Orosházi Hírlap, 1971. január-március (16. évfolyam, 1-37. szám)

1971-01-26 / 10. szám

Folytatódnak Kohl—Bahr megbeszélései Berlinben kedden folytatódik az NDK és az NSZK államtit­kári szintű eszmecseréje. Kohl, az NDK és Bahr az NSZK ál­lamtitkára, negyedik alkalom­mal találkozik egymással a múlt év novemberében megkez­dett véleménycsere-sorozat ke­retében. A legutóbbi találkozóra január 15-én Bonnban került sor. A bonni összejövetel után po­litikai megfigyelőkben az a véle­mény alakult ki, hogy sikerült elérni bizonyos formai előreha­ladást. Első ízben volt szó a ki­adott hivatalos közleményben arról, hogy legközelebb a két ország küldöttségei találkoznak egymással az államtitkárok ve­zetésével. Ez volt egyben az el­ső olyan összejövetel, amelyen már a legközelebbi találkozó időpontjában is megállapodtak. Bonni politikai körök nyilatko­zataiból a tárgyalások további rendszerességére lehetett követ­keztetni. Otto Winter, az NDK külügyminisztere pedig, még a bonni összejövetel előtt kifejezte reményét, hogy az NDK és az NSZK között gyümölcsöző tár­gyalásokra kerül sor a két or­szág kapcsolatainak nemzetközi jogi alapon történő normalizá­lásáról. Az NDK külügyminisz­terének kijelentése az államtit­kári szinten folyó tárgyalások napirendjének érdemi kiszélesí­téséről tanúskodott. Román lapok a magyar—román barátsági szerződés évfordulójáról Bukarest Valamennyi központi román napilap, — a Scinteia, Romania Libera, Munca, Előre — vasár­napi számában megemlékezik a magyar—román barátsági szer­ződés aláírásának 23. évforduló­járól. A szerződés, amely „szentesí­tette a két ország élenjáró, de­mokratikus, haladó erői és a két nép közötti régi internaciona­lista szolidaritási kapcsolatokat, egyúttal kifejezte, a szocializmus éveiben a Románia és Magyar­­ország között létrejött maga­­sabbrendű új kapcsolatokat és szilárd alapot képezet azok to­vábbi fejlődéséhez” —­ írja töb­bek között a Scinteia. A Román Kommunista Párt orgánuma méltatja az aláírás óta eltelt évek során a két or­szág kapcsolataiban bekövetke­zett fejlődést, hangsúlyozva, hogy a „baráti és szövetségesi kapcsolatok életképessége és szi­lárdsága a társadalmi rend kö­zösségén, a marxizmus—leniniz­­mus és a proletár internaciona­lizmus elvein, a kölcsönös tisz­teleten és megbecsülésen, a szo­cializmus, a béke és a haladás eszméiért folyó harc közös cél­jain alapul”. A Scinteia a szer­kesztőségi cikken kívül munka­társának magyarországi jegyze­teit közli a gazdasági élet kor­szerűsítésében elért eredmények­ről. Halmai kormány alakult Ugandában A kelet-afrikai Ugandában, dr. Milton Obote elnök távollétében, a hadsereg egy része megdöntöt­te a kormányt és az AFP fran­cia hírügynökségnek Nairobiból keltezett, az ugandai rádióra hi­vatkozó jelentése szerint Amin tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke a fegyveres erők harci tevékenységének segítségével ka­tonai kormányt alakított. Az AP­ hírügynökség arról szá­molt be, hogy a déli órákban is folyt a lövöldözés de az Oboté­­hez hű erők ellenállása gyen­gült. Brandt Párizsban 11.15 órakor megérkezett Pá­rizsba. Érkezésekor Brandt új­ságíróknak kijelentette, nagyon örül annak, hogy Párizsban van és bizonyos benne, hogy a meg­beszélések megszilárdítják és el­mélyítik a két ország kapcsola­tait. Az EGK közelgő újabb brüs­­­szeli ülése előtt Pompidou és Brandt megbeszélése igen jelen­tős.­­ A nyugatnémetek olyan nem­zetek feletti gazdasági intézmény létrehozását szeretnék, amely azonnal hozzákezdhetne olyan kérdések összehangolásához, mint amilyen a költségvetési, az infláció elleni vagy a foglalkoz­tatottsági politika. Franciaország ellenzi az ilyen terveket, mert véleménye szerint ez a nemzeti szuverenitás feladását eredmé­nyezné. Willy Brandt nyugatnémet­­ kancellár kétnapos tanácskozás­­á­ra hétfőn, magyar idő szerint, Súlyos zavargások Észak-Írországban Belfast Vasárnap este ismét súlyos zavargások voltak az Észak-Ír fővárosban, Belfast protestáns negyedében, a Shankill Road környékén. Mintegy három-négyszáz fő­nyi, többnyire fiatalokból álló csoport kövekkel hajigálta meg az autóbuszokat és a gépkocsi­kat, bezúzott több kirakatot. Megtámadtak egy rendőrségi épületet is a város egy másik részében. A rendőrség és a brit rend­­fenntartó csapatok körülzárták a negyedet. Megpróbálták szét­szórni a tömeget és megakadá­lyozni, hogy újabbak csatlakoz­­hassanak hozzá. A brit katonák gumilövedékekkel lőtték a tün­tetőket, éjfélig sem sikerült azonban helyreállítani a rendet. A zavargásokkal egyidőben, hatalmas robbanás történt a határmenti Enniskillen város­ban az egyik kormányhivatal előtt. A belfasti összecsapásokban egy tucatnyi rendőr könnyebben megsérült. Húsz-harminc sze­mélyt letartóztattak, többségük protestáns. Az utóbbi két hétben történt észak-ír megmozdulások felté­telezések szerint annak a kam­pánynak részei, amelynek célja, hogy Észak-Írország váljon ki az egyesült királyság keretéből. Izraeli igéret Jeruzsálem Az izraeli kabinet szokásos vasárnapi üléséről kiadott köz­lemény szerint az izraeli kor­mány folytatni kívánja a Jar­ring közvetítésével újrakezdő­dött eszmecseréket, illetve tar­tózkodni fog minden olyan lé­péstől, amely sérthetné ezeknek a tárgyalásoknak a folyamatos­ságát. A miniszterelnököt és a külügyminisztert felhatalmaz­zák, hogy fogalmazzák meg Iz­rael válaszát a Jarring nagy­követtől kapott arab javaslatok­ra. Tűzszünet Vietnamban Hanoi A Dél-vietnami Nemzeti Fel­­szabadítási Front főparancsnok­sága utasítást adott, hogy a front fegyveres erői a hold­új­év ünnepe alkalmából négy napra függesszék fel harci tevé­kenységüket. A tűzszünet helyi idő szerint január 26-án nulla órakor lép életbe és január 30- án nulla óráig tart. Szovjet—csehszlovák tárgyalások Moszkva Hétfőn Moszkvában tárgyalá­sok voltak Beonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Konsztan­­tyin Katusev, illetve Guntáv Husák, Lubomir Strougal és Vasil Bilak között. A szovjet és a csehszlovák vezető politikusok találkozója, amely a barátság, a szívélyesség és a testvéri kölcsönös megér­tés légkörében folyt le, kifeje­zésre juttatta, hogy Csehszlová­kia és a Szovjetunió nézetei és álláspontja teljes mértékben megegyezik a megvitatott kér­dések egész körét illetően. Gustáv Husák, Lubomir Strougal és Vasil Bilak hétfőn hazautazott. (MTI) India ünnepén Különös jelentősége van an­nak, hogy India nemzeti ünnepe nem az a nap, amikor alkot­mányjogilag függetlenné vált, hanem 1959. január 26. évfordu­lója — azé a napé, amelyen az ország független köztársaság lett és saját alkotmánya érvénybe lépett Január végét csupán egy hó­nap választja el február végétől , a köztársaság ünnepét attól a naptól, amikor a köztársaság népe legfontosabb állampolgári funkcióját gyakorolja: az urnák elé járulva megválasztja képvi­selőit, s rajtuk keresztül új kor­­mányát. Indiában a választás általános és titkos, nők és férfi­ak, gazdagok és szegények egy­formán, megkülönböztetés nél­kül szavaznak. Ebben az érte­lemben a választás valóban de­mokratikus: valamennyi játék­­szabályt betartják. Utoljára 1967-ben volt Indiá­ban általános választás és az al­kotmány szerint nem is kellett volna már az idén választaniuk. A körülmények azonban úgy alakultak, hogy a kormány ked­vezőnek látta a jelenlegi idő­pontot. Mindenekelőtt azért, mert Indira Gandhi az elmúlt hónapokban végrehajtott intéz­kedései, politikai lépései a leg­szélesebb támogatást biztosítják számára. Indira Gandhi ma an­nak az embernek a jogán kéri a választók szavazatát, aki álla­mosította a bankok jó részét, aki szakítani mert a nagytőke tá­mogatását élvező jobboldali pártvezérekkel, aki megfosztotta a maharadzsákat kiváltságaik­tól. Az indiai helyzet igen bonyo­lult. Fő jellemvonása, hogy míg a jobboldali pártok összefogtak Indira Gandhi megbuktatására, a baloldal pártjai között nin­csen egység, sőt az egyik szoci­áldemokrata párt kész volt a szélsőséges jobboldallal is össze­fogni Indira Gandhi ellen. Az az elhatározás, amit a miniszterel­nök bejelentett — mármint, hogy pártja egyedül lép fel a vá­lasztáso­kon, nem alakít semmi­lyen más párttal választási szö­vetséget — igen kockázatos lé­pés, amely kitűnő eredményt hozhat számára, esetleg azon­ban bukását okozhatja. Az a tény természetesen, hogy Indi­ra Gandhi ily módon elutasította egy — mindenekelőtt a kommu­nistákkal, de más baloldali pár­tokkal is szervezendő — koalí­ció gondolatát, nem jelenti azt, hogy szükségszerűen egymás el­len is fellépnek az Indira Gan­dhi vezetése alatt álló Kongres­­­szus és a kommunisták jelölt­jei. Az együttműködésre a vá­lasztás lebonyolítása rengeteg lehetőséget ad. A világ országai, népei India nemzeti ünnepén évről évre megemlékeznek a január 26-i évfordulóról. Ebben az évben azonban az India iránti érdek­lődés sokkal mélyebb és komo­lyabb. A választásokon nagyon sok dől el. Mind ez ideig a vá­lasztás Indiában voltaképpen azt jelentette, hogy a Komgres­­­szus Pártnak, amely monopol­­helyzetben van, alkalma adó­dott frissítésre, vezetői és kép­viselői cseréjére, bizonyos moz­gásra. Az 1967-es választás már a szó igazi értelmében választás volt — ekkor a Kongresszus je­lentősen veszített befolyásából. Azóta rendkívüli események so­ra történt — a Kongresszus Párt magja, Indira Gandhi vezetésé­vel kísérletet tesz a tömegek ro­­konszenvének visszahódítására, a kiábrándult, a Kongresszust tömegesen elhagyó választóik új­­ra-megnyerésére. A Kongresszus iránti bizalom forrása a nem­zeti függetlenségi harcban ját­szott szerepe, az, ho­gy függet­lenséget plusz társadalmi refor­mokat ígérte­k. A függetlenség megvalósult , a reformok el­maradtak. Ahogy múlt az idő s nem történt előrehaladás, úgy csökkent a bizalom. Sikerül-e Indira Gandhi kísérlete a Kongresszus feltámasztására — ez most a kérdések kérdése. Kalmár György ■Mikiataatna #••■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] Kormányválság az év elején és a nyáron, tartományi válasz­tások, sztrájkok, pártok közötti viták, politikai személyiségek rivalizálása, fasiszta és más szélsőjobboldali provokációk, áremelések, válás. Címszavak­ban így lehetnek összefoglalni az 1970-es év olaszországi ese­ményeit. Olaszország a NATO déli szárnyának talán a legfontosabb része. A munkásmozgalom szempontjából nem kevésbé je­lentős: Olaszországban műkö­dik a nem szocialista világ leg­nagyobb (jelenleg 1 609 090 tagot számláló) és legbefolyásosabb kommunista pártja. Az­ úgyne­vezett középbal kormánykoalí­cióban a kereszténydemokraták mellett a szocialisták a legfon­tosabbak. A szervezett dolgozók évről-évre nagyobb befolyást gyakorolnak a gazdasági és po­litikai életre; a szakszervezetek körében erősödnek az egységtö­rekvések. Olaszország a legkato­­likusabb ország: a katolikus egyház világkormánya, a Vati­kán Állam Róma területén van. Az egyház hatalma, befolyása olyan tény, amelyet egyetlen párt, egyetlen politikus sem hagyhat figyelmen kívül. Ezek azok a tényezők, ame­lyek indokolttá teszik az Olasz­ország iránti megkülönböztetett figyelmet. Római tartózkodásom napjaiban megpróbáltam össze­gyűjteni azokat a véleményeket és tényeket, amelyek segítségé­vel többé-kevésbé reális képet lehet alkotni a múlt év politi­kai folyamatairól és az idén várható eseményekről Ami a nemrég befejeződött 1970-es esztendőt illeti, habo­zás nélkül megállapítható, hogy a kormányzati bizonytalanság és a politikai stabilitás hiánya továbbra is a legjellemzőbb vo­nása a helyzetnek. E bizonyta­lanság gyökerei elég mélyen és időben messze vannak.­­Törté­nelmi visszapillantásra nincs mód, de azt föltétlenül meg kell említeni, hogy a tavalyi két kormányválság magyarázata a néhány évvel korábban egyesült szocialisták és szociáldemokra­ták boldogtalan együttélésé­nek megszűnésében, az 1969 nyarán történt pártszakadásban rejlik. A h­aVdai előretör­ ő szociáldemokraták, noha tömegbefolyásuk csekély, a ko­alíció fontos elemét alkotják — részben azért, mert vezetőiknek igen jó kapcsolataik vannak az olasz nagytőkével és az Egyesült Államok vezető köreivel, rész­ben meg azért, mert az ország jelenlegi köztársasági elnöke is szociáldemokrata. A magát Egy­séges Szocialista Pártnak nevező szociáldemokrácia az utóbbi időben a koalíció rossz­­­zelleme lett. Reakciósságában, atlanti elkötelezettségben, kommunis­tael­leness­égben túltesz a Ke­reszténydemokrata Párt egészén. A négypárti koalíció ma már két részből áll. Az egyik a mér­sékelt — és rengeteg belső baj­tól, széthúzástól gyötört — ke­reszténydemokrácia és az utób­bi időben határozottan baloldali politikát folytató szocialista párt, a másik oldal pedig „a válság pártja”, a szociáldemok­rácia és a kicsiny köztársasági párt, amely ugyancsak a vissza­húzó erőket képviseli a kor­mányzaton belül­ . A kormányon belüli viták egyik oka az is, hogy a több mint húsz esztendei halogatás után létrehozott tartományi ön­­kormányzat baloldali sikereket hozott. Az ország három kö­zépső tartományában, az úgy­nevezett vörös övezetben a kom­munisták vezetésével ,illetve részvételével alakult meg a tar­tományi végrehajtó bizottság (kormány). Egyes megyékben és városokban a szocialisták nem követték az országos formulát a „középbalt”, hanem a kommu­nistákkal és a proletárszocialis­­tákkal léptek szövetségre, ho­lott az erőviszonyok ezt n­em tették elkerülhetetlenné. To­vább fokozta a kormányon be­lüli és kívüli jobboldal ingerült­ségét, hogy a négypárti koalíció helyett kétpárti, keresz­tényde­mokrata — szocialista összefo­gás S­zületett Szardínia tarto­mányban és az ország gazdasági központjában, Milánó városá­ban. Kommunista követelés Ezek a fejlemények és a szo­cialista vezetők állásfoglalásai egyúttal azt is bizonyítják, hogy megalapozott a kommu­nistáknak az a követelése, hogy a középbal helyébe haladóbb kormányzat lépjen. Luigi Lon­go, a párt főtitkára év­­ végi üzenetében joggal hangsúlyoz­ta: a tények mind tisztábban mutatják, hogy mielőbb túl kell haladni a jelenlegi közép­bal politikát, és a legfontosabb és legsürgősebb problémák megoldása érdekében új és ha­ladóbb politikai egyensúly meg­­teremtésén kell munkálkodni. Ez azt jelenti — és nemcsak a kommunisták szerint —, hogy az egyensúlynak az összes bal­oldali erő hozzájárulásán és közreműködésén kell alapulnia, félretéve az abszurd és idejét­múlt kizárásokat. Longo szavai arra mutatnak, hogy az Olasz Kommunista Párt támogatja és előmozdítja a kü­lönböző baloldali erők összefo­gását, amit eddig is szorgalma­zott. Az előző időszakban azon­ban sokkal kevesebb reális le­hetőség volt erre az összefogás­ra, mint jelenleg és a következő egy-két évben. Todero Frigyes Következik: Amit nem lehet nélkül­özni Olaszországi jegyzetek Egy év, két kormányválság

Next