Ország-Világ, 1964. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-15 / 16. szám

— A JUBILÁLÓ RENATO CUTTUSO — socialista festő vagyok, »szocialista­« azonban nem stílusomra, képeim megfestésének módjára vonatkozik. Szocialista vagyok, mert érző és gondolkodó embernek tudom magam és mert a szocializmus, korunk esz­ménye. És én koromat kívánom szolgál­ni... — Renato Guttuso vallott így, abból az alkalomból, hogy Pármában megnyílt műveinek gyűjteményes kiállítása. A kiváló festő és rajzoló — akinek izgalmasan mo­dern művészetét éppen tíz éve Budapes­ten megrendezett kiállításán mi is megis­mertük — harminc éve alkot, legalábbis a nyilvánosság számára. Mert az 52 eszten­dős mester már 35 esztendővel ezelőtt, diákkorában is tehetségesen kezelt­e az ecsetet és a grafitot: szenvedélyes színei­vel és nyugtalan formáival meghökken­tette tanárait. A meghökkentőből azonban ébresztővé lett. Eleinte a különböző képzőművészeti »izmusok« zűrzavaros ábráival tiltakozott a fasizmus hamis rendje és hazug harmó­niája ellen. Amikor azonban — 1939-ben — megismerte Picasso »Guernicá«-jának re­produkcióját, ő is érthető jelképekkel kí­vánt küzdeni a fasizmus és termőtalaja, az imperializmus ellen, így ért el az 1940 és 43 között az Ellenállásban is résztvett mű­vész a realizmusig. Guttuso — akinek va­lóságlátását gazdagítja indulatainak ola­szos izzása, látomásainak mély pátoszú áb­rázolása is — meglátta és színekben, for­mákban kifejezte az olasz élet fényeit és árnyait. Észak-Olaszország munkásainak öntudata és a Dél testi-lelki nyomorúsága, Róma, Milánó, Palermo sugárzása, az olasz ég kéksége, a Földközi-tenger ősi-új hul­lámverése, szelíd és büszke, szép és bátor arcok villannak fel három évtized Guttuso­­képein. A művész most fejezte be Dante­­Isteni színjáték­­ának illusztrálását, mo­dern formák közepében jelenítve meg az újkort teremtő költő látomásait. S a sokszí­nű műben ott van egy fekete szemű, már őszülni kezdő hajú, töprengésre hajlamos férfi arca is. A festőé, akinek tekintete ér­dekesebbé teszi környező világát, s aki a maga varázsló pillantását is meg tudja je­leníteni keze, szeme, szíve, esze édes gyer­mekeiben, képeiben, mosolyognak a »mester­i »Keresztrefeszítés«. Renato Guttuso 1941-ben festett alkotása, amely miatt a »Regime fascista« című lap — és maga a fasiszta rezsim — »akasztani való haza­­árulá»-nak nevezte. Az egyház hivatalosan indexre tette a képet, amely szenvedé­lyes erővel támadja a népet keresztrefeszítő fasizmust. 17

Next