Ország-Világ, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-28 / 13. szám
Jelentkezett a Petőfi Sándor utcai férfi Lapunk ez évi hetedik számában megjelent néhány kép, »Budapest, 1945« címmel. Az egyik kép háttere: a romos, kiégett Petőfi Sándor utca. Egy férfi és egy asszony halad az úton, összekarolva. * Michnay Endrét ismerősei hívták telefonon. — Bandi, láttad, megjelentél az Ország-Világban. — Igazán, és hogy tetszem? — kérdezte nevetve Michnay Endre, aki tréfára vette a dolgot. De elkomolyodott, amikor meglátta a 17 évvel ezelőtt készült, számára eddig ismeretlen képet. A képen önmagát és édesanyját... Régi, vastag falú ház a Zrínyi utca 14, az egykori Magyar Cukoripar RT épülete. Belvárosi, veszélyeztetett lakásából ide költözik át a Michnay család. A férfi, édesanyja és Zsuzsi, a fiatalasszony. 1945 január 18-án az épületben kigyullad egy raktár. Menekülniük kell. A férj, a mama és a kiskutya előresiet a Molnár utcába. Törmeléket tapos a lábuk a Petőfi Sándor utcán. A meggyötört kiskutya fél. Feszíti a pórázt, remegve lapul a földhöz. Anyuka belekapaszkodik Bandi karjába. Az egyetlen jó... hogy itt van a nagy fia, aki gyengéden vezeti őt. Mert anyukát vezetni kell, hályog borítja a szemét. Mit is csinálna Bandi nélkül ebben a rettenetes, bizonytalan világban? Egyként megy a két ember, és a férfi kezében, előttük úszik a kisbőrönd. A szimbólummá vált kisbőrönd, melybe ijesztő tárgyilagossággal csomagoltak be néhány holmit arra az esetre, ha minden más elpusztulna ... Fehérnemű ... gyógyszer ... tű, cérna... Jaj, azok a rettenetes kis bőröndök! Az emberi életkörülmények, a személyi tulajdoni utolsó kis patentzáras végvárai... * Amíg a háborúra emlékezünk, békéről duruzsol a cserépkályha a sarokban. Michnay Endre a karázsszékben írd, mellette Zsuzsi, a felesége. A háború, az ostrom, a felszabadulás napjairól beszélnek. Arról, hogy esküvőjükön — 1944 novemberében — légiriadó szirénája bőgött nászinduló helyett.. . Világosodnak a képek: a mához érkezünk. S ahogy a jelen dolgairól szólunk, egyre gyakrabban hangzik el egy név: Zsuzsika. Michnay Endre főkönyvelő az újpesti Fémötvöző Vállalatnál, felesége az Eletroimpex idegennyelvű levelezője. Mindez csupán azért érdekes és fontos, hogy Zsuzsikának... hogy Zsuzsikáért... Viharosan csönget, és megérkezik. Tizennégy éves, szép, nyúlánk lány. — A háborúról beszélgettünk, Zsuzsi. Mondd, milyennek képzeled te a háborút? — kérdem. — Én... én nem szoktam a háborúra gondolni! Hát persze ... Zsuzsinak szerencsére egészen más gondjai vannak. Iskola, nyelvóra, tenisz. Hetenként háromszor edzésre szalad a Dózsába — van már egy maréknyi érme is. Az apa meséli, hogy Zsuzsi nemrég féktelenül ugrált a lakásban, s ő m megkérdezte: — Mi lett, Zsuzsikám, miért ugrálsz? — Csak úgy! Csak ... — De mégis, miért? — Mert olyan jó...! Zsuzsi mindennek örül. A sütemény ízének, az új ruhának, a pálya piros salakjának. Az életnek , a békéinek. A békének, amelyre vágyakozva gondolt tizenhét évvel ezelőtt a felszabadulás napjaiban az a gondterhelt arcú férfi az öszszezúzott Petőfi Sándor utcán. Némethi Györgyi Tizenhét évvel ezelőtt, a mamával a Petőfi Sándor utcában ... és ma otthonában — kislányával Zsuzsikával (Ács Irén felv.) Hogy bízzanak bennünk Olyan az egész, mint egy mese, csak nem úgy kezdődik, hogy »hol volt, hol nem volt..Hétköznapi történet, de érdemes feljegyezni Pár héttel ezelőtt riport jelent meg az Ország-Világban egy öregasszonyról, akinek vannak gyermekei és mégsincsenek, mert nem sokat törődnek a mamával. — Keserves lehet a néni élete — csóválta a fejét Arany Ilonka, az Eötvös gimnázium I/B. osztályos tanulója. * — Keressünk egy ilyen nénit — vette át a szét Rozsnyói Beáta. S annak mi leszünk az unokái... Az egész osztály! És a gyerekek elindultak — nagymamát keresni. Nem kellett messzire menniök. A Szív utca egy öreg házában rátaláltak Kicsenyédi Róza nénire, aki magányosan éldegél kicsi szobájában. Mosónő volt egész életében s ma, öregkorában is más, takarít, mindig másoknak. Hogy örüljenek a tiszta lakásuknak, szép ruhájuknak. És miközben örvendeznek, róla bizony megfeledkeznek. S most négy csillogó szemű, vidám kislány *Nagyanyó- meg az unokái___ (Fotó MTI, Patkó Klári)