Ország-Világ, 1963. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-03 / 11. szám

»... vidéki parkban, a színház körül, hol lant és pálma áll az ormon, sokszor megálltunk, a magasba nézve, s szemed tiszét magamban hordom, amint a vers kiült az ajkadon .. .« Takáts Gyula: »Egyre fényesebben­ c. verséből M­árcius elseje zimankós előestéjén járom Kapos­vár utcáát; jeges szél szisszen, átfagyott motor zihál a sarkon, a munkából hazasiető emberek lélegzetének sűrű párája száll. A megyei tanácsháza előtt, a templom előtt, a Rippl-Rónai Mú­zeum előtt mind ritkábban toppan­nak már a léptek. A város szélén, a Latinka Sándor tsz földjei hóba­­fagyva szendereg­nek, csupán a konyhakertészet melegágyaiban zöl­dellnek a piciny sa­látá­­s káposzta­palánták. Két vál­las, deres bajuszú, magyar szavú bol­gárkertész — Dan­­csev Péter és Bog­danov Tódor — mielőtt hazaindul­na, a leszálló ho­mályban még egy­szer végigjárja a féltett ágyakat, színházba készülőd­nek, bérletük van s az esti előadást, családostól el nem mulasztanák... A Csiky Ger­gely Színház főbe­járata nyitva már. Félévszázados a színház, valaha a városatyák, ami­kor az építész meg­kérdezte tőlük, hogy Thália kapos­vári hajléka milyen stílusú legyen, ba­rokk, román vagy gót — azt felelték, mindegy az,­ csak nagy legyen és dí­szes, nagyobb és cifrább, mint a pé­csieké. így történt, hogy fura, szecesz­­sziós és b­omba nagy lett a színház s amíg a 120 ezer lakosú Pécsnek 700 személyes nézőtere van, addig a 45 ezer lakosú Kaposvárott 900 ülőhely várja a nézőket. Régóta tervezik a színház fel­újítását, de hát enre még intem került sor, viszont 900 új szék elkészült­­, s több mint két éve porosodik a padláson. (Nyolcszázezer forintba kerültek azok a haszontalanul heverő székek!) Antigone és a többiek. Peter Karvas szlovák író drámájának előadását néztem végig ezen az estén. Szophoknész antik tragé­diájának famotívuma csillan meg Karvas klasszikus ihletésű művében. A fasiszta lágerpa­rancsnak nem engedi eltemetni a halálra vert lágerlakó holttes­tét. A foglyok, a cseh, szlovák, a görög ellenállás bebörtönzött, megkínzott hősei szembeszáll­­nak a zsarnoki hatalommal, s erkölcsi erejükkel halálukban is legyőzik az embertelenséget. A költői hangvételű színművet Hortobágyi Margit rendezte, ki­tűnően. Szlonka Márta és Vi­­rágh Ilona tehetséggel szólaltat­ta meg a darab női figuráit Korándy Dénes egy SS-szörnye­teg, Fellár István egy hősies lel­kű munkás, Baranyi László egy őrületbe kergetett tanár szere­pében — megrendítően hiteles volt. A fiatal Szokolay Ottó vi­szont valamiféle bonvivánt ját­szott, egy meggyötört, hős ellen­álló helyett. Ugyancsak félreér­tette szerepét két jó képességű színész: Csihák László és Holl János is.­Az előadás legérettebb, legsou­setibb — bár helyenként egyenetlen — alakítását Bálint György nyújtotta. A lágerpa­rancsnok Hauptsturmführer sze­repét pszichológiai átéléssel dol­gozta ki, megmutatva e gyűlö­letes figurában a vadállati hit­ványság hol képmutatón el­lágyuló, hol a fasizmus paroxiz­­musában tomboló vonásait. A súgóról, Négy­ess­y Mátyás bácsiról is szólni kell. Ő a leg­öregebb a társulatnál: 75 éves, és ötven esztendeje egyfolytá­ban gyakorolja hivatását. — Márkus Emíliának, Gál Gyulának, Bajor Gizinek súgtam én... — mondja büszkén — Ódry Árpád, Rózsahegyi, Csor­­tos figyelt rám szerepmondás közben... Több mint húsz Shakespeare darabot csaknem kívülről tudok. Mammutcsontok, jégkori raj­zok, páncélok, kandasárok, ko­­váspuskák, festmények, ódon könyvek között találom másnap, a Rippl-Rónai Múzeum igazga­tóját, Takáts Gyulát, _Somogy­­ország kitűnő költőjét? – em­lékezik Kaposvár nagy szülöt­teiről: Zichy Mihályról, Kunfi Lajosról, Latinka Sándorról... S törökvil­ágról, kuruclázadás­­ról, várurakról, pásztorokról, betyárokról beszél, így hát egy ideig Kaposvár múltja kí­sér visszafelé a hosszú, fagyos úton sikló gépkocsiban. De az­tán ... elönti gondolataimat az áradó jelen, a város pezsgő, fej­lődő kultúrélete... Barát Endre A Hadnagy: Szokolay Ottó és Tonka: Szlonka Márta :­Ez is művészet ám!... — mondja Dancsev Péter bolgárkertész — az ilyen gyenge palántákat hóban, fagyban felnevelni . ..« Virágh Ilona a Rippl-Rónai múzeumban (ifj. Schmer Alfréd felvételei) 19

Next