Ország-Világ, 1964. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-15 / 16. szám
— A JUBILÁLÓ RENATO CUTTUSO — socialista festő vagyok, »szocialista« azonban nem stílusomra, képeim megfestésének módjára vonatkozik. Szocialista vagyok, mert érző és gondolkodó embernek tudom magam és mert a szocializmus, korunk eszménye. És én koromat kívánom szolgálni... — Renato Guttuso vallott így, abból az alkalomból, hogy Pármában megnyílt műveinek gyűjteményes kiállítása. A kiváló festő és rajzoló — akinek izgalmasan modern művészetét éppen tíz éve Budapesten megrendezett kiállításán mi is megismertük — harminc éve alkot, legalábbis a nyilvánosság számára. Mert az 52 esztendős mester már 35 esztendővel ezelőtt, diákkorában is tehetségesen kezelte az ecsetet és a grafitot: szenvedélyes színeivel és nyugtalan formáival meghökkentette tanárait. A meghökkentőből azonban ébresztővé lett. Eleinte a különböző képzőművészeti »izmusok« zűrzavaros ábráival tiltakozott a fasizmus hamis rendje és hazug harmóniája ellen. Amikor azonban — 1939-ben — megismerte Picasso »Guernicá«-jának reprodukcióját, ő is érthető jelképekkel kívánt küzdeni a fasizmus és termőtalaja, az imperializmus ellen, így ért el az 1940 és 43 között az Ellenállásban is résztvett művész a realizmusig. Guttuso — akinek valóságlátását gazdagítja indulatainak olaszos izzása, látomásainak mély pátoszú ábrázolása is — meglátta és színekben, formákban kifejezte az olasz élet fényeit és árnyait. Észak-Olaszország munkásainak öntudata és a Dél testi-lelki nyomorúsága, Róma, Milánó, Palermo sugárzása, az olasz ég kéksége, a Földközi-tenger ősi-új hullámverése, szelíd és büszke, szép és bátor arcok villannak fel három évtized Guttusoképein. A művész most fejezte be DanteIsteni színjátékának illusztrálását, modern formák közepében jelenítve meg az újkort teremtő költő látomásait. S a sokszínű műben ott van egy fekete szemű, már őszülni kezdő hajú, töprengésre hajlamos férfi arca is. A festőé, akinek tekintete érdekesebbé teszi környező világát, s aki a maga varázsló pillantását is meg tudja jeleníteni keze, szeme, szíve, esze édes gyermekeiben, képeiben, mosolyognak a »mesteri »Keresztrefeszítés«. Renato Guttuso 1941-ben festett alkotása, amely miatt a »Regime fascista« című lap — és maga a fasiszta rezsim — »akasztani való hazaárulá»-nak nevezte. Az egyház hivatalosan indexre tette a képet, amely szenvedélyes erővel támadja a népet keresztrefeszítő fasizmust. 17