Ország-Világ, 1965. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-13 / 2. szám
MALBORKI KIRÁNDULÁS: A KERESZTES GONOSZOK VÁRÁBAN Malborkba egy vasárnap kora délelőtt érkeztem. A Visztula deltájában, Zulawában fekszik ez a város, amelynek vára a középkori történelemből ismeretes. Lengyelország egyik legtermékenyebb vidéke ez. Gazdagon terem itt a búza, cukorrépa, dús legelőin rengeteg szarvasmarha, juh legelészik. E gazdag földön évszázadokkal ezelőtt gyakorta csatáztak egymással lengyel s porosz csapatok, de különösen 1230 után folytak kegyetlen harcok. Ekkor Konrád Marowieczki lengyel herceg a katolikus egyház védelmezésére a pápától kereszteseket kért, és letelepítette őket Malbork környékén. A hatalmas malborki vár, amely ma is Európa legnagyobb lovagvára, a XIII. század végén épült, s a keresztes nagymesterek székhelye lett. Zygfryd von Feuchtwangen, a keresztesek egyik nagymestere 1309-től ide helyezte át a lovagrend fővárosát. A kétsoros védőbástyával és erődítményekkel körülvett vár már az 1320-as években három részből állt: a magasvárból, a középvárból, valamint a gazdasági célokat szolgáló elővárból. Lényegében ezt a formáját őrizte meg mostanáig is ez a hatalmas, vörös téglákból megépített, 3—4 méter széles falú erődítmény. Zsindellyel borított fahídon, óriási védőkapun lehetett bejutni udvarába, s még most is megvan a vár körül a mély vizesárok. Ahogy bemegy az ember a várudvarra, három csodaszép A malborki vár a folyó felől Kilátás a várudvarra a körfolyosóról 22