Ország-Világ, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-17 / 7. szám

Deköszöntött a hidegebb időszak s ezzel együtt a nyugati sajtó új. nagy influenza- u járványról ad hirt. Az influenza leküzdése világszerte nagy problémát okoz az orvos- tudománynak, hiszen ma már alig találni valakit ezen a földkerekségen, aki ne esett mlna át e sok kellemetlenséggel, nem egyszer szövődményekkel és életveszéllyel járó beteg­ségen. Csupán 1957-ben, a járványos -ázsiai influenza« dühöngése idején, a megbetegedések száma világviszonylatban elérte a több milliót. Érthető tehát, hogy az influenza leküzdé­sének problémája ma úgyszólván minden ember személyes ügye. Legfőbb ellenségünk az A és B vírus Az influenza és a 'hasonló jellegű meg­betegedések leküzdését rendkívül meg­nehezíti, hogy kórokozóinak száma csak­nem ötven. Ezek nem egyformán veszé­A szovjet üzemekben vUlamoskészülék segítsé­gével permetezik a jelentkezők orrába az in­fluenza elleni oltóanyagot lyesek és nem is egyenlő, mértékben ter­jedtek el. Legnagyobb veszélyt az úgyne­vezett A és B vírusok jelentik az emberi­ség számára. Megállapították, hogy ez a két vírus okozza az összes influenza meg­betegedésnek csaknem a felét. Az A vírus okozta például azt a három legnagyobb influenza-inváziót, amely 1889-ben, 1918- ban és 1957-ben söpört végig a világon. Amikor felfedezték a betegség kóroko­zóját, a tudósok behatóan megvizsgálták az emberi szervezetnek ezt az ádáz ellen­ségét. Megállapították, hogy a vírusok a felső légzőutafkban szaporodnak, ahonnan könnyen behatolnak a vérbe és különböző szövődményeket okoznak, köztük a leggya­koribbat és legveszélyesebbet: a tüdő- gyulladást. A szövődmények gyakran azért lépnek fel, mert a szervezet ellen­állóképessége a betegség folyamán nagyon legyengül. A vírus elleni küzdelem nehéz, de ko­rántsem reménytelen. Vannak eszközök, melyek alkalmazása gátolja az influenza terjedését, megkönnyíti a betegség lefolyá­sát. A Szovjetunióban — mint erről V. Zsdanov, a Szovjetunió egészségügyi mi­niszterhelyettese egy cikkében beszámolt — széles körben használják és szüntelenül tökéletesítik ezeket az eszközöket. A Szov­jetunió Orvostudományi Akadémiájának egyik speciális klinikája különböző tudo­mányos kutatóintézetekkel karöltve a szö­vődményeket megakadályozó antibiotiku­mokkal kombinált influenza-ellenes széru­mot állított elő, amelyet a beteget erősítő gyógyszerekkel egészítenek ki. A betegség megelőzésére oltóanyagot készítettek. Ez olyan legyengített vírusok felhasználásával készült, amelyek elvesztették kórokozó ké- pésségüket, de serkentik a védettség ki­fejlődését. »Oltás" — az orron át Influenza-ellenes vakcinával ma már nyolc-tízmillió szovjet embert oltanak be évente. Az oltóanyag minősége évről évre javul. Az influenza elleni küzdelemben A Szovjetunióban megindult nagy, influenza­ellenes offenzlva két »hadvezére«: N. Szergejev és F. Epstein professzor természetesen fontos szerepet játszik a jól megszervezett egészségügyi szolgálat és az egész lakosság ingyenes orvosi ellátása a Szovjetunióban. Az új influenza-ellenes ol­tóanyagot az orron át juttatják a szerve­zetbe. Ez az eljárás annyira egyszerű, hogy az »oltásnál« alig van szükség orvosi közreműködésre. Az influenza ellen indított nagy szovjet offenzíva már eddig is komoly eredmé­nyekkel járt. Az 1957-i világjárvány ide­jén például az influenza által előidézett halálozások arányszáma a Szovjetunióban jóval alacsonyabb volt, mint például Ang­liában vagy az Egyesült Államokban. A veszedelmes vírus ellen lankadatlanul küz­dő szovjet tudósok eredményes munkája azzal a reménységgel biztatja az emberisé­get, hogy az elmúlt századok nagy, pusz­tító járványaihoz hasonlóan rövidesen az influenzára is döntő csapást mérhetünk. L. T. z Amazonas vizén gyakran felhangzik a halászok elszömyedt kiáltása: -Pirayas, pirayas!...*' Mi történt? Órákon át vonták a halászok a hálóikat a folyó vízében. A hálók pattanásig megteltek és most, mikor a fogást éppen ki akarták emelni, megje­lent a gyilkos hal. Nincsen fegyver, a halá­szok tehetetlenül ülnek csónakjaikban. A víz vérvörössé válik, forr és buzog. Hirte­len csend támad... A halászok bevonják hálóikat — ezek azonban már üresek. Piraya a neve ennek a kis halnak, mely Dél-Amerika tropikus vizeinek legkegyetle­nebb lakója. Nagy rajokban található. Szája háromszögletű, fogai élesek mint a kés. Ki­szemelt áldozatát ügyesen közelíti meg még akkor is, ha az nála lényegesen nagyobb — jA gyilkol hal A vizek világának egyik legvérengzőbb ragadó­zója: a gyilkos piraya és végez vele. Amikor egy másik halra tá­mad, villanásszerűen levágja a farkát, majd széttépi tehetetlenné vált áldozatát. Megfi­gyelték, hogy a pirayák egymást is felfalják, ha egyéb préda nem akad. De elég bátrak ahhoz is, hogy a szarvasmarhát az Hatónál, a disznót a parton, de még a halászt is meg­támadják, mikor hálóját csónakjába akarja bevonni. A piraya abban különbözik a többi raga­dozó-haltól, hogy látszólag értelmetlen vér- mámorba esik. A közéjük került állatot néha másodpercekig nem bántják, amint azonban egyikük támadásba kezd, a véressé vált víztől szinte gyilkolási tébolyba esnek. Ilyenkor a környék olyanná válik, mint egy vérrel teli 'fazék és pillanatok múlva a meg­támadott marhából, disznóból, emberből nem marad más, csak a puszta csontváza. A 10 A TUDOMÁNY ÉS A TECHNIKA VILÁGÁBÓL sum no boaes ni« hu bio

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék