Ország-Világ, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1960-02-17 / 7. szám
A TUDOMÁNY ÉS A TECHNIKA VILÁGÁBÓL sum no boaes ni« hu bio Deköszöntött a hidegebb időszak s ezzel együtt a nyugati sajtó új, nagy influenzau járványról ad hírt. Az influenza leküzdése világszerte nagy problémát okoz az orvostudománynak, hiszen ma már alig találni valakit ezen a földkerekségen, aki ne esett mlna át e sok kellemetlenséggel, nem egyszer szövődményekkel és életveszéllyel járó betegségen. Csupán 1957-ben, a járványosázsiai influenza dühöngése idején, a megbetegedések száma világviszonylatban elérte a több milliót. Érthető tehát, hogy az influenza leküzdésének problémája ma úgyszólván minden ember személyes ügye. Legfőbb ellenségünk az A és B vírus Az influenza és ahasonló jellegű megbetegedések leküzdését rendkívül megnehezíti, hogy kórokozóinak száma csaknem ötven. Ezek nem egyformán veszélyesek és nem is egyenlő, mértékben terjedtek el. Legnagyobb veszélyt az úgynevezett A és B vírusok jelentik az emberiség számára. Megállapították, hogy ez a két vírus okozza az összes influenza megbetegedésnek csaknem a felét. Az A vírus okozta például azt a három legnagyobb influenza-inváziót, amely 1889-ben, 1918- ban és 1957-ben söpört végig a világon. Amikor felfedezték a betegség kórokozóját, a tudósok behatóan megvizsgálták az emberi szervezetnek ezt az ádáz ellenségét. Megállapították, hogy a vírusok a felső légzőutaikban szaporodnak, ahonnan könnyen behatolnak a vérbe és különböző szövődményeket okoznak, köztük a leggyakoribbat és legveszélyesebbet: a tüdőgyulladást. A szövődmények gyakran azért lépnek fel, mert a szervezet ellenállóképessége a betegség folyamán nagyon legyengül. A vírus elleni küzdelem nehéz, de korántsem reménytelen. Vannak eszközök, melyek alkalmazása gátolja az influenza terjedését, megkönnyíti a betegség lefolyását. A Szovjetunióban — mint erről V. Zsdanov, a Szovjetunió egészségügyi miniszterhelyettese egy cikkében beszámolt — széles körben használják és szüntelenül tökéletesítik ezeket az eszközöket. A Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának egyik speciális klinikája különböző tudományos kutatóintézetekkel karöltve a szövődményeket megakadályozó antibiotikumokkal kombinált influenza-ellenes szérumot állított elő, amelyet a beteget erősítő gyógyszerekkel egészítenek ki. A betegség megelőzésére oltóanyagot készítettek. Ez olyan legyengített vírusok felhasználásával készült, amelyek elvesztették kórokozó képességüket, de serkentik a védettség kifejlődését. »Oltás" — az orron át Influenza-ellenes vakcinával ma már nyolc-tízmillió szovjet embert oltanak be évente. Az oltóanyag minősége évről évre javul. Az influenza elleni küzdelemben természetesen fontos szerepet játszik a jól megszervezett egészségügyi szolgálat és az egész lakosság ingyenes orvosi ellátása a Szovjetunióban. Az új influenza-ellenes oltóanyagot az orron át juttatják a szervezetbe. Ez az eljárás annyira egyszerű, hogy az »oltásnál« alig van szükség orvosi közreműködésre. Az influenza ellen indított nagy szovjet offenzíva már eddig is komoly eredményekkel járt. Az 1957-i világjárvány idején például az influenza által előidézett halálozások arányszáma a Szovjetunióban jóval alacsonyabb volt, mint például Angliában vagy az Egyesült Államokban. A veszedelmes vírus ellen lankadatlanul küzdő szovjet tudósok eredményes munkája azzal a reménységgel biztatja az emberiséget, hogy az elmúlt századok nagy, pusztító járványaihoz hasonlóan rövidesen az influenzára is döntő csapást mérhetünk. A szovjet üzemekben vilamos készülék segítségével permetezik a jelentkezők orrába az influenza elleni oltóanyagot A Szovjetunióban megindult nagy, influenzaellenes offenzíva két »hadvezére«: N. Szergejev és F. Epstein professzor 10 L . T. Az Amazonas vizén gyakran felhangzik a halászok elszernyedt kiáltása: -Pirayas, pirayas!...*" Mi történt? Órákon át vonták a halászok a hálóikat a folyó vízében. A hálók pattanásig megteltek és most, mikor a fogást éppen ki akarták emelni, megjelent a gyilkos hal. Nincsen fegyver, a halászok tehetetlenül ülnek csónakjaikban. A víz vérvörössé válik, forr és buzog. Hirtelen csend támad... A halászok bevonják hálóikat — ezek azonban már üresek. Piraya a neve ennek a kis halnak, mely Dél-Amerika tropikus vizeinek legkegyetlenebb lakója. Nagy rajokban található. Szája háromszögletű, fogai élesek mint a kés. Kiszemelt áldozatát ügyesen közelíti meg még akkor is, ha az nála lényegesen nagyobb — j A gyilkos hal és végez vele. Amikor egy másik halra támad, villanásszerűen levágja a farkát, majd széttépi tehetetlenné vált áldozatát. Megfigyelték, hogy a pirayák egymást is felfalják, ha egyéb préda nem akad. De elég bátrak ahhoz is, hogy a szarvasmarhát az Hatónál, a disznót a parton, de még a halászt is megtámadják, mikor hálóját csónakjába akarja bevonni. A piraya abban különbözik a többi ragadozóhaltól, hogy látszólag értelmetlen vérmámorba esik. A közéjük került állatot néha másodpercekig nem bántják, amint azonban egyikük támadásba kezd, a véressé vált víztől szinte gyilkolási tébolyba esnek. Ilyenkor a környék olyanná válik, mint egy vérrel telifazék és pillanatok múlva a megtámadott marhából, disznóból, emberből nem marad más, csak a puszta csontváza. A vizek világának egyik legvérengzőbb ragadozója: a gyilkos piraya