Ország-Világ, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 1. szám

É­ppen akkor kerestem fel Pet­rovszkij akadémikust, a Kí­sérleti Sebészeti Intézet vezető­jét, amikor befejezte a huszon­­harmadik bonyolult szívoperá­cióját Négy órát töltött a mű­tőasztal mellett, súlyos reumá­tól megtámadott szívbillentyű helyébe mesterséges billentyűt varrt be, amelyet az intézet or­vosainak közreműködésével ké­szítettek. Magyarországon jól ismerik és szerettei emlékeznek vissza a neves szovjet sebészre, Borisz Petrovszkijra. Két éven át a Budapesti Egyetemi Klinikai Se­bészet vezetője volt. Ma is tisz­teletbeli tagja a Magyar Orvo­sok­­Egyesületének. — Nagyon szép emlékeim vannak Magyarországról — mondotta Petrovszkij professzor —, gyönyörű ország, népe tehet­séges, muzikális és nagyon köz­vetlen. A kultúra magas szín­vonala az élet minden területén szinte tapintható. — Azokban az években, ami­kor Budapesten éltem, sok vá­rosban operáltam és tartottam tudományos előadást. Jártam Debrecenben, Szegeden, Pécsett és Miskolcon. — Az általam vezetett klini­ka munkájáról magyar és orosz nyelvű tudományos munkák je­lentek meg. Kiadták Magyaror­szágon a »Véredények sebésze­tet, valamint­ más monográfiái­mat is. A magyar sebészek né­pes csoportja dolgozott mellet­tem a klinikán, hűséges segítő­társaim voltak. Így többek közt: Rubányi, Szántó és Littmann professzorok. — Az első magyarországi ope­rációm egy nyelőcsőrák és egy szívoperáció volt. Részt vet­tem a magyar traumatológiai és egy vérátömlesztő intézet meg­szervezésében. Belekapcsolód­tam abba az aktív küzdelembe, amelyet a tetanusz ellen foly­tattunk. A merevgörcs nagyon gyakori Magyarországon, mert a talaj erősen szennyezett . Éppen most fejeztem be és küldtem el Budapestre, az or­vosi szaklap számára a nyelő­cső sebészetéről írt cikkemet Jelenleg két aspiráns dolgozik mellettem, mindketten a ma­gyarok. Nem is olyan régen Rusznyák István barátomat üd­vözölhettem Moszkvában. A professzor szekrényéhez ve­zetett és megmutatta magyar emlékeit Az egyik polcon spi­rituszba tett szív, mellette egy bányászlámpa, amelyet a salgó­tarjáni bányászok ajándékoztak neki. A budapesti klinikának szoros kapcsolata volt ezzel a várossal, és a professzor gyak­ran járt ide operálni. A szekrény mellett, a falon a budapesti klinika nagyméretű fényképe függ. Borisz Petrovszkij így búcsú­zik: — Az első adódó alkalommal szívesen megyek újra Magyar­­országra, kérem, adja át az Ország—Világ olvasóinak szív­ből jövő újévi jókívánságaimat, magyar barátaimnak sok sikert kívánok alkotómunkájukhoz, a pácienseiknek jó egészséget és sok boldogságot az új évben. — Üdvözlöm Rusznyák Ist­ván, Rubányi Pál, Szántó György, Szántó Kati, Littmann Imre barátaimat és a többi kol­légát, sok szerencsét, boldogsá­got kívánok a magyar népnek. Rita Kom Btszétye és PETROVSZKIJ profetszoccal Moszkvában Magyarországról Petrovszkij professzor operáció közben (MTI Fotó felv.) ESTE I TURM NEMZETKÖZI IFJÚSÁGI TÁBOR, HORNY SMOKOVEC, 1964 N­elly Antalová kassai születésű kislány, kitűnően beszél magyarul. De nem­csak magyarul, hanem angolul, olaszul és spanyolul is. Az Idegen Nyelvek Főiskolá­jára jár Prágában. Jelenleg ő a tábor ve­zetője, s fontos tisztjének tudatában ma­gyaráz. — A CSSZM, a csehszlovák if­júsági szer­vezet 1957-ben nyitotta meg a nemzetközi tábort, amely, sajnos, máig is az egyetlen ilyen jellegű intézmény a Tátrában. Négy évig csak sátrak álltak itt, 1962-ben azon­ban már elkészültek a kőépületek, s jelen­­eg 240 személy részére nyújtanak kényel­mes szállást A CSSZM utazási irodája egy­re több országgal veszi fel a kapcso­latot, s így a tábor rendszeres vendégei, a háziakon kívül, a magyar, német, oszt­rák, angol és francia fiatalok. A diákzenekar — cseh kiadású Beatles — mélabús angol számba kezd. Nelly, előbbi komolyságára rácáfoló szeleburds­­ággal ugrik fel az asztaltól, s a mikro­­m­hoz siet. Tökéletes a kiejtése, de a kel­eténél egy kicsivel hangosabban énekel. Szerintem idegen tőle a mélabú ... (FOLYTATÁS A 5. OLDALON)

Next