Örömhir, 1929 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1929-01-26 / 1. szám
kákát s az odavitt betegek lázas szemeikkel keresték-várták a szent függönyök szétnyílását, hogy Isten gyógyító hatalma reájuk áradjon;... mikor látta népét az oltár lángjaitól megcsillanó szemmel mellét verdesni, felnyujtott karjaival Istenhez fohászkodni, Ö is leborult, mert szivét megfogta a közös lelkesedés varázsa... Oh csodálkozhatunk-e, hogy ottmaradt, feledte az időt, a földet, a tavaszt s édes anyai gondot, szeretetet; hiszen lelke, mint boldog galamb, szállt csoda-magasságok felé. Szavakat hallott, melyek úgy csillogtak előtte, mint sivatagi karaván felett az esthajnali csillag... Beszéltek Neki népe múltjáról, hűtlenségeiről, hitárulásairól és siró bűnbánatos megtéréseiről. Ott marasztalta a Múlt, mely szép és szomorú volt, mint egy édesanyai szempár ... Testvérem! Szeretem Jézust, mert szerette a templomot. Már kicsiny gyermek korából megőrizte az evangéliumi történet az ő templomszeretetének e bizonyítékát. Mikor pedig tanítóul, prófétául fellépett, sokszor látjuk Őt a templomban, annak szentségét védelmezve, annak békességét élvezve, annak szent levegőjében felidulve, uj küzdelmekhez erőt merítve. A szülei vitték oda. Velük együtt ment a templomba. Együtt!... Szeretném ezt a szót odaírni a lelked elé, hogy mindig lásd és mindig olvasd, mindig kövesd. Együtt! Együtt-menni, együtt-imádkozni, együtt-énekelni, együtt-lelkesedni. Együtt! A szülő a gyermekkel, a hitves a hitvestárssal, a mester a tanoncával, a gazda a béreseivel, az úrnő a cselédjével, a tanító a tanulóival. Együtt! A boldog a síróval, a hatalmas az üldözöttel. Mind együtt! ... De ... De látok családokat, ahol a gyermek, az a tizenkét éves, öntudatra ébredő lélek, egyszer csak ráeszmél, hogy egyedül imádkozik, egyedül megy a templomba s egyedül jön haza... Látok házasfeleket, akik közül az egyik, az a szomorú asszony, könnyes szemmel olvassa az éneket a templomban, mert férje, az ő élettársa nem társa az imádkozásban, nem társa a hitben, nem társa a templombamenetelben, az vagy más templomba megy, vagy az ördög, a bűn, a halál fekete, átokverte templomába, a korcsmába, a vasárnap délelőtti sörözés pogány következetességgel megült gyülekezeti órájára.“ És még merünk panaszkodni egyházromlás fölött, a hitetlenség terjedése, a vasárnapi késelések, a vasárnapi „házi veszekedések“