Ország-Világ, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 1. szám

A tágas, modern vonalú ét­kezőhelyiség esti kivilágításban ragyog. Az asztaloknál sok ma­gyar ül, reggel érkeztek, s első estéjüket töltik a táborban. Az ajtó körül nagy halom bőrönd, s néhány, a zene ritmusára to­­porgó német turista — az autó­buszt várják, amely az állo­másra fuvarozza őket. Ugyan­ezzel a csoporttal érkezik majd egy francia üdülőcsoport. A távozni készülő németeket könnyű szóra bírni, szívesen mesélnek a tábor életéről. El­mondják, hogy a Tátra bűvöle­tében szinte minden megnézhe­­tőt látni akartak, felsorolják a nehéz hegyi túrákat, s ezt bi­zony még hallgatni is fárasztó. Érthetetlen, hogyan maradt ere­jük két túra között kosárlab­dázni, futballozni, röplabdázni, pingpongozni, esetleg aludni is... Az első estés magyarok meg­­illetődöttek, néhányuk szemé­ben könny csillog. De erről a szakács tehet,­­aki valami jó, »►hazai paprikás ízzel« akarta meglepni honfitársainkat. Sike­rült! A lányok izgatottan sugdolóz­­nak. Nem nehéz kitalálni — alig várják már, hogy megér­kezzen a francia csoport. Mód­pihenő felett kíváncsiak, kiknek a tár­saságában fogják eltölteni az el­következendő hetet Nelly, aki időközben vissza­tért az asztalhoz, táborvezetői méltóságát most már végképp levetkőzve, tovább mesél: — Prágában, a főiskolán mű­ködik egy kultúrcsoport, s ott a dressz-zenekar szólistája va­gyok. Nagyon szeretek énekelni és gitározni is ... Befut az autóbusz. A néme­tek ki-, a franciák betódulnak. Lerakják csomagjaikat, s mint éhes farkasok, szállják meg az asztalokat. Mulatva nézegetjük a lányok arcán kirajzolódó, mélységes csalódást. A franciák nagyon helyes, gyerekek, de kevés kivé­tellel — gyerekek. Nagyrészt alsóosztályos gimnazisták lehet­nek. A dobogót most a tábor ve­zetősége foglalja el, hogy két nyelven, magyarul és franciául mutatkozzék be az új vendé­geknek. Minden nevet viharos taps fogad. A szakács bemutat­kozásánál kitörő taps és hurrá még az égzengést is elnyomja. Újra a zenekaré a pódium, s az vad tviszttel folytatja műso­rát. A franciák csapot-papot, várva várt vacsorát otthagynak, s nagy táncolásba fognak. Több sem kell a magyaroknak, ők is a parketten teremnek. Nemzet­közi tvisztverseny kezdődik, amelyben, fél óra múltán, mind­két fél­­ pihegő győzelmet arat... Lassan éjfélre jár. Ideje a szo­bákba vonulni. Rövid, baráti bú­csúzkodás után szétszélednek a táborlakók. Torda István Nelly Antalová, a táborparancsnok és dzsessz­­énekesnő Hangulatos vokál-trió Jean-Francois, az elektromérnök­­hallgató a legidősebb a franciák közül (Fotó: Anton Zagar / Pozsony)

Next