Ország-Világ, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-27 / 4. szám

K Tarik Fauda egyiptomi újságíró interjúja az Egyesült Arab Köztársaság budapesti nagykövetével airóban töltött szabadságának idején alkalmam volt találkozni Mohammed Ibrahimmal, az Egyesült Arab Köztársaság magyarországi nagykövetével. Kérdésemre: hogyan fejlődnek az EAK és Magyarország között fennálló kapcsolatok az együttmű­ködés különböző területein, a nagykövet úr a következőket válaszolta. — A legjobban az segíti elő kapcsola­taink fejlődését, hogy köztünk és a magyar nép között sok a hasonlóság. A magyar fő­várost, Budapestet, ugyanúgy szeli ketté a Duna, mint Kairót a Nílus. A magyar nép szereti a zenét és vidám kedvű, csakúgy, mint mi. A magyar ember szívélyes és jó­szívű, bátor, büszke hazájára és történel­mére. Ez a nép, hasonlóan hozzánk, kül­földi uralom alatt szenvedett. A két nép közti közös vonásokból következik, hogy hamar létrejön közöttük az egyetértés. — Magyarország is nagy sikereket ér el az iparfejlesztésben. Magyar mérnökök és munkások készítették azokat a Diesel-moto­rokat, folyami uszályokat, amelyeken fosz­fátot, vasúti termékeket és autóbuszokat szállítunk. A magyarok hidakat és erőmű­veket építettek számunkra. A nagykövet a továbbiakban elmondotta, hogy a két ország közti kereskedelmi kap­csolatok állandóan erősödnek. — A magyarok — mondotta — kifejez­ték azt a készségüket, hogy együttműköd­jenek velünk a második ötéves terv célki­tűzéseinek megvalósításában. — Magyarországon örömmel üdvözölnek mindent, ami arab, legyen az fényképkiál­lítás, film, részt veszünk Magyarországon rendezett kiállításokban, és különösen me­legen fogadnak mindent, ami az arab vagy ókori egyiptomi kultúrához kapcsolódik.­­ A magyar újságok állandó figyelem­mel kísérik az arab világban, lejátszódó eseményeket és sok cikket is közölnek azokról. Ez arról tanúskodik, hogy széles ismeretekkel rendelkeznek és igyekeznek tiszta képet festeni a világban lejátszódó eseményekről. Ezek a cikkek teljes mér­tékben eltérnek azoktól a tudósításoktól, amelyeket az imperialista sajtó közöl. Mindez arról beszél, hogy Magyarországon megértik és értékelik politikánkat, népünk törekvéseit és céljait. Úgyszintén rokon­­szenvvel viseltetnek az elnök úr irányá­ban, akit az ide látogató magyarok mindig igyekeznek a saját szemükkel is meglátni, és remélik, hogy részük lesz abban a sze­rencsében, hogy Abdel Nasszer ellátogat hazájukba is. — Érdekes színfoltja Magyarországnak az ottani sportélet. Ebben az országban sportnemzedékek váltják egymást hosszú sorban. Ez természetszerűleg visszatükrö­ződik a legutóbbi olimpiai játékok ered­ményeiben is, ahol Magyarország a hatodik helyet foglalta el a nemzetek ranglistájá­ban. — Elég, ha az ember kimegy nyáron a Duna partjára, és máris megszámlálhatat­lan úszó, evező, sétáló ember veszi körül. — Érdekes az ifjú nemzedék nevelése is... Ha reggeli órákban elmegy az Ope­raházba, megláthatod, hogy az épület tele van kisgyermekekkel, akik nevelőik kísé­retében igyekeznek már kiskoruktól ma­gukba szívni a művészet iránti szeretetet. A kisgyermekek az előadások alatt tudják, hogyan kell viselkedni, úgy, mint apjuk, mint a felnőttek, akik mélyen tisztelik és csodálják a művészetet. — Megtekintettem az Operaház balett­együttesét, amely a legcsodálatosabb mű­vekből válogatja ki táncszámait. Nemegy­szer láttam az együttestől sok, ragyogóbb­nál ragyogóbb művet. — Magyarország mindig készségesen rea­gál különböző kéréseinkre. Kértük pl., hogy a magyar néphadsereg Honvéd labdarúgó­­csapata vegyen részt a légierőnk napja al­kalmából rendezett ünnepségeken. A ma­gyarok nyomban, mindenféle kikötés nél­kül, kedvezően válaszoltak kérésünkre. És amikor kértük, hogy küldjenek labdarúgó- és vízilabda-edzőket, ugyancsak pozitív vá­laszt kaptunk. Megkérdeztem a nagykövet urat, hány egyiptomi diák tanul Magyarországon. — Nem a diákok száma a lényeg — mondja a nagykövet —, hiszen a diákok cseréje csupán kis része a kulturális egyezmény alapján létrejött együttműkö­désnek, mely sok más területre is kiterjed. Pl. megállapodás jött létre a kairói Kafr El Saikh és a Sebin-el-Kom egyetemek, va­lamint az illetékes magyar szervek között, hogy kölcsönösen diákokat küldenek egy­éves időtartamra, üzemi és mezőgazdasági gyakorlatra. Ugyanakkor sok diák jön hozzánk Ma­gyarországról azért is, hogy zenénket, kép­zőművészetünket tanulmányozza. Az arab diákok eredményeit az EAK és Magyaror­szág nevében ismerik el hivatalosan az il­letékes szervek. Íme így fejlődik a két or­szág közötti kulturális együttműködés. ( Megjelent aZ­AKN­EK SAA című egyiptomi lapban) A Dunától a Nílusig Mohammed Ibrahim az Egyesült Arab Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából rendezett fogadáson Kállai Gyulával, a kormány elnökhelyettesével .

Next