Orosházi Hírlap, 1967. április-június (12. évfolyam, 39-75. szám)

1967-06-22 / 72. szám

BOT. Június 22. A színjátszás sokat ígérő seregszemléje volt ez a fesztivál Gondolatok a Szarvason megrendezett Justh Zsigmond Országos Szövetkezeti Színjátszó Napokról Szombaton reggel nemcsak ve­rőfényes nap, hanem zenés éb­resztő is köszöntötte Szarvas vá­ros lakosságát. Majd térzenével hívogatott a sarkadi szövetkezet fúvószenekara a járási művelő­dési ház előtti téren egy nem mindennapi eseményre. Tíz óra­kor 11 megye 16 színjátszó cso­portja, azok rendezői, szövetkezeti vezetők és nagyszámú érdeklő­dő tapsa közepette gördült fel a függöny a művelődési ház szín­padán. „Színjátszó Napok, 1967.” — hirdette a díszelnökség mö­götti körfüggönyön elhelyezett felirat. A harmadszorra megren­dezésre került Justh Zsigmond Országos Szövetkezeti Színjátszó Napok alkalmából a háromnapos seregszemlére érekezett mintegy 250 öntevékeny színjátszót, s az elnökségben helyet foglalt orszá­gos és megyei szervek vezetőit Mázán Mihály, a MÉSZÖV meg­bízott főosztályvezetője köszön­tötte. Majd Vajda Aurél szarvasi tanár mondott megemlékezést megyénk szülöttének, Justh Zsig­­mondnak életéről, munkásságáról, az első parasztszínház megterem­tőjéről. A színjátszás idei sereg­szemléjének hivatalos megnyitó­ját követően a makói, az adácsi, a sarkadi és a marcali szövetke­zetek fiataljainak színpadra lépé­sével kezdetét vette a nemes ve­télkedés. Este a marcali és a kene­sei színjátszók mutatkoztak be a zsűri és a közönség előtt. Az em­lített csoportokon kívül több mint tíz együttes Kondoroson, Csaba­­csűdön, Hunyán és Endrődön lé­pett közönség elé nagy sikerrel. Vasárnap reggel — a sereg­szemle második napján — ismét benépesedett a szarvasi járási művelődési ház. E nap délelőtt­jén és délutánján öt együttes mu­tatta be tudását a közönség és a Népművelési Intézet szakemberei előtt. Este nyolc órakor került sor a fesztivál utolsó előadásaira. A nagykállói, a mezőberényi és a budapesti Vénusz Fodrász Kisz színjátszói léptek színpadra nagy sikerrel. Az említett három cso­port bemutatkozása után került sor a harmadik színjátszó napok záró aktusára. Az elnökségben Csákvári János, a SZÖVOSZ igaz­gatóságának tagja, Maróthy Gyu­la, a Népművelési Intézet főosz­tályvezetője, Telekesi Gézáné, a KPVDSZ országos elnöksége kul­turális osztályvezetője, Mázán Mi­hály, a MÉSZÖV megbízott fő­osztályvezetője, valamint a me­gyei, a járási és a városi párt- és tanácsszervek képviselői foglal­tak helyet. A színjátszó csoportok kétnapos seregszemléjének részt­vevőit, s a vendégeket dr. Simó László, a SZÖVOSZ osztályveze­tője köszöntötte. Ezután em­léklapot és emlékplakettet adott át a fesztiválon részt vett va­lamennyi színjátszó csoportnak. Hétfőn délelőtt kilenc órakor a járási tanács dísztermében, az előző két nap eseményeinek foly­tatásaként, színjátszó rendezők, művészeti vezetők és a MESZÖV- ök népművelési szakemberei ül­tek asztal mellé. E megbeszélésen a Népművelési Intézet szakember­­ei mint zsűrizők mondtak véle­ményt a Szarvason megrendezett idei országos szövetkezeti színját­szó­­ napokon látottakról. Beveze­tőként úgy jellemezték a 11 me­gye 16 színjátszó csoportjának színpadi produkcióit, hogy azok a múlt évi seregszemle óta sokat fejlődtek. A csoportok legtöbbje rangos helyet vívott ki magának művészileg is. Előbbre lépett az együttesek jó része a bemutatás­ra kerülő témák megválasztásá­ban is. Mindezek, mint jelentős tényezők azért juthattak meggyő­zően kifejezésre a mostani szín­játszó napokon — mondták a szakemberek —, mert gazdára ta­lált országosan is a szövetkezeti színjátszás. Az elismerő szavak mellett azonban néhány alapvető fogya­­­­tékosságot is szóvá tettek a Nép­művelési Intézet szakemberei. Se­gítő szándékkal bírálták a szín­padi alakításban, szövegmondás­ban fellelhető hibákat. Más ese­tekben a rendezést, a színre vitel helytelen értelmezését, a téma­­választást, vagy éppen a műfaj nem kellő betartását tették szó­vá. A színjátszó csoportok rende­zői, művészeti vezetői egyetértet­tek a segítő szándékú bírálókkal, mint ahogyan elfogadták azt a javaslatot is, hogy csak azok az együttesek lesznek képesek még nagyobb sikerre vinni a színját­szást, amelyek az eddigieknél na­gyobb művészi ismeretekkel ren­delkeznek a jövőben. E szakmai tanácskozás zárta a Szarvason harmadszorra meg­rendezésre került Justh Zsigmond Országos Szövetkezeti Színjátszó Napok háromnapos programját. Barkus Imre Dr. Simó László, a SZÖVOSZ osztályvezetője Justh emlékpla­kettet ad át a sarkadi színjátszó csoport rendezőjének. t FRESKO rövid ujjú kiving 50,50 SALVATOR tartoánszőtt alapanyagból készült kiving 96,— V BELLEVUE apacsgalléroe, rövid ujjú kiving 115,— í LALA apacsgalléroe, 3 zsebes, rövid ujjú kiving 89,— PETER sötétszínű, hosszú ujjú, apacsgalléros kiving 97,— Ír, 5640 Csütörtök Családtervezés — fogamzásgátlás védekezés Földünkön napjainkban másod­percenként három gyermek szü­letik. A világ népessége a múlt század 30-as éveiben egymilliárd volt, 1962-ben hárommilliárd ember élt öt világrész országai­ban. A demográfusok szerint e század végén hatmilliárd ember él majd a Földön. Mi okozza a népesség gyarapo­dásának gyorsulását? A tudo­mány válasza: ma sem több a születés, mint korábban, de ke­vesebb a halálozás S ennek egyik következménye: jelenleg a Föld lakosságának csaknem fele húsz éven aluli. Másfél milliárd induló életet, a következő évek és év­tizedek leendő gyermekeinek szü­leit időben, minél előbb elő kell készíteni az apai, az anyai kö­telezettségekre. Ez közvetve és közvetlenül egy új tudományág: a családtervezés feladata. Munka­társunkat az Egészségügyi Minisz­térium illetékesei tájékoztatták a családtervezés és családvédelem problémáiról. — Sokan tévesen, úgy gondol­ják: a családtervezés kizárólag egészségügyi probléma. A család­tervezés a születésszabályozásnál mindig többet jelent. Az igaz, hogy a civilizáció társadalmaira nem jellemző a régi, sokgyerme­kes nagy család. Viszont az sem jellemző a XX. századra, és első­sorban a szocialista társadalom­ra, hogy az ember lemond a gyer­mekáldásról. — A gyermekáldás természete­sen nem lehet pusztán véletlen — folytatta az informátor. — A családtervezéshez hozzátartozik a védekezés mindaddig, amíg a gyermek — gyermekek — felelős­ségteljes vállalására nincs lehető­ség. Ugyanígy védekezni kell ak­kor is, ha a családban már vannak gyermekek és a szülők egyelőre több gyermeket nem akarnak. A modern ember a terhesség létre­jöttét előzetes védekezéssel kerüli el. Erre a nőnek és a férfinek egyaránt módja van. A konkrét védekezési módozatokra részletes útbaigazítással szolgál kívánság­ra bármely egészségügyi szakem­ber. Hogy a sok közül melyik a legmegfelelőbb eljárás, az a csa­ládok, az egyének körülményeitől függően dönthető el. Az orvostu­domány a családtervezés szolgála­tában áll különféle újabb és ré­gebbi módszerekkel. Újabban — tablettában szedhető —, a belső elválasztású mirigyrendszer mű­ködését megváltoztató, azaz hor­monális hatáson alapuló védeke­zési lehetőség is rendelkezésre áll. Minden 18 éven felüli nő igényt tarthat a tablettákra, de azokat csupán a területileg illetékes nő­­gyógyászati szakrendelésen írhat­ják fel. Felírásához rendszeres orvosi vizsgálat szükséges. A vé­dekezés abbahagyása után a fo­­gamzóképesség zavartalanul hely­reáll, sőt, vannak olyan tapaszta­latok, hogy még fokozódik is. Be­vezetésével nyilvánvalóan csök­kenni fog a művi vetélések szá­ma, bár ennek érdekében tovább­ra is alkalmazni kell a hagyo­mányos fogamzásgátló módszere­ket. Ezeknek ezután is nagy sze­repük lesz a­­ születésszabá­lyozásban. — Szeretnénk elérni, hogy a születésszabályozást mind többen alkalmazzák. A fogamzásgátlás segítségével modern, kulturált, a szervezetre legkevésbé káros mó­don történjen a megelőzés. A kor­szerű fogamzásgátló eljárások, módszerek terjesztésével nem az a cél, hogy kevesebb gyermek szülessen. Aki partnerében a le­endő anyát is tiszteli, az nem érzi tehernek a szexuális kapcsolat­ban, a bizonyos fokú — soha­sem egészségrontó! —, esetleges megkötöttséget, amilyen vala­mely fogamzásgátló módszerrel, eljárással jár. Mindenkinek meg kell értenie: valamilyen védeke­zési módra mindaddig szükség van,­­amíg megteremtik a gyer­mek vagy gyermekek vállalásá­nak feltételeit. Interjúm egy hajóskapitánnyal Aranyzsinóros, horgony címeres tá­nyérsapka, cserzett arc, borostás állt hatalmas termet, s íme előttem ma­gasodik gyermekkorom hőse, a teher­­gőzös-kapitány. Mert ez az igazi, nem a luxushajóéi A hajó ringásába fe­ledkezetten, messzeségbe révedt te­kintettel áll a parancsnoki hídon. — Zsurnaliszta volnék, beszélget­hetnénk egy kicsit végtelen vizekről, viharokról, miegymás — mutatom há­rom nyelvű igazolványom. — Tessék, uram — fordítja felém gyermekdeden szelíd, tengerkék sze­meit. —­ Tud úszni? Legyint: — Kötelességem. De jobb, ha nem tud az ember. Nagy viharban csak hiábavaló kecmergés az ilyesmi. —­ Van macska a fedélzeten? — Azt nem szeretjük. Kényes jó­szág. Hamar esik lelki betegségbe. Hajóra csak vasmacska való. — Apropói Hajó ... Nyilatkozzék valamit a gőzöséről is. — Mármint erről a ladikról? — Ól Ne izélje le ennyire kapitány úr a tengerek királynőjét. —­ Jól van, no — köhint elégedetten, miközben magában boldogan köny­veli el a dicséretem. — Megvagyunk ezzel a rozogánnyal, akárcsak férj a a nejével. — Kalandjai voltak már? Vízi útjaira gondolok, de félreérti, szemét lesütve válaszol: — Ez nem tartozik a hajózás köré­be. Hirtelen felkapja fejét, beleszagol a hajókötelek szurkos illatát hozó, s a horgonyláncot csikorgató erősödő szélbe, majd magszopva mutatóuj­ját, a magasba böki: — Áhá! Közeleg ... — Csak nem a vihar? — ijedezem. — Pedig az. Méghozzá a szextánsom szerint — mutatja nedves ujját — dél­nyugati, mivelhogy a bőröm ama ol­dalról fázik. Mire ideér, addigra ki kell futnom a kikötőből — bólintja, jelezve, hogy kopjak le a ,,ladikjá­ról”. — Beront a tornádóba? ~ hülede­­zem. — Hajós sors — hajtja le fejét drá­maian. — Majd csak eltáncoltatjuk va­lahogy a rakományt a célkikötőbe húzza ki magát délcegen. Kérdésekkel próbálom tovább tar­tóztatni az elemek hősét: ^ Nem jobb a nedves ujjnál a rádió, a radar, kapitány úr? —­ Tomboló viharban a technika csődöt mondhat, de az ujjam soha, míg csak kapaszkodni tudok a hajó­korlátba —­ veti előre mellkasát. — Kifutás előtt még egy utolsó kér­dést, kapitány. Potyautasa volt már? Soha! Az ilyentől irtózunk, akár a tűztől. Lerázhatatlan ugyanis, mi­vel egyetlen kikötő se fogadja be. A nyakunkon marad. Úrhatnámmá vá­lik, eltartatja magát. Olyik, ha gyo­morbajos, még diétás kosztot is kö­vetel. Akkor már inkább nyamvadt macskát tartunk. No! De megbocsát.! Szólítanak a végtelen vizek, a kikö­­­tők, a matrózcsárdák ... Ugorjék a partra zsurnál­ni. Már a szárazulatról hallgatom dör­gő hangját: — Horgonyt, hajóhidat föl! Teljes gőzzel előre!... Félelmesen hősi látvány, amint ez a viharedzett tengeri rozmár a mell­védnek dőlve, az egyre jobban tara­josodó hullámoknak vezeti neki a hajóját, s a mólók biztonságos ölelé­séből gőzöstül nekivág a bömbölő vizeknek! ...A parton futva odakiál­­tom: •— Miféle rakományt visznek? Az őrjöngő elemeket túlharsogva, félistenként dörgi vissza: « Beton szőlőkarókat Badacsonyba, fiam! Mindig itt rakodunk, Siófo­kon! .. . Új Rezső A csabai „büdös vízről” Városunk egyik legnépszerűbb randevúhelye a Körös-part, az Élővíz-csatorna partja volt. A gesz­tenyefák lombjai alatt elhelyezett padok, a csillagok, a csatorna partjától kicsit távolabb levő ne­onvilágítás igen romantikus talál­kahelynek bizonyult. A forgalom már jó ideje csökkent és az itt tervezett esti beszélgetések idő­tartamukban igen lerövidültek. Indokot, magyarázatot keresve csak azt tudom, hogy az Élővíz­csatorna átalakult szennyvízcsa­tornává. Hogy miért, azt nem tu­dom, csak látom és érzem, hogy a piszkos és büdös víz elzavarja rajongóit, nemcsak a szerelmese­ket, de még a pecásokat is. Itt még a halak sem kapnak, biztos, hogy a békési zsilipnél van egy kis rés, és ott átszök­nek a tisztább vizekre. Ezekkel a szavakkal magyarázta barátom kisfia, akitől a halászat eredmé­nye iránt érdeklődtem minap. Lehet-e megoldást találni, vagy sem arra vonatkozóan, hogy a pi­szok és a bűz egy kis résen eltűn­jön, erre — mivel nem vagyok víz­ügyi szakember — feleletet adni nem tudok. Arra viszont, hogy ez a közkedvelt hely miért veszít népszerűségéből, azt hiszem, a fentiek alapján elég magyaráza­tot adtam. Nagyon sok szerelmes, pecás, nyugdíjas, kisgyermeket sétálta­tó édesanya és jómagam is sze­retném, ha újból a büdös víz partja helyett a Körös-part fo­­­­gadna, ha arra járok. Zing

Next