapcsolja délután a tévét, hogy belenézzen az Országgyűlés ülésébe. És azt látjahallja, hogy az egyik képviselő megkérdezi izgatott, enyhén felelősségre vonó hangon, mi a sorsa a magyar oktatófilmeknek. Nem semmisítik meg őket? Egy digitálisan restaurált film olyan, mintha most készült volna. Lassan vége, jön a klasszikus, sokunk által imádott csúcsjelenet. Csortos felsőbbrendű méltósággal távozni akar. „Uram, nem maradhatok olyan helyen, ahol nem láthatok oktató- és BKV-filmet.” Kabos Szerkesztőségi cikk végre felszabadul, összeszedi magát, és kivilágosodott arccal, minden remegés nélkül, tisztán érthető hangon elhadarja: „Téved uram, láthat. És nem megy sehova addig, amíg meg nem nézi az összest. Az Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalattól vette át őket az Archívum, mert felszámolták a raktárukat. Mintegy 300 film. Indulhat a vetítőbe. Szép nagy, fűtött, egy remek projektor is van benne. És ha kiélvezte-kitanulta magát, ott marad. Ott marad, és megnézi a Magyar Híradó és Dokumentum Filmgyár anyagát, amelyet 1995-ben az ÁVÜ-vel az utolsó pillanatban mentettünk meg a megsemmisüléstől, a privatizálástól. Aztán várja magát a legendás Balázs Béla Stúdió több száz filmje, amelyeket az alapítványa adott át rossz raktári körülmények miatt megőrzésre. És ha már nagyon elfáradt a szeme, végighallgatja az 1945 utáni állami magyar játékfilmek mágnesszalagon őrzött hanganyagát, amelyet a Porcelángyárból mentettünk meg 4 állami filmstúdió, a Dialóg, a Hunnia, az Objektív és az Új Budapest anyagi támogatásával. Ki kell bírnia, mert a munkatársak is végighallgatták, amikor rendszerezték és archiválták. Biztos zúgni fog a füle, de sebaj, majd pihenteti a néma játékfilmeknél. 1965-ben még csak 12 volt, a nyolcvanas évek végén 23, de most már, sok hazai és külföldi kutatás után, 50-et láthat, és 36 töredéket. Ugye örül? És végül, jutalomként, jöhetnek a felújított magyar filmek. Nem, nem kell lemondania róluk. Lesznek hagyományos eljárással újramásolt kópiák. 110 háború előtti hangos játékfilm, 297 a későbbi korszakból, 29 animációs film, 308 rövid-, dokumentum-, kísérleti film és híradó-különkiadás, az 1924 és 1967 között készült valamennyi heti híradó. A vetítések között 12 animációs reklámfilmet fogunk ismételni. De a közülük korszerűen is digitalizált filmek biztos jobban érdeklik. Végigélvezhet 146 magyar játékfilmet, 63 főiskolás vizsgafilmet, és a heti híradókból 880-at. Pedig a nagy élmények csak ezután jönnek. A hagyományosan már nem felújítható, digitális restaurálással szalagra került filmek. Biztos hálás lesz, ezért egyenként gratulálnia kell majd az összes munkatársnak. Először le fog peregni egy híradó, ott lehet 1949. május elsején. Majd újra színesben láthatja a majdnem fekete-fehérré fakult Ludas Matyit. Búcsúzóul pedig megnézheti önmagát a saját filmjében.” Örömfilm. Egy percre elfeledteti a valódi hibákat is. Kicsit megnyugodtunk. December 17-én volt a nyilvános bemutató a Puskinban. Reméljük, mások is megnyugszanak, és jóízűen ehetünk hagymát hagymával. (A szöveg hiteles, ellenőrizhető adatokat tartalmaz a Magyar Nemzeti Filmarchívumról.) Gyürey Vera FILMKULTÚRA a Magyar Nemzeti Filmarchívum lapja felelős kiadó: Gyürey Vera site: www.filmkultura.hu főszerkesztő: Forgács Iván szerkesztők: Kovács Adrien (Krónika, Filmek, Arcok) Tanner Gábor (Muszter) Fazekas Eszter (Arcok, Képtár) olvasószerkesztő: Schiller Erzsébet korrektor: Kerekes Andrea A nyomtatásban megjelenő Muszter műszaki szerkesztője: Sóti Gábor nyomda: Érdi Rózsa Nyomda szerkesztőség címe: Magyar Nemzeti Filmarchívum 1021 Budapest, Budakeszi út 51/e telefon/fax: 394-5205 fő támogatóink: nka Nemzeti Kulturális Alap MAGYAR MOZGÓKÉP közalapítvány