Ország-Világ, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-06 / 1. szám
A tágas, modern vonalú étkezőhelyiség esti kivilágításban ragyog. Az asztaloknál sok magyar ül, reggel érkeztek, s első estéjüket töltik a táborban. Az ajtó körül nagy halom bőrönd, s néhány, a zene ritmusára toporgó német turista — az autóbuszt várják, amely az állomásra fuvarozza őket. Ugyanezzel a csoporttal érkezik majd egy francia üdülőcsoport. A távozni készülő németeket könnyű szóra bírni, szívesen mesélnek a tábor életéről. Elmondják, hogy a Tátra bűvöletében szinte minden megnézhetőt látni akartak, felsorolják a nehéz hegyi túrákat, s ezt bizony még hallgatni is fárasztó. Érthetetlen, hogyan maradt erejük két túra között kosárlabdázni, futballozni, röplabdázni, pingpongozni, esetleg aludni is... Az első estés magyarok megilletődöttek, néhányuk szemében könny csillog. De erről a szakács tehet,aki valami jó, »►hazai paprikás ízzel« akarta meglepni honfitársainkat. Sikerült! A lányok izgatottan sugdolóznak. Nem nehéz kitalálni — alig várják már, hogy megérkezzen a francia csoport. Módpihenő felett kíváncsiak, kiknek a társaságában fogják eltölteni az elkövetkezendő hetet Nelly, aki időközben visszatért az asztalhoz, táborvezetői méltóságát most már végképp levetkőzve, tovább mesél: — Prágában, a főiskolán működik egy kultúrcsoport, s ott a dressz-zenekar szólistája vagyok. Nagyon szeretek énekelni és gitározni is ... Befut az autóbusz. A németek ki-, a franciák betódulnak. Lerakják csomagjaikat, s mint éhes farkasok, szállják meg az asztalokat. Mulatva nézegetjük a lányok arcán kirajzolódó, mélységes csalódást. A franciák nagyon helyes, gyerekek, de kevés kivétellel — gyerekek. Nagyrészt alsóosztályos gimnazisták lehetnek. A dobogót most a tábor vezetősége foglalja el, hogy két nyelven, magyarul és franciául mutatkozzék be az új vendégeknek. Minden nevet viharos taps fogad. A szakács bemutatkozásánál kitörő taps és hurrá még az égzengést is elnyomja. Újra a zenekaré a pódium, s az vad tviszttel folytatja műsorát. A franciák csapot-papot, várva várt vacsorát otthagynak, s nagy táncolásba fognak. Több sem kell a magyaroknak, ők is a parketten teremnek. Nemzetközi tvisztverseny kezdődik, amelyben, fél óra múltán, mindkét fél pihegő győzelmet arat... Lassan éjfélre jár. Ideje a szobákba vonulni. Rövid, baráti búcsúzkodás után szétszélednek a táborlakók. Torda István Nelly Antalová, a táborparancsnok és dzsesszénekesnő Hangulatos vokál-trió Jean-Francois, az elektromérnökhallgató a legidősebb a franciák közül (Fotó: Anton Zagar / Pozsony)