Orosházi Hírlap, 1970. július-szeptember (15. évfolyam, 76-114. szám)

1970-08-02 / 89. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek/ Terven felül 800 ezer téglát adhatna az I-es szám­ú gyár? ha... Az Orosházi I-es számú tég­lagyár 1968-ban és 1969-ben a kimagasló jó munka után el­nyerte a megtisztelő Élüzem cí­met. Itt őrzik a párt ötvenéves megalakulásának jubileumára indított munkaverseny első he­lyezettjének juttatott vörös zász­­lót is. A gyár dolgozóinak 95 százaléka már tavaly is szocia­lista brigádokban dolgozott, így az Élüzem cím mellé a Szocialis­ta üzem címet is elnyerték. Ez a gyár ma gondokkal küzd. Szentiványi Sándor gyárvezető kérdésünkre elmondotta, hogy ez az esztendő egyáltalán nem ked­vezett a téglagyártásra, ugyan­akkor a lakosság téglavásárlási igénye most olyan nagy, amilyen még soha sem volt. Érthető ez, mert az árvíz, és a belvíz nagy pusztítást végzett a lakóházak­ban és a melléképületekben. A megyei vállalattól olyan kérést tolmácsoltak a gyár dolgozóinak, hogy az árvízkárok és a belvíz­károk helyreállításához terven felül adjanak nyolcszázezer ége­tett téglát. Ez a felhívás olyan­kor hangzott el ,amikor a terv­től fél millió tégla gyártásával elmaradtak, így hát itt majd­nem másfél millió tégla terven­­felüli gyártásáról kell gondos­kodni a második félévben. Ho­gyan valósul ez meg, amikor je­lenleg is tizenhattal­ kevesebb­­ dolgozót foglalkoztatnak, mint amennyi szükséges lenne a gé­pek kezeléséhez. A téglagyár dolgozóinak 60— 70 százalékát a nyersgyártásnál foglalkoztatják. Kevés az auto­mata gép, így bizony a sáros, a poros és a nehéz munka java az üzemiekre hárul. Bennük vi­szont olyan nagy a kitartás és a szorgalom, hogy képesek lenné­nek a félmilliós hátrány behozá­sára és a nyolcszázezer tégla terven felüli gyártására, ha a­­ tisztább téglagyári munkához segítséget kapnának. A szárított vályogtéglát kazalba kellene rakni, hogy a nyersgyártás terü­­­­letet kaphasson. Ez az, ami ne­hezen megy. Bár tárgyalt a gyár vezetése a KISZ városi bi­­zottságával, kaptak is ígéretet, hogy az árvízkárok helyreállí­tásához szükséges 801­ ezer tég­la gyártásának segítéséhez tá­mogatást kapnak. Ebből azon­ban még semmi sem lett. Úgy volt, hogy július 26-án, vasárnap húsz KISZ-es téglagyári műsza­kot tart. Sajnos, az elmaradt. A nyersgyártás most azért nem ha­ladhat a kívánt mértékben, mert a 150 ezer tégla kiszáradva várja a kazalozást. Ehhez kellene a sürgős segítség! Az I-es számú téglagyár dol­gozói naponta két vagont raknak meg téglával és szállítják Fehér­­gyarmatra, Makóra, hogy minél hamarabb fedél alá juthassanak azok, akik feje fölül a víz azt elvitte. Városunkban az árvíz­károk helyreállítására igen je­lentős munkafelajánlások szület­tek. Jó lenne, ha ezeket a párt­­szervezetek, a KISZ-szervezetek és a szakszervezeti bizottságok nem hagynák feledésbe! Az I-es számú téglagyárban nem kívánják azt, hogy a dol­gozók társadalmi munkában se­gítsenek. Teljesítményük után a bért kifizetik, így hát azok a fiatalok, akik szombaton és va­sárnap jó szolgálatra vállalkoz­nak, még pénzt is kereshetnek. Üveggyári panoráma Ontják a konzervesüvegeket az üveggyári gépek, a felhasználók alig győzik a szállítást. A múlt héten még MTZ vontatóval is vitte valamelyik üzem. A kép középső részén az épület és az előtér között talán százezernél is több konzervesüveg várja a szállítást. Fotó: Demény I) pártvezetőség beszámolója • Munkabizottságok választása az augusztusi taggyűléseken Jelentős szakaszába érkezett Orosházán és az orosházi járás­ban a pártélet. A X. kongresszus előkészítésének jegyében au­gusztusban valamennyi alap­szervezetben számot ad a párt­vezetőség az elmúlt időszakban végzett munkáról, megválasztja azokat a munkabizottságokat, melyek a pártveztőség-válasz­­tást készítik elő, így az augusz­tusi taggyűléseken a pártszerve­zetek belső életének eddigi mun­kája szerepel napirenden. Valamennyi alapszervezetben gondosan készültek és készül­nek az augusztusi taggyűlésre. Júliusban a pártvezetőség fel­kereste a pártcsoportokat, be­szélgettek az üzemrészekben dolgozó kommunistákkal, véle­ményüket kérték a pártvezető­ség munkájáról, ugyanakkor ja­vaslatok is elhangzottak a párt­élet színvonalának növelésére. A pártvezetőség minden alap­szervezetben megvitatta a párt­­csoport-értekezletek tapasztala­tait, felhasználta azokat a veze­tőség beszámolójának szerkesz­tésénél és most taggyűlés elé tárják az eddigi munkát és a további feladatokat. Orosházán kilencvenkét, az orosházi járásban pedig hatvan alapszervezet életét frissítik, újítják fel az augusztusi taggyű­léseken, melyek holnap, hétfőn kezdődnek el. Orosházán a ke­reskedelem dolgozói, a járásban pedig Nagyszénáson és Csanád­­apácán nyitják a sort. A negyedik ötéves terv helyi feladatai az ÁFÉSZ igazgatósága előtt A harmadik ötéves terv so­rán tovább öregbítette kereske­dői hírnevét, rangját az Oros­háza és Vidéke Általános Fo­­­­gyasztási és Értékesítő Szövet­­­­kezet. A kitűzött üzletfejlesztési­­ politikát határidőre teljesítették, sőt megtették a szükséges intéz­­­kedéseket a negyedik ötéves terv­­ helyi feladatainak kidolgozására­­ is. Ezek szerint , amint Varga Antal, az igazgatóság elnöke mondotta, Orosházán és vidé­kén 650 négyzetméterrel nő az üzlettér 1975-ig. Ez valamennyi főépítkezéssel valósul meg. Az­­ üveggyár környékén bisztró és ABC-áruház épül. Ugyanilyen üzletteret kap a Birkás Imre lakótelep is. Szentetornyán új ABC-áruházat készítenek, Oros­háza I. kerületében pedig fel­újítják és az ABC-áruházak színvonalára hozzák a meglevő üzletet. A harmadik ötéves terv ide­jén 21 millió forintot fordítottak fejlesztési célokra. A negyedik ötéves terv időszakában 23,7 millió forintot irányoznak elő a kereskedelem fejlesztésére. Bónum bizonyít • A törzsterület remekel Határjárás az Új Élet Tsz-ben Ha vaha megírják az Új Élet Tsz történetét, akkor abba fel­tétlenül belekívánkozik a bónu­­mi rész is. Egykor ez a terület is az Új Élet Tsz-hez tartozott, csakhogy a szövetkezet születé­se körüli vajúdás annyira meg­viselte a bónumiiakat, hogy ki­váltak az Új Élet Tsz-ből és Kossuth Tsz címén új gazdasá­got hoztak létre. Annak idején testvériesen osztoztak. Elvezet­ték a teheneket, az üszőket, el­hajtották a lovakat és maguk­kal vitték a gazdasági szerszá­mokat. Később beolvadtak a Vörös Csillag Tsz-be. Tavaly kedvezőtlen körülmények ural­kodtak ebben a szövetkezetben s így 1970 tavaszán, a zárszám­adás jóváhagyása után elrendel­ték a tsz szanálását. Bónum így tért vissza az Új Élet Tsz-hez. Az emberek most nem vittek sem üszőt, sem te­henet, nem hajtottak lovat, a gazdasági felszerelés is elkopott, de magukkal vittek néhány mil­lió forint adósságot. Az Új Élet Tsz önálló brigád­területként kezeli a bónumi részt, melyen a bónumiak most bizonyítanak. Olyan szép a lu­cernájuk,­­ kukoricájuk, amilyet a Vörös Csillag Tsz gazdálkodá­sának időszakában egyszer sem tapasztaltak. Az emberek jóleső érzéssel mondták, hogy nem bánták meg visszatérésüket. Szántó Lajosné a múlt hónap­ban 1492 forintot keresett, Varga Antal pedig 800 forintot vitt haza. Varga Antal tavaly ugyanebben az időszakban 16 forintot kapott. Egy hónapi munka után ez bizony nem volt valami bőséges kereset. — Lehet itt többet is keresni — mondotta Varga Mihály, a szövetkezet elnöke — mivel a bónumiak most még csak a bi­zonyítás kezdetén állnak, — csak szokni kell a munkát. Mert egy kicsikét elszoktak a folyamatos munkavállalástól. A Vörös Csillag Tsz-ben tavaly minden harmadik nap után kaptak egy szabad napot. Hát nem is csoda, hogy ilyen körül­mények között bevételi hián­­nyal zárták az esztendőt. A szövetkezet elnöke a bónu­mi határrész megtekintése után a földvári üzemegységbe invi­tált, ahol 900 hold kukoricave­tést mutatott meg. Ennek a ha­tárrésznek csodájára járnak nemcsak a megyéből, hanem az országból is. A Martonvásári fajtájú kukoricák valóságos el­­dorádója a földvári üzemegy­ség. Amikor Várdai László gép­műhelyvezető meglátta a majd­nem három méter magas, kar­vastagságú növényzetet, felkiál­tott: — Jaj istenem! Mi lesz a gé­pekkel! Hát igen, mi lesz a gépekkel? Mert ide azután gép kell, ami­kor ez a kukorica beérik. Az ősz még messze van, a kukori­ca még sokat kinn alszik. A jelenlegi fejlettségéből azonban arra lehet következtetni, hogy az Új Élet Tsz földvári üzem­egységében az idén országos ter­mésrekordot állítanak fel kuko­ricából. A Tiszántúlon, a kuko­ricatermő országrészen talán nincs is párja az Új Élet Tsz kukoricájának! Szívet, lelket gyönyörködtet az, ami itt feltá­rul. Lám csak így is lehet gaz­dálkodni! D. K.

Next